| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] rút 1 rúzsa 1 rúzsafának 1 s 1421 s-et 2 sablon 1 sablonos 1 | Frequency [« »] 1555 csak 1526 meg 1476 egy 1421 s 1396 azt 1316 már 1229 se | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances s |
Kötet, Fejezet
501 I, 2| letépte a gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek 502 I, 2| Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett, 503 I, 2| azzal elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet. A 504 I, 2| megbillenti a kalapját, s mosolygott akkorát, hogy 505 I, 2| árpacukor a köpenyege zsebében, s azt mind közöttünk osztogatta 506 I, 2| neked is, ne neked is! - s lobogott mosolyogtában a 507 I, 2| furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg Titulász. 508 I, 2| Ágynak esett szegény feje, s a vánkosa alá tette az árpacukrot 509 I, 2| árpacukrot meg a furulyát. S ha egy-egy gyerek elment 510 I, 2| mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére. 511 I, 2| mint aki citromba harapott, s erre az öreg Titulász elnevette 512 I, 2| látott. Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson róla mindig 513 I, 2| vele a Mitetszik boltjába, s nagykényesen odadobtam a 514 I, 2| akinek az orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem, 515 I, 2| csak üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást 516 I, 2| volt nagyapó valamikor. S amikor kihalászta a bankót 517 I, 2| volna - gondoltam magamban, s ijedten ugrottam oda:~- 518 I, 2| integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott a könnye a 519 I, 2| nagyapót is megríkatja.~S Titulász bankójának csakugyan 520 I, 2| szagos mentalevelek közé, s nagyapó néha félnap elüldögélt 521 I, 2| csak a bankót nézegette, s hol elborult, hol ragyogott 522 I, 2| a nemzeti lobogó alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat 523 I, 2| bankójának - tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem 524 I, 2| tartom itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót, 525 I, 2| minden dicsõségével együtt. S akkor is majdnem azt a fohászt 526 I, 2| úrhoz is járt iskolába, s így mégiscsak tud egyet-mást 527 I, 2| Sumlán elvált Kossuthéktól, s több magyar emigránssal 528 I, 2| egy nagy keleti utat tett, s tízévi bujdosás után amnesztiával 529 I, 2| visszavonult a közélettõl, s tisztes öregséget ért meg 530 I, 2| békül meg faja ellenségével, s esküjét megtartotta, mint 531 I, 2| ismert török hiszekegyet, s akkor sorra járta õket egy 532 I, 2| jó - mondta az ezredes, s levévén a honvédsapkát az 533 I, 2| odaadta azt az õrnagynak, s belebújtatta a magyar fejet 534 I, 2| Õk voltak a kedvencei, s nekik kellett minden reggel 535 I, 2| összemarakodtak a török kutyákkal, s a hadi lármára az öregúr 536 I, 2| mindig odaugrott az ablakhoz, s onnan nézte a csata lefolyását. 537 I, 2| küldött nekik Sztambulból, s megkérdeztette, hogy van-e 538 I, 2| mondta a basa röviden, s feljegyezte mindenkinek 539 I, 2| az aleppói csifutokkal, s egyébként csönd és béke 540 I, 2| rodostói hangulatokkal, s Osztrolenka véres csillaga 541 I, 2| salétromkutatásokkal foglalkozik, s villát építtet magának saját 542 I, 2| ahhoz! - legyint Bem apó, s elkezd beszélni a bagdadi 543 I, 2| látta álmában a sírkövét, s mindig 1850 volt rajta.~ 544 I, 2| a török imperializmuséi, s egy szabad nép harcát fojtották 545 I, 2| klímában kiújultak régi sebei, s ez a hír nem látszott alaptalannak. 546 I, 2| lehetett rajta segíteni, s miután megmondták neki a 547 I, 2| gyolcs lepedõbe varrták, s úgy tették a koporsóba. 548 I, 2| pasák, a fõrangúak, a papok, s úgy adogatták kézrõl kézre. 549 I, 2| készülni a német beszédre, s akkor oly szépen mondta 550 I, 2| hogy hazája fölszabadul, s halála hetvenhetedik évfordulóján 551 I, 2| lappangott az éren és nádon, s csak az istenfélõ keresztapja 552 I, 2| havas, ködös zimankójával, s a tábortüzek körül mindenféle 553 I, 2| kulacsból a mancsafttal, s állítólag a császár minden 554 I, 2| parazsakat - a bal markába, s ahogy a fõherceg közel ért, 555 I, 2| hajolt le a fõherceg a lóról, s abban a percben egy illojális 556 I, 2| csontja, de keresni kellett, s míg Paul jobb kézzel tapogatott 557 I, 2| áldozatot tartogatta a parazsat. S mire a pipa visszakerült 558 I, 2| visszakerült a fõherceg szájába, s Paul a jobb keze hüvelykujjával 