| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] mappába 1 mappáját 1 mappát 1 már 1316 marad 21 maradandó 1 maradandóság 1 | Frequency [« »] 1476 egy 1421 s 1396 azt 1316 már 1229 se 1200 én 1137 ha | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances már |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| Mindennapi kenyerünk~Már nagyocska gyerek voltam, 2 I, 1| olyan ötödfélesztendõs, és már körül tudtam bukfencezni 3 I, 1| a következõ pillanatban már benne voltam a pernyében. 4 I, 1| venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel, könyv 5 I, 1| államot. A jó Istenrõl azonban már tisztább fogalmam volt. 6 I, 1| volna.~Félálomban voltam már, mikor hazaért, de bizony 7 I, 1| nadrágokra és kabátokra. Már úgy ötven felé járt, fehér 8 I, 1| fogható szépet nem fogok már látni ebben az életben. 9 I, 1| a barátságot. Tél végén már vizet ereszt a tök, és elnyálkásodik 10 I, 1| posztó-tarisznyát.~Az is jó volt nekem már akkor, a magjára száradt 11 I, 1| fordult be a kamrába.~De én már akkor kívül voltam a kisajtón, 12 I, 1| a papsajtba. Pedig most már nem volt olyan jóízû, mint 13 I, 1| visszaerõltette rám az ajándékom.~- Én már megettem a másik karajt - 14 I, 1| erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. ( 15 I, 1| ha hazaér a szõlõbõl.~Azt már én nem értem ébren. A papsajttól 16 I, 1| adhatta. Azt mondta, az õ foga már nem bírja.~Még akkor is 17 I, 1| sohse gondoltam rá. De ha már a zenekedvelõ magyar közönséget 18 I, 1| A zenéhez való viszonyom már komplikáltabb.~Olyan ötesztendõs 19 I, 1| megbecsülni való erény. Én azonban már akkor is gyakorlati észjárású 20 I, 1| meg azért adom, hogy most már ne fújjad!~Így bukott meg 21 I, 1| elmélete. A talált krajcár már fiadzott kettõt, pedig még 22 I, 1| okosabb berendezkedés. Most már öreg ember vagyok, de még 23 I, 1| a szépen szóló muzsikát.~Már alig lihegtem, mikor kiszólt 24 I, 1| szíjostorral.~- Eddig fújtad, most már járjad - mondta minden harag 25 I, 1| szokva a padlásunkra s én már a szavukról megismertem, 26 I, 1| játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a 27 I, 1| juhbõrbõl való ruhákat:~- Nézze már apja, miket eszel ki ez 28 I, 1| kalaposhoz.~- Mert ott van már az idõd gyerekem, és olyan 29 I, 1| életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, 30 I, 1| hanem a hétköznaplót. Már hozom is, kérem.~Hát nem 31 I, 1| gyereket! - mondta valaki, s már akkor föl is nyalábolt valaki, 32 I, 1| illendõeknek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni 33 I, 1| oldaláról üdvözlik. - Most már lejöhetsz, add ide a kezed!~ 34 I, 1| Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott alattam. 35 I, 1| a térdemet, és a hangja már simogatott:~- Gyere, kispajtás, 36 I, 1| lába a kõhöz!~A másikat már óvatosan engesztelték föl, 37 I, 1| reszkettette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát 38 I, 1| ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr elõtt állt a 39 I, 1| megsajnáltuk.~Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már 40 I, 1| már rá, hiszen nem volt már jobb deák õ se, mint mink. 41 I, 1| mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.~Szegény 42 I, 1| hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta 43 I, 1| az abrakot?