Kötet,  Fejezet

1001    II,   2|               veregette meg a vállamat, s biztosított róla, hogy egy
1002    II,   2|                merõ hízelgésbõl mondta, s hogy a személyzet emberismeret
1003    II,   2|               méhészek által élvezhetõ; s a feketém fele mindig kilötykölõdött
1004    II,   2|                 zúgolódni sorsom ellen, s ez igazán mind nem bántott
1005    II,   2|          táncolják a klasszikus tangót, s a vázákba minden harmadnap
1006    II,   2|                esetleg költõnek néznek, s akkor még annyi becsületem
1007    II,   2|               röstell kérni az ember -, s megkértem a pikolót, hogy
1008    II,   2|                nem barátkozik senkivel, s különös hóbortoknak él a
1009    II,   2|            persze - tûnõdött el a fõúr, s most köszönte meg elõször
1010    II,   2|              nagyon kecses járása volt, s mindig kilestem rá az újságom
1011    II,   2|        csordajárást már rég letaroltam, s másfél órára kellett elkutyagolnom
1012    II,   2|          elfecsegtünk a fekete mellett, s utána utoljára kísértem
1013    II,   2|             Szokatlanul elcsavarogtunk, s már a napszállat piroslott
1014    II,   3|               följebbvaló esztendõkben; s akkor bolygathatták föl
1015    II,   3|             minden igazság nélkül való, s mivel a hallgatás beleegyezés,
1016    II,   3|                újra lemászni a gödörbe, s csak ott venni észre, hogy
1017    II,   3|          galambtollat keresni a tarlón, s azzal rábírni a pipát, hogy
1018    II,   3|       masinatartóért kell visszamászni, s abban is csupa olyant találni,
1019    II,   3|               szál tökéletes masináért, s tizenhat embert föltartani
1020    II,   3|                legmogorvább kiskunt is, s akkor közösen lopták a napot.~
1021    II,   3|                búzát a rekvirálók elõl, s nyilván megint megszaporították
1022    II,   3|              nem láttam Küsmödi bácsit, s nyilván az én memóriámban
1023    II,   3|                 ábrázatát szokás nézni, s az egy kicsit megkaszvadt
1024    II,   3|             öreg vállak kiegyenesedtek, s az apró turáni szemek megvillantak.~-
1025    II,   3|           jelentést a török császárnak. S ehol már írom is neki, hogy
1026    II,   3|         ártatlan falusi figurázás volt. S különben se én csináltam,
1027    II,   3|                  csak meg kell kaparni, s abból is egyszerre hun csont
1028    II,   3|              vagyok olyan rossz hazafi, s õszintén örülök Attila érvényesülésének,
1029    II,   3|               tárgyalást Attila követe, s barátságos kézrázás után
1030    II,   3|            nyugtatom meg az anyaszívet, s hozzáteszem azt is, hogy
1031    II,   3|                ki mennyi húst venne át, s csak akkor történt halála
1032    II,   3|                is élt, Isten nyugtassa, s igazság szerint az is az
1033    II,   3|              félóráig kergeti a tarlón, s csak mikor visszahozza,
1034    II,   3|               Hogy mit, azt nem érteni, s nem is miránk tartozik,
1035    II,   3|                 már nyirkosodik a föld, s ott is betakarjuk ponyvával,
1036    II,   3|              egy órára a munka vonatát, s fölkészültem rá, hogy majd
1037    II,   3|                embereim közül egyet se. S nem én vizsgáztattam õket,
1038    II,   3|               szõrgombóc fejét a csõsz, s körülnéz a tarlón. Biz itt
1039    II,   3|                 szájára veszi a korsót, s egy kicsit megrökönyödve
1040    II,   3|                 behorpasztja a tetejét, s teleönti a posztótányért.~-
1041    II,   3|                  te bojnyik, ez a tied.~S míg a kutya szétvetett lábbal
1042    II,   3|               vadonatúj halmot hánytak, s még azt is jól rátaposták,
1043    II,   3|            megkérdezi, hány család van, s hogy hát ez a kis Rossz-András
1044    II,   3|                köpött vóna ki az apád”. S mivel ebben a bókban az
1045    II,   3|                 száját, mintha dudálna, s én hitelt adok nekik. Hiszen
1046    II,   3|            Ilyennek is csak lenni kell, s jó is, hogy van, mert ehol,
1047    II,   3|              papsajtvirágos árokparton, s ahogy becsattantom a bicskám,
1048    II,   3|    elvigyorodott, kisgyerek nevetéssel, s addig ugrált a térdemre,
1049    II,   3|                szalámit fogok ebédelni, s talán azzal se sértem meg
1050    II,   3|              fölkeresem kis pajtásomat, s megkérdem tõle, szimpatikusnak
1051    II,   3|            tõlem gránátszirmaik esõjét, s talán tovább is elandalogtam
1052    II,   3|               ezalatt új árkot kezdtek, s annyi cserepet kihánytak,
