Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      fõgazdánk járt nálunk, Szalay Imre báró, a Nemzeti Múzeum fõigazgatója,
 2     I,   2|       embert kérdeztem Nagy István Imre felõl, mind a fejét csóválta.~-
 3     I,   2|        merre van itt a Nagy István Imre tanyája.~A szüle is megcsóválta
 4     I,   2|        Szöri Mátyás és Példa Kövér Imre nevezetû szittyáimmal. A
 5     I,   2|            elismerését Példa Kövér Imre, és megnyugtatja a népeket,
 6     I,   2|    emigrált a szomszéd vármegyébe, Imre grófhoz, József grófnak
 7     I,   2|            be ellenben harmadnapra Imre gróf levelével, aki jelentette,
 8     I,   2|    dezentor helyett megint csak az Imre gróf levélhordó kanásza
 9     I,   2|          szégyen mégiscsak kisebb. Imre gróf is igen pártolta a
10     I,   2|           a vicerektor. Karácsonyi Imre, hetvennégy esztendõs aggastyán,
11     I,   2|           halászlegénynek Galambos Imre halászmester uramhoz. Nem
12     I,   2|    halászmestert megszólíthassa:~- Imre bácsi, hol vágtak ma léket
13     I,   2|      menyecske, öcsémuram?~- Bogár Imre! - ordította vissza futtában
14     I,   2|         higgadni,~Az a híres Bogár Imre~Átal akar menni...~Ugyan
15     I,   2|         esztendõs volt akkor Bogár Imre, utolsó sarja egy nagynevû
16     I,   2|            nem gilt a Péter meg az Imre meg a Sándor, mert az igaz
17     I,   2|         Megnézem a könyvet. Schulz Imre mûvelte az elemi második
18    II,   2|         firuncvancikoli a nímötöt, Imre.~- A Poin cár? - csudálkozik
19    II,   2| csudálkozik el a ködmönhöz tartozó Imre. - Lám, lám, hát aztat nem
20    II,   2|        híradást.”~- Hát! - lendíti Imre fölfelé a karját, igen örülvén
21    II,   2|               Az nem löhet - nevet Imre fölényesen. - A cár az följebb
22    II,   2|        mindjárt földerül, amint az Imre homloka ráncot vet.~Nézi
23    II,   2|            ki történetfilozófiáját Imre. - Vót mán negyvennyóc máskor
24    II,   2|            türtõztetik magukat.~Az Imre pesszimizmusa még egy próbát
25    II,   3|                 Kincsásás halottal~Imre a semlyékben bajmolódott
26    II,   3|              Az Istenüket! - vágta Imre a szárvágót mérgesen a malacok
27    II,   3|         rugdossuk a homokot, mikor Imre a csõsszel odaér a pászta
28    II,   3|            hogy otthon felejtette. Imre húzza ki a magáét az ingderékból.~-
29    II,   3|       Ehun-e, az én acskóm.~Szóval Imre is korrumpál. Nem is lep
30    II,   3|           hátába a perzsa királyt.~Imre sötéten néz az árulóra,
31    II,   3|         Nem is lehet mondani, hogy Imre nagyon kéretné magát, mikor
32    II,   3|         Hát vóna még egy - vakarja Imre a fülemögit. - Egyször elvesztöttem
33    II,   3|     Éntûlem kezdhetik - von vállat Imre -, hiszön nem az enyim a
34    II,   3|           szúrt fájdalmával:~- Hé, Imre, ide gyertök! Tudtam, hogy
35    II,   3|      legnehezebb két embör? Pétör, Imre! Ugorjatok csak rá!~A kiválasztott
36    II,   4|  parasztgyerek vagy, mint a többi, Imre fiam. Az életed idáig nem
37    II,   4|          mutatott át a kapunkra. - Imre mög fölhúzta.~- Ki az az
38    II,   4|           mög fölhúzta.~- Ki az az Imre?~- A bátyám. Ministrálni