559 I, 2| kiérkezett volna értük, s a két úr bosszúsan nézett 560 I, 2| ajtót nagy csattanással, s ki se nyitotta addig, míg 561 I, 2| intett a fölemelt ujjával, s fölkapva a faggyúvilágot, 562 I, 2| keresztül a falba fúródott, s mielõtt folytatása következett 563 I, 2| csörömpöléssel bezuhant a szobába, s vele az egyik perzekútorlegény 564 I, 2| fejei kandikálnak a menetre, s zokogó hölgyek könnyeivel 565 I, 2| Bogarak, az apa és öt fia, s egyik se olyan halállal 566 I, 2| híres csárda történetét, s tárcát írtam belõle. Az 567 I, 2| benne, mint Rózsa Sándor, s olyan történelmi levegõje 568 I, 2| mogorván fogadta a vendéget, s arra a kérdésre, hogy van-e 569 I, 2| Akkor aztán megrázkódott, s hogy dolga végzetlen ne 570 I, 2| betyárokkal. Csak egyet füttyent, s a varjú se károg többet 571 I, 2| elõgombolta a húsz forintot, s fogatott abban a percben. 572 I, 2| kanyarodott be a kocsiállásba, s mire az inspektor kifelé 573 I, 2| háromszor szánt meg Piros, s akkor is megszidta a perzekútor, 574 I, 2| meghitt viszony volt köztük, s ámbár Jóska sok bosszúságot 575 I, 2| veséjébe akarnak látni, s így támadt egyszer a perzekútornak 576 I, 2| meggyújtatta a gyertyát, s asztalhoz tessékelte Jóskát.~- 577 I, 2| akinek kicsi volt Macedónia, s akit Világbírónak tisztel 578 I, 2| ránk testálta önéletrajzát, s azt mi féltve õrizzük külön 579 I, 2| elbeszélve ihlett volna róla, s volt, aki operettben szerette 580 I, 2| tengerébe leereszkedni, s így a krónikából nem jelent 581 I, 2| közmûvelõdésnek van szentelve, s betyárkultusszal se szervezeti 582 I, 2| eseményeinek hatása alatt is -, s hajlandó vagyok átértékelni 583 I, 2| nevére is akart íratni, s a nevelésemet is vállalta 584 I, 2| volt a kiskunok földjén, s ez juttatta õt is a szegedi 585 I, 2| joggal elkészült Bécsben, s egy híres osztrák büntetõjogásznál, 586 I, 2| az apja uradalmi ember, s valami olyan összeköttetése, 587 I, 2| szolgabíró lett Fejér megyében, s hogy Bécs õrá bízta a somogyi 588 I, 2| munkáját, se a más érdekét, s rövid idõ alatt statáriális 589 I, 2| Józsefig mentek a panaszukkal, s a király nem volt hajlandó 590 I, 2| az Alföld megtisztítása, s Andrássy Gyula mint kormányelnök, 591 I, 2| székesfehérvári ügyvédet, s közölte vele, hogy õt szemelte 592 I, 2| hatalmat ígért Laucsiknak, s a kormány tekintélyével 593 I, 2| aztán mégiscsak lecsukatta, s amire akkor szentenciázták, 594 I, 2| szolgálta becsületesen, s így a régi bûnökért nem 595 I, 2| a péterváradi börtönbõl, s úgy szemre egészen jóba 596 I, 2| alsóvárosi gvardiánnak, s egy kicsit restelkedve fogadta 597 I, 2| Bach-korszak még közel volt, s akadtak szittya keblek, 598 I, 2| szûr alá kapta a puskát, s lesz, ami lesz, nyugodtan 599 I, 2| észreveszik nála a fegyvert! S hogy azt õtõle nemcsak hogy 600 I, 2| lefotografáltak alatta -, s addig le se vette róla, 601 I, 2| nem került matrikulába, s a puskacsõvel kikényszerített 602 I, 2| ért haza rendes ebédidõre, s néha csak Szentmihálykor 603 I, 2| az õ vállát érte a golyó, s míg a katonák vele bajoskodtak, 604 I, 2| végigszaladt a máglyán, s olyan épségben szabadult 605 I, 2| legveszettebb kuvasz is -, s a dicsõség lépén mindig 606 I, 2| azonban rideg ember volt, s nem nagyon érdekelte az 607 I, 2| a legény énhozzám.~Hogy s mint habarodott egymásba 608 I, 2| menedéket az öthalmi duttyánban, s a csárdás mindig levett 609 I, 2| bátyámuramnak tisztelt. S inkább a nyelvét elharapta 610 I, 2| meglátott egyet, elébe szaladt, s hátradöfött az ujjával a 611 I, 2| sarkantyús csizmát, kardot, s úgy kísérte a parádéba öltözött 612 I, 2| perzekútor beszámolt neki, s olyan egyességet kötött 613 I, 2| lefegyverezte a betyár gyanúját. S már csak virtusból is meg 614 I, 2| õt se a gólya költötte, s ha az nem félt az öthalmi 615 I, 2| kapta föl az oldala mellõl, s annak a tusával tapogatta 616 I, 2| volt torlaszolva az ajtó. S mire széttaszigálta az akadályokat, 617 I, 2| szokták szuszogni az idõt.