~- Szeretnék már egyszer én is beleülni a 44 I, 1| elszánkáztak a ház elõtt. Most már a Szabó Gergõék húzták õket.~ 45 I, 1| égett ebben a tûz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék 46 I, 1| földigénylõnek.~- Én? Hát már hogy jelentkezném? Hiszen 47 I, 1| igénylek földet. Egyszer már megpróbáltam, de akkor úgy 48 I, 1| Op-hop-hop-hop-hó! Nekünk már diák fiunk van!~Csak én 49 I, 1| beleszokni a tudományos életbe. Már a harmadik palatáblát törtem 50 I, 1| aki ezzel bánni tud.~Erre már kibuggyant belõlem a keserûség. 51 I, 1| kisasszony. Olyankor is hallottam már, mikor nem mondták.~Tanultam 52 I, 1| a nagyeszû Balla szabó már sokallotta is:~- Ugyan mi 53 I, 1| mesterség - azt mondja. - De te már olyan nagyon okos leszel, 54 I, 1| rólad, Márton deák. Nem lesz már belõled szabó, de még szolgabíró 55 I, 1| mert ebben nevelkedtem.~Már akkor húzta is rám a rossz 56 I, 1| bársony palástot.~- Hanem most már aztán tenyeredbe szedd ám 57 I, 1| gondoltam magamban. Nem féltem már a feleléstõl se. Tudtam, 58 I, 1| De adott is ám! Mondtam már a leckét, mint a vízfolyás, 59 I, 1| Hazamenet nagyeszû Balla már a kisajtóban várakozott 60 I, 1| örvendezve. - Nem vagyok már Marci kisasszony.~Nem is 61 I, 1| rólam Balla bácsi.~- Nincs már rá szükség, ne járj benne 62 I, 1| nem szolgáljuk ki, mert az már nem tökéletes ember. Érted-e, 63 I, 1| kérdi vigyorogva.~Ezzel már nem is bocsátkoztam tárgyalásba, 64 I, 1| nélkül sietett haza, mert már a város szélén hallotta, 65 I, 1| egy kicsit megenyhült, és már mosolygott is, mikor kívül 66 I, 1| cselekszel? Hát a te eszed már sose érik meg?~No, másodikos 67 I, 1| tanár úrnak. De a hajába már huszonötesztendõs korában 68 I, 1| rubrikás papirost. Most már õ kivakarja onnan, amit 69 I, 1| sörözni a Koronába. Most már mit csináljunk? Az anyám 70 I, 1| föld.~A bicebóca ember most már ordított.~- Nahát! És még 71 I, 1| nekik! Bitangok! Csalók!~Már a piac másik végén bukdácsolt, 72 I, 1| lehet érni, de a tizediknél már a szomszéd földjére huppan 73 I, 1| dobbant nagyot a szívem. Mert már tudtam, mi lesz a következõ 74 I, 1| föltekintettük - nagy gyerek már az, vackolhatunk neki a 75 I, 1| Azon az éjszakán nekem már nagyon rossz álmaim voltak. 76 I, 1| könnyektõl.~Akkorra az apám már kihurcolkodott a szõlõbe. 77 I, 1| velünk a jószagú kezét.~Most már azután csakugyan elszakadt 78 I, 1| bele lehetett nyugodni. Én már a negyedik nap belül voltam 79 I, 1| szaladtam vissza az utcára, már amennyire négykézláb szaladni 80 I, 1| Isten...~Abban a percben már koccant is a homlokom a 81 I, 1| öreg Matóknénak.~Arra meg már Kesik bácsi meg nem állhatta, 82 I, 1| fiacskám is ekkora deák volna már!~Támadi bácsi már nem adta 83 I, 1| volna már!~Támadi bácsi már nem adta ingyen a portékáját. 84 I, 1| felakasztják.~- Mit csináltál már megint, te anyagyász? - 85 I, 1| pénteken egy.~- No most már azt mondd meg, legénykém, 86 I, 1| harmadik kérdés, de arra már az apámnak kellett felelni:~- 87 I, 1| részérõl:~- No, komámuram, ha már úgyis megvetette az ágyát 88 I, 1| Mártonkám, lelkem, adjál már egy gyújtat dohányt, nézd, 89 I, 1| szemem, ha tudtam. No, most már mindegy, majd letapasztom.~ 90 I, 1| egy birkanyíró olló, amit már nem lehetett kinyitni a 91 I, 1| a legkedvesebb, mert ez már háromszor eltört, tehát 92 I, 1| szelíd fejcsóválással. - Csak már ne a komaasszony elõtt tettél 93 I, 1| csúffá.