1053    II,   3|                kísérni a keresztdûlõig, s aközben tanítjuk egymást
1054    II,   3|          seregben mind a nyolc emberem, s nagyon tanakszanak valamin.~
1055    II,   3|        hozzáférhetõk mind a két helyen, s nekem is meg kellett öregednem,
1056    II,   3|                 de nagyon magának való, s az istennek se engedi meg,
1057    II,   3|                 vertük be egymás fejét, s nem a szabónál rendeltük
1058    II,   3|                 aki nem adta részletre. S azóta minden történeti korszak
1059    II,   3|         mintaszerû régészeti kézikönyv, s ha én gazdag ember volnék,
1060    II,   3|           volnék, megvenném az egészet, s akkor lenne mit ásatni még
1061    II,   3|                elõször vetõdött Pestre, s a Rákóczi úton azt kérdezte
1062    II,   3|            minket.~Megkezdtük az ásást, s az elsõ napon be is fejeztük
1063    II,   3|            gödröt kotortunk ki fenékig, s azt határoztuk, hogy másnap
1064    II,   3|                 hogy õ az ifjabb Máder, s ez idõ szerint az övé már
1065    II,   3|            felett. Afféle társuralkodó, s ha a Máderek pénzt veretnének,
1066    II,   3|              kihagyom a másnapi munkát, s nézegetjük a kétméteres
1067    II,   3|                köszörûkövet megkeresni, s a hasidékon lesni, hogy
1068    II,   3|          illetékes meg találja hallani, s besúgja a harminchármas
1069    II,   3|        nagyszerû új adót lehet kreálni. S megígérem neki, hogy akárhogy
1070    II,   3|                ha megint jó világ lesz, s én már most gratulálok neki
1071    II,   3|              kimondani, mint a paraszt, s ez is valami. A kultúrérzék
1072    II,   3|              hogy éltek, mit dolgoztak, s hogy ebbõl tanuljanak a
1073    II,   3|              árkokat, én meg hosszában, s mivel a nyílt összeütközésre
1074    II,   3|      szolgálatra a harmadik vármegyébe, s a fehértói frontra kihirdettem
1075    II,   3|           hajába-krumpli mehetett bele, s Döncõ a fogpiszkálással
1076    II,   3|               csirke tartózkodik benne, s azt én mind az ellenséggel
1077    II,   3|                a Jakab bácsi halántéka. S biztatja a kincset hol szépen,
1078    II,   3|          szikrát lehet belõle csiholni, s alighanem ilyen hivatala
1079    II,   3|                 utódok. Aranynak nézte, s úgy tetette a feje alá a
1080    II,   3|            emberek - mondom a népemnek, s elmagyarázom nekik, miféle
1081    II,   3|   letéteményesére. Magam is úgy tettem, s meglepetve láttam, hogy
1082    II,   3|                a szemét a gyülekezeten, s ledobta az aranykõzetet
1083    II,   3|                cigánygyûrûkkel, mikkel, s azokat mindig úgy rejti
1084    II,   3|              emberi nem térdekalácsába, s így õszi idõben már rokkantállományba
1085    II,   3|         egyiptusi kisgazdákat megverte, s utódaik ma is ótestamentumi
1086    II,   3|                partján. Ezrével járnak, s válogatás nélkül nekiesnek
1087    II,   3|             mindennek, amire a nap süt, s aminek emberszagát érzik.
1088    II,   3|             lecsapja valami pocsolyába, s mikor az öreg föl akarja
1089    II,   3|                szusszan egyet a betyár, s most már visszafelé hempergeti
1090    II,   3|                öregektõl tanult dogmát, s úgy eteti a fenével a szelet,
1091    II,   3|               kezdtek hangosan derülni, s én is az a századik ember
1092    II,   3|                 az öregnek a tíz kubát, s a többinek a száját is helyreigazítom
1093    II,   3|              nyújtódzott egyet álmában, s mire eljajdítottuk magunkat
1094    II,   3|         tüvestül.~Öten is megmarkolták, s úgy kirántották, hogy még
1095    II,   3|             formázza, amelybõl vétetett s e tantétel igazolásául Mihályt
1096    II,   3|           szégyenlõs ember ez a Mihály. S mivel a nagy urakban, ha
1097    II,   3|                 beültem a sofõr mellé - s most hadd jöjjön a vihar.~
1098    II,   3|                  lökte odább az embert, s aszott kis kezével elkezdett
1099    II,   3|               embernek gondoltam magát, s nem sajnálnék úgy száz pengõt,
1100    II,   3|                   sóhajtott keserveset, s mintha egy csöpp szemrehányással
1101    II,   3|                 ijedten is, dacosan is, s köszönés nélkül átnyújtotta
1102    II,   3|            megkergette a sovány birkát, s egy kíváncsi disznó szaglászta
1103    II,   3|                  lökte odább a fibulát, s a hangban most már leplezetlen
1104    II,   3|              megmaradt õszinte lénynek, s nem szimulál érdeklõdést
1105    II,   3|             rúdvégérõl a köcsögtartóra, s onnan biztatta házanépét,