~S ezzel megindult azon az 618 I, 2| most nyitva állt, várták, s a Ráday hajdúja vezette 619 I, 2| betyárok lelkiismeretére. S Rádayék nagyon értettek 620 I, 2| embert faggattak ki a várban, s mikor azokat szakaszonként 621 I, 2| megbízható régi emberek voltak, s megerõsítésükre egy galíciai 622 I, 2| más nyelvet nem értett, s az adjonistenre szuronnyal 623 I, 2| strázsa tartotta õrizet alatt, s a vár egyetlen kapuját állandó 624 I, 2| éjjel-nappal zárva volt, s a hivatalos embereken kívül 625 I, 2| annak idején a párizsi, s nemcsak arra jelentett kárhozatot, 626 I, 2| ütötték volna a szájára, s egy se vallott róla még 627 I, 2| hívták, kisteleki ember volt, s kenyere javát rabok közt 628 I, 2| javát rabok közt ette meg -, s ez a prófosz keresztet hányva 629 I, 2| alapját még hazulról hozta, s azóta negyvenéves praxissal 630 I, 2| se szeretem megrontani. S akinek jólesik hinni azt 631 I, 2| van, hogy mit álmodott, s a fejéhez vághatja a vizeskorsót, 632 I, 2| magához veszi suplencnak, s kineveli utódjának.~Mivel 633 I, 2| volt kivenni, hová néz, s ezzel rettenetesen idegessé 634 I, 2| korában adoptálni akart engem, s azzal édesgetett magához, 635 I, 2| a Sándor idõsebb fiához, s ezzel megnyerte a betyár 636 I, 2| megjelentek magyar fordításban, s hamarosan a legelrongyoltabb 637 I, 2| színvonalán állt volna, s a Vadnyugat gyermekeire 638 I, 2| szöghúzó meg feszítõvas, s a sínek felszedése aránylag 639 I, 2| Kecskemét és Szeged közt, s ha a körülmények nem kedveztek 640 I, 2| gollasch-sá aprítják õket, s ebben a minõségben vagy 641 I, 2| az asztalon kiterigetve, s csak a kezedet kell érte 642 I, 2| cserepes tanya népét befogták, s este már a feszítõvasakkal 643 I, 2| asszonnyal is megbukott Laucsik. S most olyan ötlete támadt, 644 I, 2| többet ismer a történelem, s ha azoknak megbocsát, Sándornak 645 I, 2| is megtömhesse a pipáját, s e kényes mûvelet közben 646 I, 2| másképp lött vóna itt mindön! S a szögény embör úrrá lött 647 I, 2| nyomtatott papírral az udvarra, s akibõl írástudást nézett 648 I, 2| elkövette ezt a tréfát, s ezzel jogot szerzett arra, 649 I, 2| eltörölték a föld színérõl, s kõ kövön nem maradt belõle. 650 I, 2| mert csúnya világ lesz, s te is okvetlen elpusztulnál 651 I, 2| elpusztulnál a többi néppel, s akkor hogy tudom én meg, 652 I, 2| hogy tudom én meg, hogy s mint csináltad a vasút megállítását?~ 653 I, 2| õ nem volt ijedõs ember, s akkor már különben sem kellett 654 I, 2| szegénylegények eltûntek a rónákról, s a megváltozott világhoz 655 I, 2| perzekútort keresztüllõni, s ez a számtani feladat is 656 I, 2| népszerûségnek éppen ez volt a titka, s tekintélyét ezért, nem rendítették 657 I, 2| szalonnát emeltek le a szegrõl, s ha pénzhez jutottak, nem 658 I, 2| kurjantottak rá az öregebbek, s valamelyik a puskatust is 659 I, 2| özvegyének, mint örökséget. S megtoldotta még százzal 660 I, 2| nevet a jegenyék alatt, s ezért mondogatják még ma 661 I, 2| már a magja is kiveszett. S hogy a maga idejében nemcsak 662 I, 2| bizonyosan nem ok nélkül. S Ferenc József negyedszer 663 I, 2| akkor hazulról gyûjjék kend!~S amerre járt a város nagy 664 I, 2| mire leért a kapualjba, s ott nagyot rúgott a kerékvetõ 665 I, 2| kapott a szón a gazdám, s mindjárt kihujjantott az 666 I, 2| diplomáciai megbízottjának Bécsbe, s épp eljövetelem elõtt való 667 I, 2| három asszonyt nyûtt el, s õt csak a negyedik szaggatta 668 I, 2| ez volt a szavajárása, s ebben igen csak igazat ad 669 I, 2| Kocsisgúnyát szedett magára, s úgy megsüvegelte úton-útfélen 670 I, 2| megköszönte a vendégséget, s azt kérdezte, milyen volt 671 I, 2| úr aztán kocsira kapott, s csak úgy visszaszóltában 672 I, 2| alkalma van megjátszani magát, s elõvette az íródeákját.~- 673 I, 2| fenyõket karácsonyfának, s eladták szerteszéjjel az 674 I, 2| többet ért tíz aratásnál. S egy szót se lehetett szólni, 675 I, 2| elõteret kellett rendezni, s éppen itt akadtak meg a 676 I, 2| volt a történeti hitel, s különösen a körkép-festõk, 677 I, 2| Feszty Árpád, Vágó Pál s Újváry Ignác nagyon sokat 678 I, 2| Anonymusba is belekerült, s a Névtelen Jegyzõ csak irigységbõl 679 I, 2| nyilvános árverést hirdetünk, s a legelõnyösebb ajánlattevõ 680 I, 2| jelentést tesz a tanácsnak, s én azon leszek, hogy a tanács 681 I, 2| honfoglalók festett táltosai, s a fõváros rögtön megadóztatja 682 I, 2| Rivera országából jöttek, s onnan csak jó erkölcsöket 683 I, 2| zsiráfokat nyitott kocsiba rakni, s mikor alagúthoz érnek, a 684 I, 2| bibliotékába az igazgatója, s mutat neki egy szürke táblájú, 685 I, 2| különféle viszonyaiban illendõen s megkedveltetõleg viselni.~ 686 I, 2| ötszáz fölvágatlan példányt, s azt mind megvette.