~Persze, jövõ péntekig már elfüstölgött az édesapám 94 I, 1| éppen csak a szó hibádzott. Már megyünk is, csak a tarisznyámat 95 I, 1| észrevette a szerencsét már a második dûlõben. A szerencse 96 I, 1| pajtikám, a városba. Ha már szerencsét adott a jó Isten, 97 I, 1| az utolsó hördülése.~Most már nem is haragudott Messzi 98 I, 1| nagyobbakat terem az õszön.~Most már egészen hûvösen nézte a 99 I, 1| a szép szavakkal, amiket már elrendezgetett magában.~ 100 I, 1| borotvája élét.~- Hát én most már azért is Kossuth-szakállt 101 I, 1| sokadalomban. A szûcs most már úgy fogta föl a dolgot, 102 I, 1| Hacsak...~- Jaj, tán megvette már valaki?~A kofa szétcsapott 103 I, 1| keménykalapot, amit maga se ítélt már a világ szeme elé valónak.~- 104 I, 1| úri kalap, lett volna is már erre vevõ, de ezt nem adom 105 I, 1| boltajtót támogatta, de most már jobb kedvvel. Annak örült, 106 I, 1| a kenyereskofák sorában.~Már le is vette a maga tasla 107 I, 1| incselkedéseit, és most már csakugyan szaladt hazafelé. 108 I, 1| gömbölyû fejét.~A szûcs most már a fiú vállát kezdte simogatni.~- 109 I, 1| Hallod, lelkem, hallod?~Most már fölneszelt a gyerek. Álmos 110 I, 1| meg az öreg asszonynak. Már akkor embernyi ember volt, 111 I, 1| Valamiféle báróé volt, nem tudom már a nevét, követ akart az 112 I, 1| halálos fájdalmat, amely most már szégyenlõs szomorúsággá 113 I, 1| volna az úri kalapot.~~Most már harmincnyolc esztendeje 114 I, 1| bennünket igazán, mikor már nem vagyunk, s nem az örömekért, 115 I, 1| sakterszakállnak nevezik. S ha már úgyis benne vagyok a zárójelben, 116 I, 1| titkaiba bevezetnem, kik már két tanárt megszöktettek 117 I, 1| fiam, a katedrára.~Most már visszahõkölt, mintha mellbe 118 I, 1| katedrára. Egy-kettõ!~Most már én voltam felül. A gyerek 119 I, 1| foltozó szûcs, de minket már azért is szájon vágtak kisgyerekkorunkban, 120 I, 1| is levetettem, nem volt már rá semmi szükség. Kenyérre 121 I, 1| kenhettem volna a fiaimat, ha már akkor is természeti ellenkezés 122 I, 1| tudni, a percent. A többi már rossz hírbe hozná az intézetet.~- 123 I, 1| reinkarnálódott Haynau szelleme. Már tudniillik azé a Haynaué, 124 I, 1| szolgáló munkásságomat? Ha már elkezdtem a vallomástételt, 125 I, 1| s a következõ tízpercben már egész megbékülten kaptam 126 I, 1| újságírók piszkálták ki, mert már akkor is minden rosszat 127 I, 1| bennem az ördög, de most már talpra ugrott. Hát te akarsz 128 I, 1| vérszemet kaptam.~- No most már írjuk föl a spiritusz vegyképletét. 129 I, 1| mint a parancsolat. De már a Szentlelket a maga jószántából 130 I, 1| Az új fejfa állítása most már az én jussom lett volna, 131 I, 1| az ember, nem faragják-e már valahol a saját fejfáját.~ 132 I, 1| síremléknek is beillett. Ezen már nem volt kétfejû sas, hanem 133 I, 1| az apámat.~Ahelyett most már én csinálok neki olyan fejfát, 134 I, 1| csak vigyed, fiam. Nem kell már az itt semminek. Úgyis szétrohasztaná 135 I, 1| Nem, fiam, ami nekem már semmit se ér, azért nem 136 I, 1| No apja, ne tüzeskedjen már. Te se legyél olyan akaratos, 137 I, 1| Most veszem észre, hogy tán már meg is faragtam.~ 138 I, 1| voltam megjegyezni, hogy már régen furcsa, és sokan megszokták. 