1106    II,   3|             vagy lámpafénynek tartotta, s elnézegette, ahogy szórta
1107    II,   3|            kapta a kalapról a medáliát, s bele nem hajította a kútba.
1108    II,   3|                 valami rendeltetése is. S ha nem, az se baj, legalább
1109    II,   3|            amirõl nem tudják, mirevaló.~S az aranyfibula csakugyan
1110    II,   3|              amivel rá lehet erõsíteni, s Mityók magatelten mosolyog,
1111    II,   3|             készül, körülnéz a boltban, s észreveszi, hogy olyan bolt
1112    II,   3|               járt õ soha ilyen helyen, s nem is jön ide többet, az
1113    II,   3|             Úristennél egyéb nem látja, s azt is minden esztendõben
1114    II,   3|                 rossz lelkek kergetnek, s egy álló hétig minden éjszaka
1115    II,   3|           törülgette a homlokát Mityók, s ki nem mondta volna annak
1116    II,   3|            tanácsot kért a kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára
1117    II,   3|             bejöjjön - ígérte a boltos.~S Mityók, ha némi kétségek
1118    II,   3|                  Itt van beírva, kérem. S tessék elhinni, hogy nagyon
1119    II,   3|              töltõtollat, kezébe vette, s igen elcsodálkozott rajta,
1120    II,   3|                uralnom. Átmentem magam, s föltekintettem az árpavetést,
1121    II,   3|              Zalán király õ felségéhez. S õ is azt a feleletet kapta,
1122    II,   3|                Persze hogy van törvény, s ha arra muszájít ez az oktalan
1123    II,   3|             hogy nagyon komoly a dolog, s egész télen hányta-vetette
1124    II,   3|             reggelre kint leszek én is, s kiszabadítjuk az õsöket.~
1125    II,   3|               törvényt.~De én értettem, s most már úgy láttam magam
1126    II,   3|                 az utat az embereimmel, s akkor szólt közbe Cuci:~-
1127    II,   3|            odavolt varjúfészket szedni, s mire az elõkerült, az én
1128    II,   3|              nincs mibõl ásatni többet, s István szent király népének
1129    II,   3|              szusszantott egyet-kettõt, s kénytelen volt megcsóválni
1130    II,   3|           cigaretlizik a szegény ember, s ez múzeumgazdasági szempontból
1131    II,   3|                 van egy tajtékszipkája, s abból szeretne egy kis hasznot
1132    II,   3|                Ebbõl nagy nevetés lesz, s mivel a csõsz éppen akkorra
1133    II,   3|          kiveszi a részét a közörömbõl, s aztán megkérdezi, hogy mit
1134    II,   3|                mondja a csõsz komolyan, s nagy erõlködéssel igyekszik
1135    II,   3|        igyekszik füstre hozni a makrát.~S mikor már túl van a nehezén,
1136    II,   3|                 keresnem. De hát ember, s úgy lehet, van is oka így
1137    II,   3|          szétosztogatott, ha lent járt, s még csak meg se kérdezte,
1138    II,   3|               maga, öreg, derék ember”, s még szivart is adtak neki.~
1139    II,   3|        leveleket, kiörülöm magam nekik, s akkor jut eszembe, hogy
1140    II,   4|              Fütyû - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy
1141    II,   4|                hírek a fülébe jutottak.~S az lett abból csakugyan,
1142    II,   4|           csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már fúratta a szegények
1143    II,   4|         kórházat, templomot építtetett, s lassanként mindenét elsebajozta
1144    II,   4|         szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy kell lenni, hogy a jó
1145    II,   4|              azalól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólongatott
1146    II,   4|          gyermekeknek hagyom örökségbe.~S végig-végig simogatta a
1147    II,   4|            akiket rád hagyok örökségbe!~S úgy kell lenni, hogy lelke
1148    II,   4|                már az egy körtefájánál. S azt is elhagyta már a szegényeinek!~-
1149    II,   4|             akkor is pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta,
1150    II,   4|               az asztalosné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem bánom,
1151    II,   4|            törzsét, súgott-búgott neki, s úgy kell lenni, hogy lelke
1152    II,   4|             oldalához a kosárka körtét. S mintha a körték piros arca
1153    II,   4|             megtartjuk, amit fogadtunk!~S bizony megtartották. Gáspár
1154    II,   4|            körték kikeltek, megeredtek, s az Isten kertjében ma is
1155    II,   4|           körtefaerdõ zúgatja lombjait, s mikor gyümölcsével szomját
1156    II,   4|              Ferenc Józsefet ábrázolta, s az öreg király képe nekem
1157    II,   4|              ezt megint a kicsi mondja, s most már kezdek észbekapni.