~- Ejnye, 687 I, 2| fogpiszkálót is megköszöni”. S a margón a Thallóczy szálkás 688 I, 2| valami hazafias kevélység, s talán egy kis fullánkos 689 I, 2| meg is szégyellte magát, s visszavonuló mozdulatokat 690 I, 2| miatt is. Térült-fordult, s Jánost mint koronatanút 691 I, 2| fuvarlevél csakugyan elõkerült, s az igazgató arca egyszerre 692 I, 2| de az apraja kétannyi, s az jobban simul a kalaphoz.~- 693 I, 2| ottfelejtõdött a szertárban, s ott van ma is. Emléknek. 694 I, 2| helyzetben a sarkára tud állni. S ez a tömérdek képességû 695 I, 2| mert szûcsmester volt, s abban az idõben mifelénk 696 I, 2| mint a hazajáró lélek, s azt hiszem, fekete hajamban 697 I, 2| ahol ilyent tanítanak! - S fölugrott a verpánk mellõl, 698 I, 2| szabókést, fogta a kéregpapírt, s egy kis félóra múlva olyan 699 I, 2| szétbontottam a kishúgom kedvéért. S akkor derült ki, hogy nem 700 I, 2| pedagógusnak készültem valaha, s a pedagógia eltörölhetetlen 701 I, 2| is erõt vett a keserûség, s alighanem megkérem a jó 702 I, 2| Nekivágtam a világnak - s még azóta nem kerültem haza. 703 I, 2| hanem az életnek tanulunk, s az életben hangosan kell 704 I, 2| Közigazgatási riporter voltam, s a közgyûlés az iskolák államosítását 705 I, 2| figurás gyerekdolog lehetett, s mivel éppen akkor hallottam 706 I, 2| Herepfedényt, igen tetszett neki, s mivel úgy vette ki a lapjából, 707 I, 2| játékgyárába bevezetni, s érte illõ percentet felajánlani, 708 I, 2| kipróbálni Magyarországra, s nagyon nekiörült, mikor 709 I, 2| hullt ki a filozófiáért, s nem annyira az emberiség 710 I, 2| a sodrából a szolgabíró, s megráncigálta az ingeujját 711 I, 2| mosolyodott el a szolgabíró, s vállon veregette a tápéi 712 I, 2| a szolgabíró jóakaratát, s a tutajbajuszú Mike Pál 713 I, 2| Azzal visszakapta a fejét, s ezt igen okosan tette, mert 714 I, 2| csóválták a fejüket a tápéiak, s másnap a fél falu kint nyulászott 715 I, 2| összeszedetett a faluban. S hogy még jobban megbosszantsa 716 I, 2| megvetették a rokolyahálót, s adta a Tisza a halat írás 717 I, 2| hiszen holnap is nap lesz, s akkor is megtaláljuk kendteket. 718 I, 2| érezte, hogy õ a címzett, s elmosolyodott a tutajbajusz 719 I, 2| Ázsia, Amerika politikáján, s megint megbizonyosodtam 720 I, 2| valami csalafintaság van, s akik ma az emberiség sorsát 721 I, 2| hogy szépen danoltunk. S nehogy száz esztendõ múlva 722 I, 2| emberek voltak, mint most, s mikor az ihlet kerülgette 723 I, 2| tandalt tanultam annak idején, s ennek köszönhetem, hogy 724 I, 2| is volt, magyar is volt, s az ártatlan lelkeket se 725 I, 2| szobi meg a báti járást, s aki kanászt találnak, azt 726 I, 2| szalajtott haza egy sürgönyt. S mire ötven kanász fölgyülekezett 727 I, 2| föl a legénynek a szeme, s elõkapva a szûr alól a kürtjét, 728 I, 2| Akkor a publikum elszéledt, s a pedinterek észrevették, 729 I, 2| hajnalban útnak indult hazulról, s megunja az ember a dicsõséget 730 I, 2| aztán folytatta lábbal, s mikor az se használt, akkor 731 I, 2| vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt 732 I, 2| apró magot, mint a pelyvát, s hol szemenként hullajtotta 733 I, 2| kipergetni minden kalászát, s utoljára se lett több az 734 I, 2| kerekedett, fölkapta a zsákokat, s ami búza volt bennük, azt 735 I, 2| mosolyodott le az Isten az égbõl.~S azóta olyan bokros növésû, 736 II, 1| legnagyobb rendben a házatáját, s azt kell megtenni polgármesternek, 737 II, 1| miletoszi fõember Xanthoszból, s így lett fõasszony szép 738 II, 1| beleadta az eszét a közügyekbe, s ki tudta segíteni az urát, 739 II, 1| szaggatni az elíziumi mezõkre. S ebbõl nemcsak az látható, 740 II, 1| valamelyik szent ligetbe, s ott mindenféle ájtatoskodásokkal 741 II, 1| eltelt a kegyes ünnepekbõl, s a tömérdek asszony addig 742 II, 1| belépnek a világtörténelembe, s elõször kirabolták Rómát, 743 II, 1| megjavított mértékrendszert, s azt a mindmáig érvényes 744 II, 1| nem is olyan válogatósak, s jobb híján asszonyhússal 745 II, 1| kettõt is megbírt a lova, s mire kihajnallott, akkorra 746 II, 1| pótolhatatlannak érezte veszteségét, s nem találta helyét sehol, 747 II, 1| legkócosabb volt köztük, s aranyperec világított a 748 II, 1| magát foggal, körömmel, s az õ jajgatása hallatszott 749 II, 1| hallotta ezt a sikoltozást, s elhatározta, hogy megszabadítja 750 II, 1| jóslatért Apolló szentélyébe, s egy ezüst drachmáért a következõ 751 II, 1| gyöngyöt nyugaton kell keresni, s Xanthosz nem is kívánt többet. 