Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         Mindig a fülembe ütõdött olyankor a Marci kisasszony. Olyankor
 2     I,   1|     olyankor a Marci kisasszony. Olyankor is hallottam már, mikor
 3     I,   1|       megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig átverejtékesedik
 4     I,   1|          kívánja a törvény, hogy olyankor felüljön a katedrára egy
 5     I,   1|     csekély, de ezt nyilván csak olyankor hangoztatják, amikor az
 6     I,   2|      vasas-németnek emlegetõdött olyankor, mikor kiprédikálta az asszonyokat.)
 7     I,   2|     utálta a macskát, legföljebb olyankor talált benne örömet, ha
 8     I,   2|          próbát tett. Egy reggel olyankor nyitotta rá Sándorra a cellaajtót,
 9    II,   1|    asszonyok legnagyobb ünnepei; olyankor négy napra kivették magukat
10    II,   1|      mulatja magát, hanem mindig olyankor, mikor delet harangoznak.~
11    II,   1| levesestálat is földhöz vágja, s olyankor határozottan visító hangokat
12    II,   1|       volt, hogy a kísértet csak olyankor csinálta a zenebonát, mikor
13    II,   1|  muzsikus barátait, arra is csak olyankor, ha Anna Mária látogatóban
14    II,   1|         kapuból visszafordultak. Olyankor mindig, ha nagyon kihallatszott
15    II,   1|         éppen csak látni akarunk olyankor is, mikor nem süt a hold.~-
16    II,   2|       kellene?~- Ó, lelköm, csak olyankor, mikor a nap süt. Esõben
17    II,   2|        fölszalad a fiatal fákba, olyankor szoktak elõjönni a kitelelt
18    II,   2|        kihágásokat elkövetni, és olyankor szokott Virgonc nyulászati
19    II,   3|          ahogy a kint való népek olyankor mondják, mikor meg akarják
20    II,   3|      õsök csontjait kocogtatják, olyankor nincs helye a beszédnek.
21    II,   3|         nincs helye a beszédnek. Olyankor legföljebb rövid dialógusok
22    II,   3|          a fotografálógép elõtt, olyankor csak a meghatódás szuszogásai
23    II,   3|       legelni a tehenet, de csak olyankor, mikor az Úristennél egyéb
24    II,   4|      gyermek, vagy az égi madár, olyankor mindig vidoran suhan át
25    II,   4|          kapunk tõlük segítséget olyankor, mikor a véletlennek szoktunk
26    II,   4|   kellett neki feküdni a lócára. Olyankor nem nagyon ügyes kezemmel
27    II,   4|   kezdetben azt jelentette, hogy olyankor egész napra megfájósodott
28    II,   4|   bogárszemét és fekete haját, s olyankor mindig átszaladt rajta a
29    II,   4|           mint nagy embert. Csak olyankor, ha néha kiálltak az anyjukkal
30    II,   4|        úr, akkor igen. Gondolom, olyankor még errefelé is fennkölten
31    II,   4|          az? Egy ember hallotta, olyankor megeszi a markoláb a napot,
32    II,   4|       maga erejét, mint eddig, s olyankor megint elõtte leffeghet
33    II,   4|        közt, de csak éjfélkor, s olyankor is csak a csontoknak, akik
34    II,   4|     Jupiter rágyújtott - idelent olyankor úgy mondják, hogy szárazrajra
35    II,   4|        abból lesz a mennydörgés. Olyankor elfogyott az ámbrája, s „
36    II,   4|     magas uraságokhoz is. Mindig olyankor potyogtatták a kis makk-szakajtókat