1158    II,   4|                szavajárása édesapámnak. S mivel õ takácsmester volt,
1159    II,   4|          sündörögtem a szövõszék körül, s óraszámra el tudtam hallgatni
1160    II,   4|                 Hideg volt, mint a jég, s ahogy ijedten megrántottam,
1161    II,   4|        jajveszékelésére fakadtam sírva, s csak akkor szorult össze
1162    II,   4|               Nem volt az udvarán kert, s annak a sarkában az a vadrózsabokor,
1163    II,   4|          túlságosan is ügyetlen voltam, s anyám üzletfelei, többnyire
1164    II,   4|            kenyerünk, mint a holdvilág, s anyám fogyott, mint a megszegett
1165    II,   4|               együtt vetették meg neki, s ahogy ráborultam a havas
1166    II,   4|                a száraz csipkebokrokon, s csak a szél ütögette össze
1167    II,   4|           ilyent én is tudnék csinálni.~S már akkor hempergettem,
1168    II,   4|      Kivallatott, ki vagyok, mi vagyok, s neki köszönhettem, hogy
1169    II,   4|                Lelkek Kertjében sétált, s valahonnan egy kis fehér
1170    II,   4|                 a földre, bóbita-lélek, s legyen ott belõled Hajnal
1171    II,   4|               van, mint a kis csikónak, s ezen a szíve is nevetett
1172    II,   4|           rászíjazta az asszony hátára, s megindult világgá mint afféle
1173    II,   4|             tanyák közt és a szõlõkben, s ahol vermet ástak, falat
1174    II,   4|                 megesett a kis bogáron, s ezt néha ráadásnak adták,
1175    II,   4|                néha az éhes kis szájat, s ha tehénistállóban éjszakáztak
1176    II,   4|             nyilalló szívfájás volt ez, s mindjárt elmúlt, ha Matyika
1177    II,   4|                 gaztetõt is csinált rá, s most már elmondhatta, hogy
1178    II,   4|          köhögés rászoktatta az italra, s mentõl többet ivott, annál
1179    II,   4|         csendõrt küldött az asszonyért, s valami írásból felolvasta
1180    II,   4|               urát kifogták a Tiszából, s itt meg itt már el is temették.~
1181    II,   4|                még álmodott a halottal, s az kezdetben azt jelentette,
1182    II,   4|           halott beleunt a hazajárásba, s az élõ fáradt volt álmodni.
1183    II,   4|             Matita dódoz, Matita dódoz.~S ilyenkor egy fadarabbal
1184    II,   4|               földet, mint az acatolók.~S nem volt olyan napszámoslány
1185    II,   4|               hogy engedte a tehetsége. S mikor a kubikosné este batyuba
1186    II,   4|         összekaptak rajta a segítségek. S egész hazáig tele volt kacagással
1187    II,   4|              gyerek válla elõrekushadt, s nem bírta kiegyenesíteni
1188    II,   4|               széthasogatta az egyiket, s abból fércelt a gyereknek
1189    II,   4|                  hogy ugyan lesz-e esõ. S csak akkor pislantott vissza
1190    II,   4|                veregették meg a vállát, s még az ingecskéket se fogadták
1191    II,   4|                  Jönd a lelte mindönnek~S én mödfelelet ennet.~- Öszöm
1192    II,   4|                gyerekeknek kell a hely, s Matyika akkor is meggyógyul,
1193    II,   4|                  bátorította a fõorvos, s elmagyarázta neki, hogyan
1194    II,   4|               özvegy a megáldott kezet. S hogy az nem sikerült, föl
1195    II,   4|                 Matyikát gipszágyastól. S mikor rákiáltottak, hogy
1196    II,   4|              lelkem - ígérte a fõorvos.~S a maga autókocsiján vitette
1197    II,   4|          Matyikára, mikor munkába ment, s keresztet vetett rá, úgy
1198    II,   4|            Matyika értelmes kis legény, s mozdulatlan, hanyatt fekve
1199    II,   4|             csak a farkát billegeti be, s arról lehet találgatni,
1200    II,   4|          ablakon, körülrepkedi a fejét, s majd kiveri a szemét. Bizonyosan
1201    II,   4|           kandúr beszokott a tejszagra, s úgy elszemtelenedett, hogy
1202    II,   4| elszemtelenedett, hogy napközben is ki- s beugrált az ablaklyukon.
1203    II,   4|                utánakapott a tolvajnak, s gipszkötésestül lefordult
1204    II,   4|              ágyat vetettek Matyikának, s megbiztatták az asszonyt,
1205    II,   4|              deszkát kivitték Csorvára, s mire öreg Messzi Pál megszerkesztette
1206    II,   4|            amilyen a kerekeskútnak van. S a fûrészgép úgy szuperál,
1207    II,   4|                 tanyák közt nagyéhesen, s föleszi a tenger sok asztagot.~
1208    II,   4|              jövõ az Isten kezében van, s a tovább való átcsoportosításoknak
1209    II,   4|                 szóval voltam hozzátok, s ez javunkra billenti a mérleg