139 I, 1| venni, és úgy lehet, akkor már olyan világ lesz, hogy a 140 I, 1| jelenhetett meg, ki is szívta már egy kicsit a nap a zöld 141 I, 1| nemcsak igével él az ember. De már akkor igen igyekezni kellett 142 I, 1| bujdostam tovább a fejedelemmel.~Már Rodostóból figyeltük az „ 143 I, 1| Szekfûrõl, és pár nap múlva már lánggal égett a haza.~No, 144 I, 1| Pesten félreverték.~Most már mi lesz? A határozatot végre 145 I, 1| és fejtse ki, hogy azt már Rákóczi is követelte.~Maga 146 I, 1| ilyesmit muszáj megvenni, de õ már kivonta a forgalomból, a 147 I, 1| politikában is, hogy nagy baj van már akkor, mikor Tisza István 148 I, 1| emberhalál ne legyen.~- Láttad te már a Szekfû könyvét? - kérdeztem 149 I, 1| visszafordult vele.~- Nem ér már fenét se - fújtatott elkeseredve. - 150 I, 1| illetõ mégis király volt.~- Már mér lött volna?~- Azért, 151 I, 1| tanult, az a másik vasárnap már tanít.~A koponyás almáriom 152 I, 1| Menschheit-bõl vettem ki, ebbõl a ma már jócskán elavult német népszerûsítõ 153 I, 1| így lesz, meg úgy lesz.~Már nem nagyon emlékeztem a 154 I, 1| pedig ráértem volna, akkor már nem engedte a becsület.~ 155 I, 1| azt az istentagadó és ma már teljesen tudománytalan képet 156 I, 1| járja, hogy mikor Darwin már az egész világon megbukott, 157 I, 1| arca sápadt.~- Nem kell már disputálnotok, direktor 158 I, 1| disputálnotok, direktor úr, el van már intézve a kérdés.~- Micsoda 159 I, 1| hogy nem való ez mégse. Már tudniillik az, hogy a saját 160 I, 1| az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek 161 I, 1| Hát ez mind igaz, de azért már csak mégse hagyom abba, 162 I, 1| csak mégse hagyom abba, ha már a címet fölírtam. (Mert 163 I, 1| Sõt rá is duplázok, ha már benne vagyok. Legyen lúd, 164 I, 1| igen sok örömet szerzett már kutyúkoromtól kezdve.~Kutyúkorom 165 I, 1| virágos ágyában.~- Nézze már, mester, itt nem tudok egy 166 I, 1| tehet mellettem.~Tömörkény már nem tehet, ámbár õ tudna 167 I, 1| szépírásnak elmehetett volna, de már a negyedik sorban úgy egymásba 168 I, 1| kértük, hogy meszeljétek már be egyszer a kultúrpalotát. ( 169 I, 1| Sok rosszat elkövettem már életemben, de színdarabot 170 I, 1| akadt, aki elrakja, de az már elmúlt.~Végre kisütöttük, 171 I, 1| igenis hogy azt próbáljuk. Már harmadik napja próbáljuk 172 I, 1| egyen, aztán ketten, most már hárman próbáljuk, de még 173 I, 1| azt itt nem uzováljuk. Már csak azért se, mert amikor 174 I, 1| a szót. Az amerikai dió már nagyobb reklámot üt magának, 175 I, 1| amelyben õk voltak a föld urai, már rég elsüllyedt. Nem találom 176 I, 1| szólni, hogy mozogjanak már egy kicsit, haljanak meg 177 I, 2| akkor azt mondta, hogy most már elverte az éhét.~Az udvari 178 I, 2| leértek, csak úgy csörgött már a csontja. Narancsot csak 179 I, 2| Utoljára pedig azok is kerülték már a magyar tábort, annyit 180 I, 2| kukta.~Három hétig tartott már Nápoly ostroma, mikor az 181 I, 2| alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a 182 I, 2| ennyire elkorcsosodtunk, és már három tál töltött káposztába 183 I, 2| étvágyunk megmaradt volna, már rég megettük volna egymást 184 I, 2| Láttunk már mink királyt is...~Királyokkal 185 I, 2| ember, s mink szegediek már mindenféle módját kipróbáltuk 186 I, 2| rajta, találkoztunk mink már királlyal úgy is, hogy se 187 I, 2| tisztába jöttünk, akkor már könnyû volt eligazodni azon 188 I, 2| következik abból, hogy Átilla már ezerötszáz évvel ezelõtt 189 I, 2| vizét.