752 II, 1| raktárait, földjeit, palotáit, s kapott értük ötezer arany 753 II, 1| ezret magánál dugott el, s kézügyben tartván egy kis 754 II, 1| mellükön nyílik a szájuk, s összekerült a lótestû emberekkel, 755 II, 1| nekik, mi járatban van, s megkérdezte tõlük, nem látták-e, 756 II, 1| kiontatja a fehér kövön. S mondtak valami olyan barbár 757 II, 1| piros lett, mint a tûz, s mikor egy kicsit magához 758 II, 1| csókolt rajta egy végbõl, s az volt hozzá az elsõ szava:~- 759 II, 1| hogy nem otthon vannak, s bemutatta egymásnak a két 760 II, 1| aztán háromszor tapsolt, s a belépõ pohárnokkal elõhozatta 761 II, 1| egyet a barbár italból, s mint jó kereskedõ mindjárt 762 II, 1| megcsókolta ibolyakék szemét. S mire a kakas megszólalt, 763 II, 1| hordókat láttam az utcán, s azok körül nagyon apró gyerekek 764 II, 1| szolgálata mindennél elõbbvaló, s amit az parancsol, azt meg 765 II, 1| magister volt, hanem don. S nem az írónád végét rágta, 766 II, 1| tanácskozása volt másnapra, s ami kis idõt az asszonnyal 767 II, 1| Vérmedvék az én nemeseim, s mindjárt szétszaggatnak, 768 II, 1| betörést kellett visszaverni, s a fõhadiszálláson olyan 769 II, 1| tivornyázik vazallusaival, s csak akkor teszi le a kupát, 770 II, 1| mondja ilyenkor a király, s erre valamennyi vazallus 771 II, 1| serlegével a fürdõszobába, s kimerigetik a márványmedencébõl 772 II, 1| a hálószobát a királyra, s õ strázsálta az ajtót reggelig.~ 773 II, 1| bólogattak a tanácsurak, s az egyházi emberekkel szót 774 II, 1| a spanyol történelembe, s aki Violanta magyar királykisasszonyt 775 II, 1| vállat a jó tisztelendõ -, s látod, ezen a helyen õ is 776 II, 1| megnyugtatta ez a felvilágosítás, s pénteken reggel minden aggodalom 777 II, 1| sarkába állított tõkén. S amikor megkérdezték tõle, 778 II, 1| kiállású, szép szál ember, s fogolymadaras oltárterítõkkel 779 II, 1| elnézték neki a bogarát, s az atyamesterséget se tagadták 780 II, 1| mert szavatartó ember volt, s az volt a hite, hogy még 781 II, 1| dolgába nem üti bele az orrát, s csak egy-egy kacsintással 782 II, 1| rövidítette meg az Úristent, s Belfegor a szerzõdés megkötése 783 II, 1| király beleunt a szeretõibe, s azt vette a fejébe, hogy 784 II, 1| fejébe, hogy õ uralkodni fog, s csakugyan minden dolgába 785 II, 1| megszerette a kártyajátékot, s ezzel õ is jól járt, meg 786 II, 1| engedelemlevelem van rá.~S ha a városbíró olvasni tudott 787 II, 1| hogy le ne csússzon róla, s akkor újra kezdte vele az 788 II, 1| megszédültén bukott az ágy elé, s arra neszelt fel, hogy mozgolódást 789 II, 1| szakálla. A fejéhez kapott, s azt találta, amit sejtett. 790 II, 1| beesteledik, itthagyjuk a házat, s nem viszünk el belõle mást, 791 II, 1| ott házacskát veszünk, s eltöltjük egymás örömében 792 II, 1| szépen kitáncoltak a piacról, s mire Thibaut mester lekattyogott 793 II, 1| utánuk! - kiabálta a takács, s a falusiak csakugyan neki 794 II, 1| végighallgatta a történetet, s nem gyõzött álmélkodni az 795 II, 1| reimsi takácsok céhzászlaján.~S Nicolette asszony abban 796 II, 1| szõtte csodálatos történetét, s azt felfüggesztette a székesegyház 797 II, 1| azóta se pipálta le senki. S nem kellett neki hozzá alkotmány, 798 II, 1| népképviselet, országgyûlés s más efféle csiricsáré találmány, 799 II, 1| varrás, a szurokba fõzés, s a mozsárba törés és az államrend 800 II, 1| szénásszekér állította meg, s a szultán nem dühöngött, 801 II, 1| nagyon vallásos férfiú volt, s kivégzések alatt mindig 802 II, 1| futotta a kincseikbõl.) S egy óra leteltével harminc 803 II, 1| esik jól a beszélgetés, s aki nem beszélget, arról 804 II, 1| feje tétetik a réztányérba, s a boltajtó fölé állíttatik 805 II, 1| követjelentésekben maradt az utókorra. S ez a szultán nem volt se 806 II, 1| kalifák hivatalos címében, s Murad nagyon komolyan vette 807 II, 1| adófizetõ polgár a díványon, s a legártatlanabb képpel 808 II, 1| maguk alá szedett lábakkal, s legföljebb azzal szórakoztak, 809 II, 1| ballagott le a tengerpartra, s ott intett egy csónakosnak, 810 II, 1| bajtársazta le a szultánt, s arra kérte, vigye magával, 811 II, 1| igen derék fiúnak látszott, s hosszú történetet tudott 812 II, 1| hal meg az ember, testvér, s talán