1210    II,   4|                az újságba is kiteszlek, s múzeumi üvegszekrénybe is
1211    II,   4|                képû, szép, magas ember, s nagyon csudálkozva néz rám,
1212    II,   4|            mármint hogy sündisznócskát, s olykor reumácskát is hoztunk
1213    II,   4|             venni, mink is tõle vettük, s nekünk öt ezressel mindig
1214    II,   4|                a tápiókát meg a szágót, s igen okszerû táplálék lehet,
1215    II,   4|               bent piacozik a városban, s ilyenkor a legnagyobb vakmerõséggel
1216    II,   4|            osztályt a tanyai iskolában, s azóta procul negotiis legelteti
1217    II,   4|            egyes. Kivallattam magam is, s még sokáig valami furcsa
1218    II,   4|         mindenféle ügyes-bajos emberek, s azokkal el lehet beszélgetni.
1219    II,   4|                hogy az utóbbi kötelezõ, s az a gyanúm, hogy mikor
1220    II,   4|               Antal nagy egyke-könyvét, s abból megtanultam, hogy
1221    II,   4|                 a protestantizmus bûne, s hogy az országot a katolicizmus
1222    II,   4|                 írunk neki valami port.~S már írta volna is, de akkor
1223    II,   4|           ravaszságoknak most már vége, s néhai való gazdám, Tömörkény
1224    II,   4|            javast búzában kell fizetni, s a csépai látnok is csak
1225    II,   4|                most ez a szavuk járása, s nyilván ezért kedvelik a
1226    II,   4|              iránt érdeklõdõ nemzetnek, s ezért rendes fizetést húzott
1227    II,   4|                elõtt gesztenyét sütött, s ehhez képest csakugyan elég
1228    II,   4|               számítsa az enyémek közé, s csak azután mertem megkérdezni,
1229    II,   4|          gondolnak róla a másik parton, s majd aztán ahhoz képest
1230    II,   4|            kopp-kopp”.~Olyan is került, s két pár meleg harisnyával,
1231    II,   4|        koppantak a cipõk a kõlépcsõkön, s nem tudom, a régi gazdájuk
1232    II,   4|           született, de öt év nagy idõ, s Mári már olyan fönt hordja
1233    II,   4|              szétmállott a meleg bõrön, s több ragadt belõle Palkónak
1234    II,   4|           posztótól, az mind zseb volt, s azt mind teletömködtük angyalfiával.
1235    II,   4|                  hogy a vállához értem, s mind a két kis vörös kézivel
1236    II,   4|              hogy le is fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat
1237    II,   4|            tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából
1238    II,   4|                rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni,
1239    II,   4|       visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már
1240    II,   4|           Egyszerre aztán Pétör elvesz, s néha öt perc is beletelik,
1241    II,   4|                 térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet
1242    II,   4|        kislánynak és kondorfekete haja, s már akkor is elforgatta
1243    II,   4|                való fehérszeméllyel is, s ki nevetett, ki sírt rajta,
1244    II,   4|         tartozott számadással senkinek, s nem is számoltatta senki.
1245    II,   4|                csak magaformájúak közt, s azok tudják, hogy esendõ
1246    II,   4|                halott cselédember volt, s az elözvegyült Modolt kitették
1247    II,   4|               kettõzés is kezire esett, s mindig akadt valami szárnyék,
1248    II,   4|                szemrevaló asszony volt, s az ilyennek mindig kerül
1249    II,   4|               beleutált a cigányéletbe, s azt is felgondolta magában,
1250    II,   4|               kell ide kikocsikáztatni, s azt nem mindenki gyõzi fuvarral
1251    II,   4|              nem találta volna az utat, s nem is lett volna értelme
1252    II,   4|                a hadifogságban tanulta, s ha egy kicsit szittya dialektusban
1253    II,   4|              éli világát, ahogy akarja, s ha Andrásnak ilyen a gusztusa,
1254    II,   4|               kapni, csak korpa legyen, s õ gyõzi korpával, liszttel,
1255    II,   4|              kardbicskájához kapkodott, s csak akkor nevette el magát,
1256    II,   4|               belsõ sarkába tessékelte, s maga is odaült mellé.~-
1257    II,   4|              villant meg a csõsz szeme, s a lator rávetette magát
1258    II,   4|                 hogy leesett a kalapja, s hátranyaklott feje hozzákoppant
1259    II,   4|            élete volt, amilyent kívánt, s most már nem nyögte fel
1260    II,   4|            bogárszemét és fekete haját, s olyankor mindig átszaladt
1261    II,   4|                szemek ragyogó tükrében, s talán nem is volt azokban
1262    II,   4|          bogarak, a lipék és sárgarigók s a sok kis fakereszt, amelyek