~~Zsigmond királlyal már más az eset, írásunk van 190 I, 2| magyar királyné, azt most már nemigen lehet tudni, meg 191 I, 2| járt nálunk a szépasszony. Már úgy értem, hogy urastól. 192 I, 2| tovább a fiát, mert a fõbírók már abban az idõben is diplomaták 193 I, 2| vele. Látod, a holnap estét már vagy éröm mög, vagy se, 194 I, 2| Látod, én is sokszor jártam már a te udvarodban, mégse vendégeltél 195 I, 2| mosolygott Mátyás -, most már csak mögvendégölsz, te szögedi 196 I, 2| Csaptak is nagy áldomást, de már arra nem hívták meg a vadkörtés 197 I, 2| azt mondja rá, hogy addig már mégiscsak megmarad, míg 198 I, 2| találták ki. Ismerte azt már Mátyás király is, akirõl 199 I, 2| dorozsmai bírónak teremtett.~- Már mért teremtett volna? - 200 I, 2| kocogott.~Azaz, hogy ott már nem nagyon kocogott, mert 201 I, 2| betarisznyázta a varjút, s most már csakugyan meg se állt addig, 202 I, 2| varjút nem hoztok.~- Ezt add már írásban, uram király - borult 203 I, 2| annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor 204 I, 2| ezer esztendõ választana már el bennünket. Különben vagyunk 205 I, 2| felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat:~- 206 I, 2| veti. El is osztogattam már útközben, ide is egy-két 207 I, 2| mint most van.~- Okosítson már föl, szülém, merre van itt 208 I, 2| szentsége révén tilalmas lévén már neki a pogány magyarok lótejbõl 209 I, 2| puskánál. Azzal se lehetne már németet lõni, ahogy frissen 210 I, 2| nyakában többször találtam már ilyen csengettyûket.~Persze 211 I, 2| ne emigrálhasson. Ez meg már négyezeréves divat. A cölöpépítmények 212 I, 2| ak-szakálja, hogy államosítsák már a kultúra templomát, amely 213 I, 2| neki, álmosítani köllene már ezt a rossz oskolát.~Meg 214 I, 2| Én azt mondom, hogy az már meg, de õ azt mondja, hogy 215 I, 2| hogy nem lehet az.~- Hát már mért ne lehetne?~- Azért, 216 I, 2| neki az ásató köntösöm -, már gomb se igen van rajta.~- 217 I, 2| Mátyás királynak.~No, ez már valami, erre föl kell kapni 218 I, 2| nyelem az éhkoppot.~Erre már a kótyi bíróné is megszólalt, 219 I, 2| célszerû szegény embernek.~De már erre a bíró is letette a 220 I, 2| örült neki a király. - Most már csak egy kis vizet kellene 221 I, 2| bográcsba.~- Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak egy 222 I, 2| király a szíve kívánságát, már akkor ott volt az asztalon 223 I, 2| nem ettek Kótyon.~- Forr már a kõleves - jelentette a 224 I, 2| belehajigálta a gombócokat.~- Lehet már teríteni, asszonynéném!~ 225 I, 2| Úgy nézem, megpuhult már. De meg is dagadt a nagy 226 I, 2| nagy fövésben, bele se fér már a kanalamba.~Mikor aztán 227 I, 2| Ha a posta ki lett volna már akkor találva, akkor bizonyosan 228 I, 2| rosszul kezdõdött a másnapja. Már elsõ kakasszóláskor ott 229 I, 2| a fogam! Úgy fáj, hogy már a földet is rágom kínomban.~- 230 I, 2| jajdított akkorákat, hogy az már a fejedelemnek is hasította 231 I, 2| fájást.~- Köszönöm komám, már ki is szívta - vigyorodott 232 I, 2| el Parázsó.~- Hogyhogy? Már nem fáj?~- De nem is fájt, 233 I, 2| s mire az észbe kapott, már lent is volt a pernyésgödörben. 234 I, 2| múltán hazakerült Szegedre, már akkor annyira tele volt 235 I, 2| édösapád, nagyon kívántalak már haza, mert nem az én öreg 236 I, 2| az én öreg karomnak való már a hálóhúzás.