Izrafil angyal ez 813 II, 1| tesz, hogy „szamár fia”, s ez eddig nem tartozott a 814 II, 1| értek, a Topháné mellett, s a szpáhi övébe akarta rejteni 815 II, 1| de a nagyúrnak több jár, s mivel én nem vagyok biztos, 816 II, 1| támadt az oszlopok elõtt, s ez egyszer nem találtatott 817 II, 1| híres kuruzslók voltak, s az andalúziai kalmár a kincsein 818 II, 1| se hall, se lát többet, s olyan hullajtós lesz az 819 II, 1| aranyduerókat lapátoltak, s ami ezüstocsú kicsorgott 820 II, 1| ott a katedrális udvarán, s õt rajzotta ott körül a 821 II, 1| sörbettel a pálmafák alatt, s megkérdezte tõle, nem volna-e 822 II, 1| Elhajította a kardját, s lehántotta magáról a lovagruhát. 823 II, 1| amikorra kitelt a szolgálata, s hazavitte a várába a szép 824 II, 1| kútra az ezüstkorsóval, s õ is hamar megtalálta a 825 II, 1| kötözködött tréfásan a kalmár, s elõadta a költõnek a kikötést. 826 II, 1| szemébõl ragyogtak a csillagok, s aki éppen úgy félrebillentette 827 II, 1| háromesztendei béreskedést, s mikor kitelt az ideje, vitte 828 II, 1| szerszámmal keresi a kenyerét, s nem nagyon töri magát a 829 II, 1| õfelsége udvari csillagásza, s úgy olvastam ki a csillagokból, 830 II, 1| habozás nélkül a csillagász -, s fogadom, hogy még úgy sohase 831 II, 1| hanem kutyahitû muszlimok. S a történelmi jelenet megérdemelte 832 II, 1| könyveknek, mint mifelénk, s hogy a spanyol könyvskorpió 833 II, 1| mindenféle ízesítõkkel együtt, s azt mondták a hajlongó csárdásnak:~- 834 II, 1| Salamon a szolgálatkészségtõl, s csak akkor merevedett egyenesre, 835 II, 1| éghullajtotta csárdásnak, s most már négyen kergették 836 II, 1| Neked igazad van, jó fiú, s jogod van apád haláláért 837 II, 1| volna kapusnak az apját, s a donok és donnák minden 838 II, 1| nagyon jó családnevelõ, s ha te kilenc hónapra hozzáadod 839 II, 1| regényhez kerestem adatokat, s a miliõ mûtanrendõri bejárása 840 II, 1| visszagörnyedt a munkába, s csak akkor ütötte fel a 841 II, 1| mikor kipattant az ajtó, s begurult rajta a polgármester 842 II, 1| odasomfordált a király mellé, s megrántva a zekéje ujját, 843 II, 1| ville volt a principálisa. S bele is beszélt minden államügybe, 844 II, 1| nem fogott a lovagiasság, s a páviai csata után egy 845 II, 1| helyezte el a földszinten, s a szeretõi lakosztályait 846 II, 1| szót mindig adott nekik, s ügyes-bajos dolgaikban a 847 II, 1| fel, úgy haladt fölfelé, s mire fölért a legfelsõre, 848 II, 1| hemzsegtek a hazajáró lelkek, s nem is számított rendes 849 II, 1| nagyon jóra való ember volt, s nem muszájból jár haza, 850 II, 1| idõbeosztást is elvétette, s kiderült róla az is, hogy 851 II, 1| levesestálat is földhöz vágja, s olyankor határozottan visító 852 II, 1| megszólalt a házban a spinét, s az angyalok muzsikájába 853 II, 1| természetbeni járandóságokon felül, s a lipcsei nagy cég, a Breitkopf 854 II, 1| két barátnõje tipegett el, s már kopogtattak is az ajtón. 855 II, 1| áttámolygott a másik szobába, s kigyulladt homlokát rányomta 856 II, 1| játsszák az õ ajándékminétjét, s befejezik nagy éljen-kurjongatással.~ 857 II, 1| borral. Megújul az éljenzés, s elõlép a mészárosmester.~- 858 II, 1| tenyércsattanásra kinyílt a kapu, s a võlegény meg a menyasszony 859 II, 1| való hatalom kisugárzását. S úgy vettette meg az elcsigázott 860 II, 1| tévedt volna be hozzájuk, s fele annyi vizet öntött 861 II, 1| végrehajtó hálás ember volt, s mikor másnap éjszaka elhagyta 862 II, 1| napján érkezett meg Párizsba, s rögtön tisztába jött vele, 863 II, 1| veselkedett a jelentésnek, s írta reggelig, s nagyon 864 II, 1| jelentésnek, s írta reggelig, s nagyon szép volt tõle, hogy 865 II, 1| üdítõbb italnak tartották, s a svéd király igen messze 866 II, 1| került megerõsítés végett, s most derült ki, hogy mennyi 867 II, 1| tûz szétfolyna az utcán, s leéghetne az egész város, 868 II, 1| meghányták-vetették a dolgot, s találtak rá módot, hogy 869 II, 1| is azt mondták, jól van, s betették a kézilámpába a 870 II, 1| malaclopó köpönyeg alá, s csak akkor vették elõ, mikor 871 II, 1| a királyhoz Stockholmba, s feltárván neki a példátlan 872 II, 1| kéz felõl esõ társaságban, s a feje olyan lámpának van 873 II, 1| kisasszony, jön a zongoraóráról, s örül, hogy megszabadult 874 II, 1| a szürke katonatisztre, s legkevésbé a kislány sejtette, 875 II, 1| volt, míg meg