1263    II,   4|              mint a többi nagy emberek, s félt, hogy utánakiált, mint
1264    II,   4|            minden felnõtt ember mérges, s ehhez tartotta magát a társadalmi
1265    II,   4|              azt kirothasztotta az esõ, s nagyon elhatalmasodtak a
1266    II,   4|              hogy kiteremtse a muszájt, s mire kitisztázta magát az
1267    II,   4|             gyerek halt meg kanyaróban, s Modolnak csak azért nem
1268    II,   4|                  a leffentyûs sapkában, s vitte magával még a táskát
1269    II,   4|             nagy út volt, be a városba, s Modol alig vonszolta magát,
1270    II,   4|          megkönnyebbedett tõle a szíve, s visszafelé egész megfrissült
1271    II,   4|             beterítette egy firhanggal, s úgy fektette bele Marikát.
1272    II,   4|                 kallantyúja lecsúszott, s akkor belökte az ablakot.
1273    II,   4|          hivatal, de a puli beletanult, s mindeddig kifogástalanul
1274    II,   4|             sárga viaszkból van az arca s lehunyva a fekete szeme,
1275    II,   4|             harminc esztendeje meghalt. S noha kvalifikált kijáró
1276    II,   4|              félhavi fizetésembe kerül, s mivel a feleségem nem akar
1277    II,   4|                 azért én nem haragszom, s a harmadik osztály ablakából
1278    II,   4|                 mondják három felül is, s hozzáteszik azt is, mint
1279    II,   4|                darabig rázza a köhögés, s ahogy fölemelkedik, kis
1280    II,   4|             bakternek. Tudom ezt én is, s eszemágában sincs öreges
1281    II,   4|                  ha nem jár kedvünkben, s hogy a kalauz lelövésével
1282    II,   4|                 kimutatom a haragomat - s akkorra itt a vonat. Egy
1283    II,   4|              szolgája köszönti egymást, s mire észbekapok, a vonat
1284    II,   4|            semmi baj se - mondja az õr, s csak most jut eszébe, hogy
1285    II,   4|                  csipognak összevissza, s már segítik is föl az asszonyt
1286    II,   4|                 tesznek egy fél téglát, s míg azt egy ártatlan hajadon
1287    II,   4|                 hogy szót értsek velük, s elmagyarázzam nekik, milyen
1288    II,   4|                pille szállt a mellemre, s mire kinyitottam rá a szemem,
1289    II,   4|            hajóztunk, föl is hajóztunk, s lefelé a víz vitte a hajót
1290    II,   4|                ember a vontatókötélnek, s kiguberálván a húsz krajcárt,
1291    II,   4|                 száz fametszetû portré, s azok közt mindjárt a könyv
1292    II,   4|              mert kevés volt a kliséje, s olyan klisével köszönt,
1293    II,   4|                paraszt-szakértõ hírébe, s nyilván ezért tisztelt meg
1294    II,   4|              irodalom szegedi kubikosa, s hiszem, ehhez szabták az
1295    II,   4|            embernek sem sikerült eddig, s talán rendszeresen felépített
1296    II,   4|               aki parasztnak született, s ha a sorsa úgy hozta is,
1297    II,   4|              félek, el is késtünk vele, s nem azt beszéljük, amit
1298    II,   4|                  amikor õ esett alulra, s mindnyájunkat magával rántott.
1299    II,   4|              utat a munkásság lelkéhez, s gyanúval nézett arra, sõt
1300    II,   4|                mint az õ idejében volt, s amilyen felfedezetlen és
1301    II,   4|                A magyar tudományosság - s ezt nem szemrehányásul,
1302    II,   4|                 paraszt nagyon sokféle, s ez okozza, mint elõadónak,
1303    II,   4|                 embörnek” nevezi magát, s akinek a közmondása: „Varjúnak
1304    II,   4|       kileffentette nagy igyekezetében, s most már csakugyan ráhibázott
1305    II,   4|              maradt valahol az Urálban. S itt nincs kinek eléje borulni,
1306    II,   4|                 tartom, mint a másikat; s ha eltagadnék valamit abból,
1307    II,   4|          mérgesen rájuk kiáltott volna, s attól szaladtak volna szét.
1308    II,   4|            házát, földjét.~Szó szót ér, s kiderül, hogy ezen a tájon
1309    II,   4|            azért, mert én is úr vagyok, s az egyik urat, a szó köztünk
1310    II,   4|           szürke, hol édes, hol olajos, s ránézni is betegség annak,
1311    II,   4|             kétórányiról is felkeresik, s azt kánikulában éjszaka
1312    II,   4|                 merítette meg a vödröt. S csak amikor kimulattam magam,
1313    II,   4|                asztal gyanánt szolgált, s mint ilyen, boldog világbeli
1314    II,   4|          Leültetett egy gálicos ládára, s kéretlenül szolgáltatta
1315    II,   4|               meg a független polgárok. S lesznek, akik elhiszik neki,