~Nem lehet azt 237 I, 2| odafordult az apjához:~- Möhetünk már, édösapám.~S ettõl fogva 238 I, 2| szívvel halászlegény, azt már majd valami regényíró mondja 239 I, 2| tartárral?”~Szegény Lázár unta már mondogatni, hogy soha életében 240 I, 2| mint Szeged, és azt hiszem, már az Attila házanépinek is 241 I, 2| árulták a gyékény-szatyrot, s már akkor is azért adták drágáért, 242 I, 2| bizonyosan úgy mondta azt már háromszáz esztendõvel ezelõtt 243 I, 2| Szeged felé, a tápéi tanács már kint õgyelgett a földeken. 244 I, 2| nála nélkül, s csak mikor már túl voltak a palánkon, akkor 245 I, 2| mondani Ali Patlidzsán, aki már akkor is tudta, hogy szép 246 I, 2| atyamesterébõl „tarka bíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe tartozó 247 I, 2| török azt mondta rá, hogy már azt vállalja, s azzal szíves 248 I, 2| szónak, és az asszony tudta már tapasztalásból, hogy ilyenkor 249 I, 2| de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- Ki is sültek, 250 I, 2| Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan 251 I, 2| Vár ám, jó embör, mert már nagyon éhös, még az idén 252 I, 2| kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte, mert a töröknek 253 I, 2| hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy az 254 I, 2| borbély.~Ahol ni, emeli is már az egyik szolga a zacskó 255 I, 2| bele egy szempillantás, már akkor otthon lelkendezett 256 I, 2| ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor 257 I, 2| kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked is ilyen.~ 258 I, 2| felelte a kis inas, s már akkor pemecselte is a Recsep 259 I, 2| tied az arany. Hanem most már azt mondd meg nekem, hogy 260 I, 2| porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek 261 I, 2| malmok~Valamikor régen, lehet már annak háromszáz esztendeje 262 I, 2| aztán megindult visszafelé.~Már akkor a többi szõregiek 263 I, 2| az idõtõl kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~Akkor, 264 I, 2| akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította 265 I, 2| földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye engedte. ( 266 I, 2| alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd el, fiam, hogy 267 I, 2| akarta Allah. Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom 268 I, 2| törvénynap ősapámnál~Írtam már én egyszer arról az õsapámról, 269 I, 2| törvénytevõ õsapám is, csakhogy az már valahol a kunok földjén 270 I, 2| hogy becsukja.~- Csukhatod már, ha egyszer belül vagyok 271 I, 2| jász-kun fõkapitányt is, már amennyiben az engedi magát. ( 272 I, 2| bíróné vagy.~- Akkor hát most már csakugyan bíró hátán törjük 273 I, 2| Hohó, kontyos, most lesz már csak hallgass a te neved! 274 I, 2| Látom, látom, de most már tán hozhatom is az ebédet, 275 I, 2| Hiszen ehol, itt reszket már a másik bûnös is, ni!~A 276 I, 2| bûnös is, ni!~A másik bûnös már köszönt, szép kántáló hangon, 277 I, 2| garasból a magáét! Eredj már, te tökéletlen, mondom neki, 278 I, 2| Több mellé, mint belé.”~Már akkor ott csúszkált a téli 279 I, 2| az ablakon.~- Reggel van már? - hunyorgott le-lenyakló 280 I, 2| neki.~- Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni, 281 I, 2| kelletni.~A fejedelem most már jobbkedvûen veregette meg 282 I, 2| találták föl, ismerték azt már Erdély aranykorában is - 283 I, 2| nem hagyta.