nem süketült, s most a szegényfertályban, 876 II, 1| morogta egy mérges hang, s öreg asszonyarc kukkantott 877 II, 1| a halhatatlanság nélkül, s egészen jól beérte a halandó 878 II, 1| az ördög zsákjában van, s az egy-két esztendõ alatt 879 II, 1| mondták Musset-nek a barátai, s rávették, hogy tegye meg 880 II, 1| nyaralt falusi birtokán, s Alfréd, aki vagyona roncsait 881 II, 1| Aubry-kutyák nemzetségébõl való, s bármikor kész életét áldozni 882 II, 1| bele a ház belsõ ügyeibe, s ha véleményt nyilvánít a 883 II, 1| végzett a szemétgödörben, s végre az aranyhalak után 884 II, 1| Én már megtisztálkodtam, s nincs az a grófi asztal, 885 II, 1| ennyire ragaszkodott hozzá, s õmellé furakodva lép az 886 II, 1| tapintattal néztek össze, s a ház ura is rájuk hunyorított, 887 II, 1| beszéltek a lóversenyekrõl, s a kutya is tisztességtudóan 888 II, 1| magyarázkodott a költõ -, s nem mertem elkergetni, mert 889 II, 1| de most már szívébõl. - S megvallhatom azt is, hogy 890 II, 1| halhatatlanság természetrajzához, s én érdemesnek tartottam 891 II, 1| majompört, amint olvasom, s éppen ez juttatja eszembe 892 II, 1| Francis Trainnek hívták, s igen nagy tiszteletet szerzett 893 II, 1| is.~Történt azonban, hogy S. F. Train városában egy 894 II, 1| milliomos tudta volna letenni.~S. F. Train ugyan többszörös 895 II, 1| többszörös milliomos volt, s ha õ csak egy közönséges 896 II, 1| üldözött ártatlanságot. S. F. Train azonban negyvenéves 897 II, 1| Dávidét a szunámi leányzóval, s nem feledkezvén meg a rágeszi 898 II, 1| históriáknak tartja-e ezeket? S ha nem, hát akkor kit fog 899 II, 1| aláírásokat gyûjtögettek, s most már bibliagyalázás 900 II, 1| mikor linccsel fenyegetõzik, s a gyapjúkereskedõt már csak 901 II, 1| majd eligazít õ mindent. S másnap megkezdõdvén a tárgyalás, 902 II, 1| szöktesse meg a rabot.~De S. F. Train már akkor Vértanúhatnám 903 II, 1| Amerikában is keveset láttak, s úgy látszott, hogy az esküdtek 904 II, 1| feldühödött az esküdtszék, s egyhangú határozattal kimondta, 905 II, 1| szakértõit nem hazudtolhatta meg, s így kénytelen volt kijelenteni, 906 II, 1| tennessee-i erkölcsöket, s a majompör mutatja, hogy 907 II, 1| újság éppen négyhetes volt, s én otthon se igen szoktam 908 II, 1| meg lehet ezt bocsátani, s különben szegény édesapámat, 909 II, 1| közé szedett a mulónak, s most már uccu neki a világnak!~- 910 II, 1| öszvér kótyagosodott meg, s most már úgy nekilódult 911 II, 1| szájtátva néztek utánuk, s akinek ráérõ ideje volt - 912 II, 1| alattvalója is odacsõdült, s a nagy zörgésre, lármára, 913 II, 1| valaki a Jóistenen kívül, s ha egyáltalán vezetnek róla 914 II, 1| silbakoltak volna körülötte, s maga a monsieur président 915 II, 1| bocskor van, azt kirázogatja, s elkezdi táncoltatni a napnak 916 II, 1| klematisz-koszorút visel, s hajnalszín tunikája ujjából 917 II, 1| átrepül a csatatér felett, s az ismeretlen katona fejére 918 II, 1| sirályok rögtön lecsapnak rá, s ártatlan kárörömtõl szalad 919 II, 1| rákönyököl felhúzott térdére, s olyan komolyan mered maga 920 II, 1| azonban mással van elfoglalva, s az ismeretlen katona hadmûveleteit 921 II, 1| narancserdõt taroltatott le, s maga is olyan karcsú és 922 II, 1| is, nem is nagyon drága, s a fináncok szó nélkül keresztüleresztik 923 II, 1| lehet akasztani a sifonérba, s ha meg nem etetik a mollyal, 924 II, 1| rosszul csinál valamit. S hogy az öröme még nagyobb 925 II, 1| Angol, orosz, német, francia s más vandál,~Rád gondol barátod, 926 II, 1| vandál,~Rád gondol barátod, s ilyen rímet skandál:~Nincs 927 II, 1| van, hogy saxa loquuntur, s ha a Bálám szamarai mindennap 928 II, 2| Alázatosan szót fogadtam, s el kell ismernem, hogy a 929 II, 2| különben. Ötömösrõl való, s ha Kuthen vezér még egyszer 930 II, 2| az alkonyati vörösségben, s éppen ezen kezdõdött az 931 II, 2| testtel szalad a komának, s a két turáni koponya összekoppan.~- 932 II, 2| megtömte, rá is gyújtott, s még mindig csak a fejét 933 II, 2| kehegõs, száraz kis tatár, s kirángat a tarisznyából 934 II, 2| eresztgeti ki a füstöt, s egy kis megvetéssel sunyit 935 II, 2| egy bankóval egyetemben, s úgy nyújtotta át a többiek 936 II, 2| így sarcolni a népeket!