1316    II,   4|            lesznek, akik elhiszik neki, s talán õ maga is elhiszi
1317    II,   4|           Kevésbeszédûek maguk közt is, s bizalmatlanok az úrféléhez,
1318    II,   4|           keserû tapasztalataik vannak, s nekik ez a bizalmatlanság
1319    II,   4|           szelet, havat állok, mint õk, s a legnagyobb szélben is
1320    II,   4|               tudok gyújtani a pipámra. S ebbõl látják, hogy az õ
1321    II,   4|              hogy az õ fajtájuk vagyok, s megered a szavuk. Nem a
1322    II,   4|      kiskorukban adott nekik az iskola. S hogy mi veszett el belõle,
1323    II,   4|              hogy mi veszett el belõle, s mit tett hozzá a háború,
1324    II,   4|       kilométerre van legközelebb falu, s tizenöt-húsz kilométerre
1325    II,   4|               nagy búzatermõ Argentína, s hogy hol terem a vas, amibõl
1326    II,   4|             hármaskoporsó meséjét igen. S a konzekvenciát is egyformán
1327    II,   4|              hogy augusztus 20-ra esik, s hogy akkor ünnep van. Hogy
1328    II,   4|          Elõvettem az alkotmánytant is, s népem nyelvén tettem fel
1329    II,   4|             világok, mint a mi földünk, s azokon is élõk élhetnek?
1330    II,   4|               polgári iskolai igazgató, s a két leánya tanítónõ. S
1331    II,   4|                s a két leánya tanítónõ. S ha még megvallom, hogy éntõlem
1332    II,   4|           idején német mintára készült, s ha a városban bevált is
1333    II,   4|          hiábavaló terhet ró a tanítóra s tanulóra a tanterv, és nem
1334    II,   4|           nevezõre hozandó törtek közé, s megtanítjuk, hogy ki tudja
1335    II,   4|             kilencig, tízig iskoláznók, s aztán hazaengednõk apja,
1336    II,   4|             inkább elkeserítõjét látja, s a gyerek kis fejében talán
1337    II,   4|         nekivalóbbat töltögetnénk bele, s fel tudnók benne ébreszteni
1338    II,   4|                 meglett volna is benne, s talán jobb is nem szomjazni,
1339    II,   4|          paraszt kikerül az iskolából - s félek, ez a szabadulás ma
1340    II,   4|                politika, nem neki való, s nem vezet, csak félrevezet;
1341    II,   4|               tudunk a paraszt nyelvén, s így nem férkõzhetünk hozzá
1342    II,   4|             iskolán kívüli népmívelést, s több helyen szerzett tapasztalatból
1343    II,   4|              még csak fuvart se kapnak, s azt kívánják tõlük, hogy
1344    II,   4|          eredményeket elérni nem lehet. S természetes az is, hogy
1345    II,   4|          ezeréves történetének elemeit, s lássa abban a maga szerepét!~
1346    II,   4|              ami egyidõs a teremtéssel, s amit végrehajt a pók, mikor
1347    II,   4|                magának rakja a fészkét, s a mókus, mikor magának takarítja
1348    II,   4|              hogy ezek oktalan állatok, s nincsenek olyan okos berendezkedéseik,
1349    II,   4|             uraságok is ott toporogtak, s azok elkezdtek morgolódni.
1350    II,   4|               komenistákhoz se állt be, s erre a bíró úr, az Isten
1351    II,   4|                maga erejét, mint eddig, s olyankor megint elõtte leffeghet
1352    II,   4|             holdasok, tízezer holdasok, s Jánost mindenütt kedvelték
1353    II,   4|                a gyereked is, van elég.~S ha János azt sóhajtotta
1354    II,   4|                mert Isten úgy rendelte, s János jó katolikus ember
1355    II,   4|                  De a homok barna volt, s János kiszámította, hogy
1356    II,   4|               iskolaszolga elõ is állt, s mint afféle városi ember,
1357    II,   4|                 a kiürítendõ területet, s hogy a zsellér vissza ne
1358    II,   4|             szerencse, mint a másiknak, s Valér nem tehet róla, hogy
1359    II,   4|     kihessegette a pulykákat a herébõl, s azalatt erõt vett magán.
1360    II,   4|              tudta, hogy ez mit jelent, s akkorát húzott a megfordított
1361    II,   4|            idejében lehûtötte a mérgét, s így állatkínzásért nem kapott
1362    II,   4|               esete nem következett be, s az asszony csak kerülõ úton
1363    II,   4|          kitudni, az üstház kigyulladt, s a pálinkafõzõ tanyája leégett.
1364    II,   4|    pálinkafõzõnek az ezerötszáz pengõt, s ebbõl futotta a tíz liter
1365    II,   4|             asszony szövetségre léptek, s addig biztatták az embert,
1366    II,   4|                 hogy zenebona idõ lesz, s délre az utolsó szögig mindent
1367    II,   4|                 legalul szedegetõdzött, s idõnként ki-kiszaladt az
1368    II,   4|             homokzsákokat táncoltatott, s az ég gálicszínûre zöldült.~-