~- Minket most már akár szélnek is ereszthet 284 I, 2| tanácsurak.~- Úgy sincs itt most már becsülete másnak, csak az 285 I, 2| de jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek 286 I, 2| azt cselekedte, hogy mikor már nem gyõzte tûrömfûvel, akkor 287 I, 2| mikor kiértek az útra, ott már el lehetett búcsúzni az 288 I, 2| útmutatótól.~- No, innen már hazatalálok magam is, köszönöm 289 I, 2| vagy - nézett haragosan. - Már a csizmád is rég elvitte 290 I, 2| Hát az micsoda szerzet már megint? - nevette el a haragját 291 I, 2| se kellett egyéb. Másnap már színe elé hurcoltatta a 292 I, 2| mogyorófahájjal.~A hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat. 293 I, 2| háromig se tudna olvasni.~De már erre a fejedelem is kilépett 294 I, 2| No, fejedelem uram, most már kelmed is megkapta a magáét. 295 I, 2| harmadszor húzta végig, akkorra már hetedhét ház ellen zümmögtek 296 I, 2| elnevette magát, hanem most már bosszúsan.~- Hát akkor inkább 297 I, 2| fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott. 298 I, 2| szalonnát pirítottam én már annál - füllentette egy 299 I, 2| simogatta bocsánatkérõn, s már elõhúzta a vonót is, mikor 300 I, 2| erdõ felõl, s az utolsó már meg is szólalt. Azt mondta:~- 301 I, 2| mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott 302 I, 2| fejjel szaladtak vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb 303 I, 2| ennyit mondott:~- Megmondtam már, hogy ingyen nem megyek. 304 I, 2| még el sem vezették, mikor már jött Dória generális csörgetve 305 I, 2| többre mentek, annyira, hogy már maguk is megbánták, mert 306 I, 2| most kaptál ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek - 307 I, 2| azellen hiába rugolódzik. Már rég leszokott mindenféle 308 I, 2| a Susika nevét se metszi már bele az ifjú citrusfák sima 309 I, 2| vidámabb az elmémnél, mert már egynéhány napoktól fogvást 310 I, 2| mintha erõszakkal volna...~Már a harmadik lúdtollat törölte 311 I, 2| ezt a földet, mert hazánk már ez minékünk hazánk helyett, 312 I, 2| jár, mikor leveszi azt, már akkor az igazi arcvonásai 313 I, 2| csöndességben. Csattoghattak már a rodostói fülemülék akármilyen 314 I, 2| Bizony nemigen koppant már az öreg ököl. A deák, ahogy 315 I, 2| is akkor bújik elõ, mikor már a kakukk se szól! Már éppen 316 I, 2| mikor már a kakukk se szól! Már éppen jelentést akartam 317 I, 2| eleget az álomszuszékot. Már csak azért is, hogy vidítsák 318 I, 2| hogy a szeles „fiatal” már a negyvenötödik esztendejét 319 I, 2| tõle azt a kis névelõt, ha már az õseink úgyis életüket 320 I, 2| dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte annyira, az már 321 I, 2| már nem vitte annyira, az már névelõtlenül egyszerûen 322 I, 2| futárnak. Mivel azonban Szeged már akkor se egy macskaugrásnyira 323 I, 2| neve a kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a 324 I, 2| pályára. A szépen lépésen már azóta is sok diplomata-karrier 325 I, 2| csintalanságokat is, amiken már õelõtte párszáz esztendõvel 326 I, 2| bécsi szolgáit:~- Mondják már, tanácsos urak, maguk jobban 327 I, 2| valahonnan Csíkországból. Már az eredete onnan való volt, 328 I, 2| hegyek közül az öreget, most már nem lehet tudni. De az bizonyos, 329 I, 2| Aztán meg öreg fa is vagyok már én az átültetéshez - próbált 330 I, 2| magyarul kukorékol itt már a kakas is.