~S mindjárt maga mellé vett 937 II, 2| hogy megy a világ sora, s könyökével térdéhez szorítva 938 II, 2| kókadnak le az aszfaltra, s már éppen fordításra nyálazza 939 II, 2| a hozzátartozó férfiúra, s válaszul rábök egy nagybetûs 940 II, 2| napnak, igazítja nap ellen, s végre egy kicsit megzavarodottan 941 II, 2| klasszikus legyek valaha, s ebben az a jó is megvan, 942 II, 2| csináltak volna belõle, kettõt, s negyven esztendeje beszélgetik 943 II, 2| néven, ami szívbõl jön, s különben is azt a kis káromkodást 944 II, 2| közbejött a háborúcska, s a város urai csak most törték 945 II, 2| vének fele eloldalgott, s aki ülve maradt is a gyepszélen, 946 II, 2| aljába ragadt bojtorjánt, s mire Márton elõállt a kocsival, 947 II, 2| csudát csakugyan megnézi. S ha csak a fele igaz annak 948 II, 2| nem áll meg Kecskemétig, s ha a fele is igaz annak 949 II, 2| marad kecskeméti embernek, s reggeltõl estig egyebet 950 II, 2| másik is visszafordult, s azóta a kecskeméti ember 951 II, 2| még ma - gondolkozott el, s már akkor ott is állt elõtte 952 II, 2| regula - sóhajtotta el magát, s befordult a búza közé.~Nagyokat 953 II, 2| nagyon vígan legelgettek, s kigömbölyödtek, mint a duda.~- 954 II, 2| magára a szigorú csõsz, s lehajtotta a három báránykát 955 II, 2| Márton apó szigorú képe, s azzal ment tovább, idegen 956 II, 2| mint hogy elhallgatott, s tartotta a haragot estig. 957 II, 2| napszámosok hazaszéledtek, s csak maga maradt ott halompásztornak, 958 II, 2| Ugyan az elsõség a borbélyé, s a jó Istennek csak az jár, 959 II, 2| szikrát, hanem az õ szeme is, s rögtön odaígérné hitét-lelkét 960 II, 2| alacsony, kisded, barna ember, s az van a képére írva, hogy 961 II, 2| és kolbásszal törülközni. S lám, a kis dudaember mégis 962 II, 2| ráhull a tökinda tüvire, s ettül kendnél is úgy möghízik 963 II, 2| komolyan mondta a négyökrös, s csak az ajtóból fordult 964 II, 2| idáig a kukoricaföldrül, s kend egymaga ölég akar neki 965 II, 2| úgy a térde magasságáig, s csak onnan huppantotta le, 966 II, 2| különben se szolgál ki, s újság tíz esztendeje járt 967 II, 2| vett a tavaszi vásárban, s azt az illetõ jó ember abba 968 II, 2| Az is réti ember volt, s hetvenkilencben halt meg, 969 II, 2| akkor suhancár gyerek volt, s neki kellett volna a csikót 970 II, 2| le is merült vele együtt, s valami nagy sodorba kerülhetett, 971 II, 2| leeshetött - mondta a fiú, s kiugrott az ágybul -, majd 972 II, 2| bántotta. Nagy világosság lett, s a réti ember észrevette, 973 II, 2| egyszerre elöntötte a szobát, s már a szájáig ért a réti 974 II, 2| boltosné - elfogyott a kenyere?~S már tördöste is egy kis 975 II, 2| hogy rá ne dohosodjanak, s hetenként szétlocsolt rajtuk 976 II, 2| lebontották a tanyájukat, s mentették a tetõt, a deszkát, 977 II, 2| összeszokott a réti ember a lóval, s nem azért nem siratta meg, 978 II, 2| ágyból. Csak bokáig ért, s délig nem sokat emelkedett. 979 II, 2| vízbõl a kemencenyakra, s azon dühödött föl, hogy 980 II, 2| nvakravalóját, abba belepólyálta, s úgy kötötte a vállára.~- 981 II, 2| suba alá bújtatta az ölébe, s õ maga csak akkor kenyerezett 982 II, 2| kenyerezett meg. Jól is esett, s az se volt baj, hogy megszomjazott 983 II, 2| ragasztották az Upman-gyárban, s az elnök nekem kábelen küldte 984 II, 2| mersz szippantani egy nap, s a csutkáját félreteszed 985 II, 2| Szétmérte az elsõ kis üveget, s megkérdezte, ki mit szól 986 II, 2| Megrágta, gargarizált vele, s megnyalta utána a szája 987 II, 2| fölemelte a negyedik üveget, s a lámpavilág felé tartotta.~- 988 II, 2| emelte poharát az illúzióra, s a tósztra ráhelyeselt az 989 II, 2| ásítozva hallgatja õket, s jól nevelt és illendõségtudó 990 II, 2| azért olvasni is szokott, s legalább ebben az egyben 991 II, 2| csempészet õskorából való sablon, s akinek rossz a lelkiismerete, 992 II, 2| leszállogattak a vicinális utasok is, s a szivaros ember a dobozzal 993 II, 2| mintha meg volna ijedve, s hebegve mondja, hogy õ már 994 II, 2| már egyszer levizsgázott, s különben se duggat semmi 995 II, 2| gyanúsnak találja a poggyászt, s ügyet se vet a kincses szivarskatulyára.~ 996 II, 2| vakarta, a nyakát csavargatta, s olyan vörösre krákogta magát, 997 II, 2| visz semmi tilalmas dolgot, s viszontszolgálatul csak 998 II, 2| egyszerre kiverte a verejték, s most már õszintén dadogott:~- 999 II, 2| képviselõ hóna alól a dobozt, s leugrott vele a megindult 1000 II, 2| vigyorodtam rá vissza, s ezzel a fidélis hanggal