1369    II,   4|               dugdosott be a nádtetõbe, s mire az utolsót meggyújtotta
1370    II,   4|                 rakták a fundamentumát, s azok még most is kilátszanak
1371    II,   4|                 közt, de csak éjfélkor, s olyankor is csak a csontoknak,
1372    II,   4|                meg is cirógatta Julist, s volt, aki mézeskalácsot
1373    II,   4|             Julis is elkezdett nevetni, s csak akkor fakadt sírva,
1374    II,   4|           igazították el a városi urak. S ahogy Julis ott elnézte
1375    II,   4|           béresnek helyin volt az esze, s a Julisét is helyreigazította.
1376    II,   4|                Egyik kicsi, másik pici, s baj, gond mindenféleképpen.
1377    II,   4|                ember, télen jókeresetû, s mivel úgy vert a hír, hogy
1378    II,   4|            számítás nem nagyon vált be, s Julis még örült is neki,
1379    II,   4|                  a tanya száma szerint, s kérdem a legénykét, jó helyen
1380    II,   4|              melegebb subába öltözteti, s az embernek észt adott,
1381    II,   4|              üvegen szeretnek rezsgeni, s ott legkönnyebb õket agyoncsapkodni
1382    II,   4|                már inkább csak elmélet, s az élet a tanyák közt is
1383    II,   4|             kötött-kendõt, amiben hált, s belebugyolálta a gyereket.
1384    II,   4|             lábán, mert kibélelte a hó, s a kendõn is, a köpönyegen
1385    II,   4|                a gyereket az iskolából, s amikor lehetett, a tanító
1386    II,   4|         tévelygett ott a nyárfák alatt, s engem is körülzsibongott,
1387    II,   4|                tisztaszobájuk sarkában, s jövendõmondás elõtt meg
1388    II,   4|                  leginkább asszonyokat, s akkor már pénzben fizettette
1389    II,   4|             támadni, õ is rájuk talált, s azok csak úgy emlegették,
1390    II,   4|      ellenségeit, mégpedig név szerint, s ez rendkívül megszaporította
1391    II,   4|                 nekik az igét hirdetni, s itt történt, hogy egyszer
1392    II,   4|               püspököt, nem is egyszer, s attól egyre nagyobb lett
1393    II,   4|              nagyobb lett a tekintélye, s természetesen a tekintéllyel
1394    II,   4|                halt meg, a háború után, s a tanyán még akkora temetést
1395    II,   4|          olvadoztak a havak a földeken, s egy kis istenkísértéssel
1396    II,   4|            belegyömöszöltem egy zsákba, s a zsákot Antallal, a városi
1397    II,   4|          bundában is vágta a csontomat, s Antal egyetértett velem
1398    II,   4|            mikor beértünk a múzeum elé, s nem volt mit leemelni a
1399    II,   4|             Kidugta a fejét az árokból, s csak most veszi észre, hogy
1400    II,   4|             mind csak találgatás volna. S én most történelmet írok,
1401    II,   4|           fehércseléd ez a Franci néni. S õ vitte szét elõször a hírt
1402    II,   4|            sárga volt, mint a kikerics, s nagyon fájlalta a derekát.
1403    II,   4|             kifizette a régi árendákat, s ha az Isten megsegíti, most
1404    II,   4|                 Mindenre születni kell, s õ, most már tudja, arra
1405    II,   4|         keresztapja nyomdokaiba lépjen, s nagy vajákosa legyen ennek
1406    II,   4|               miatt nem lehet szántani, s ha a jó Isten le nem tekint
1407    II,   4|             tovább ment, az erdõ iránt, s az asszony csak most vette
1408    II,   4|                Köszöntem neki, fogadta. S ahogy az idevaló illemtan
1409    II,   4|              keverték ilyen nagy hírbe. S hogy hatvanéves háborút
1410    II,   4|        ámbrafélével tömeti a csibukját, s abból árad a földre az,
1411    II,   4|               torkára is szalad a füst, s abból lesz a mennydörgés.
1412    II,   4|          Olyankor elfogyott az ámbrája, s „vegyes külföldit” kénytelen
1413    II,   4|               engedelmességet fogadott, s állta is végig, csak azért,
1414    II,   4|          töltöztem fénnyel és meleggel, s amit ott összeharácsoltam,
1415    II,   4|          kellett bujdosnom az erdõmbõl. S így késtünk bele a köhögõs
1416    II,   4|                  ha védelemre szorulok. S ami riportot írtam, annak
1417    II,   4|                országlászati észlészet, s hogy az azóta az országot
1418    II,   4|                  csak szabad ember van, s azt senki se köti föl a
1419    II,   5|                 mert nekem úgy tetszik. S valóban mindeddig ennyit
1420    II,   5|                 szerelem vagy az éhség, s amely ha néha elbújt is,
1421    II,   5|          évszázadra javított az életen, s ha sántikálva, ha botorkálva,