Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           kérdést Budapestrõl intézte hozzám egy olvashatatlan aláírású
 2     I,   1|            legtöbb jóakarattal voltak hozzám, azok a méterrudat ajánlották.
 3     I,   1|     állásomról, küldöttséget vezetett hozzám, hogy vonjam vissza a lemondásomat.
 4     I,   1|               vesztegetem.~Így került hozzám a kaszaszék öt pengõért.
 5     I,   1|              õszön volt, mikor bejött hozzám egy szegedi színmûvész,
 6     I,   1|           való barátom is hûtlen lett hozzám. A színészek megkapták a
 7     I,   2|       hálókötésre termett az. Állj be hozzám katonának, mert ha nem jössz,
 8     I,   2|       erdõszélen, máskor is nézzen be hozzám, ha erre jár, szívesen elbeszélgetek
 9     I,   2|      hálálhatnám én meg a magyaroknak hozzám való nagy jóságukat? - kérdezte
10     I,   2|             magam szárnyára kerültem, hozzám került a Titulász bankója.
11    II,   1|           három esztendõre beszegõdsz hozzám szolgának.~- Spanyol lovag
12    II,   1|        megtaláltam a te lányodban. Ha hozzám adod, gránátvirágokból vetek
13    II,   1|                aki selyemtakács, és a hozzám való emberségedért megtömi
14    II,   1|            jött, a hang.~- Mit szólsz hozzám, nyájas idegen?~Nem mondhatnám,
15    II,   1|           egyenes.~Olyan közel hajolt hozzám, hogy megcsapott a márvány
16    II,   2|             ahogy tegnap becsoszogtak hozzám hetipiac után.~- Kérdözze,
17    II,   2|        megmondhassa - hajolt közelebb hozzám Szél ángyó. - Mink úgyis
18    II,   3|              ahogy az elõbb betoppant hozzám, úgy ránézvést nemigen véltem
19    II,   3|           magát.~Azzal közelebb hajol hozzám, és súgva mondja, hogy meg
20    II,   3|      Titoktudó Küsmödi visszaóvakodik hozzám, és letesz az asztal sarkára
21    II,   3|        köszönöm, dilektor úr - hajolt hozzám bizodalmasan a követ. -
22    II,   3| visszacsoszogott.~- Hallja-e - hajolt hozzám sugdolózva -, az õrgrófnak
23    II,   3|              mikor a csõsz odaoldalog hozzám, és fölkérdez, ki vagyok,
24    II,   3|         szólítom, aki legközelebb van hozzám, és nyújtom neki a részit.~
25    II,   3|         sofõrje bizodalmasan odasúgta hozzám, míg Döncõ és Péter fölszöszmötölõdtek
26    II,   3|               és mentegetõdzve fordul hozzám.~- Nem vötte tán sértésnek
27    II,   3|        ismertem rá, mikor bekeszegelt hozzám. Szent Isten, de megöregedett
28    II,   3|               a földekrõl, beállított hozzám. Nem talált otthon, de meghagyta,
29    II,   4|      vasárnaponta.~Hát beállítottatok hozzám, és sípolt a fûrészgép,
30    II,   4|              úrnak, aki azért küldött hozzám, hogy embert faragjak belõled,
31    II,   4|           hajába fõtt krumplit vágott hozzám. Mert én is a létminimumon
32    II,   4|        asszony.~- Úgy, hogy idegyüssz hozzám felesnek. Nem a putriba,
33    II,   4|        búzában.~Olyan bizalommal volt hozzám, hogy meg is mutatta a kontóskönyvet.
34    II,   4|            Mögfogjam? - oldalgott oda hozzám.~- Sose veszkõdjön vele -
35    II,   4|               tölgyek is jóval voltak hozzám, sõt énrajtam keresztül
36    II,   4|          tõlem - hosszú idõ óta nincs hozzám bejárata a postának. Aki