~(A bécsi dámák 331 I, 2| a csorba fogadról. Mondd már no, hol lebzselnek a cimboráid?~- 332 I, 2| elkerekítette:~- Micsoda? Hát tik már magyarul se tudtok, azt 333 I, 2| Gyurka is tud, pedig az már régebben elszakadt otthonról.~- 334 I, 2| arca. S ha felejtette is már a magyar idiómát, törte 335 I, 2| magyarnak a macskáimat.~Ezzel már a maga nyelvén beszélt, 336 I, 2| baba, szép, szép, szép”.~Ha már a keresztvetést vissza nem 337 I, 2| parancsra erõt vett magán. Ha már arra támadt gusztusa a szépasszonynak, 338 I, 2| nagy ijedtségtõl, amikor már megint a királyasszony elõtt 339 I, 2| céloz a beszéd - olvasott õ már ilyent a Salamon és Markalf 340 I, 2| megjelent az udvarnál.~~Ott már akkor várták, s vitték egyenest 341 I, 2| mit megszólalsz? Elhiszed már magad, mit megtehet szokás? 342 I, 2| Nesztek! - mondta csöndesen. Már akár a macskáknak, akár 343 I, 2| igazságot:~- Hát nekem elhiszi-e már fölséged, hogy vér vízzé 344 I, 2| Fritz elég régen felvette már a néhai nevet. Viszont a 345 I, 2| van magukhoz való eszük.~- Már mért ne engedhetnék? - tamáskodik 346 I, 2| Kövér Imrére. Beszéljen már õ is, hiszen õ is ott volt 347 I, 2| voltak a generálisai.~Most már beleszólok én is, s megpróbálok 348 I, 2| köztük valaki, aki hallotta már a hírét Nagy Frigyesnek?~ 349 I, 2| csikós; azt mondd meg most már, melyik a legjobb házasság? - 350 I, 2| fülibe is súg valamit, de már azt a legény nem hallotta, 351 I, 2| erre a Mária Trézia, mert már akkor õ is öreg asszony 352 I, 2| csakúgy, mint a tanárit.~De ha már benne voltam, csak nem hagytam 353 I, 2| tábornoknak.~Ez a történet már jobban megfogta a paraszti 354 I, 2| hogy az ilyen uralkodók már kimöntek a divatbul!~Ebben 355 I, 2| jogérzete.~Meg is vagyunk most már nyugodva mindnyájan, csak 356 I, 2| számát. Hát ez mire való már megint? Ha énrám volna bízva, 357 I, 2| vagy ezer példányban. Most már csak olyan kellett volna, 358 I, 2| jelentik föl a - franciáknál.~- Már megyek is - mondta ijedten -, 359 I, 2| szerencsétlenkedjék vele tovább.~De bizony már elkésett élete megjavításával. 360 I, 2| de a veszedelmes papírok már annál se voltak. Az az erdõkerülõ 361 I, 2| sárgarigókat.~- Gott sei Dank! Most már csak ennek a földnek a gazdáját 362 I, 2| mi lett volna abból, ha már akkor is tudtak volna olvasni 363 I, 2| gróffal foglalkozott, akit már megint fölforgató szándékon 364 I, 2| Domine professzor, látott-e már ilyent?~- Hát hogyne láttam 365 I, 2| észre sem vették, mikor már fönt voltak a Gellért tetején. 366 I, 2| bólintott a palatinus. - Most már csak azt szeretném tudni, 367 I, 2| majdnem hatvanezer lakosa volt már Pest-budának.)~Alig ért 368 I, 2| indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák bele 369 I, 2| öreg pereces asszony. Az már rég fölkecmergett, a sarat 370 I, 2| szent-szövetséget, és a kisemberek már kezdték levonni belõle a 371 I, 2| hogy János hajlandó volna már vállalni a huszonöt pálcákat, 372 I, 2| kezet is csókol érte, de már azt a csúfságot mégse tegye 373 I, 2| városkapitányhoz meg most már íródeák küldetett azzal 374 I, 2| tilalom ellenére!~- De most már csakugyan nem értem a dolgot - 375 I, 2| neki, hozta a hírt, aláveti már magát a János a nyilvános 376 I, 2| kézre adja a Jánost, ha már ez az ambíciója a nyavalyásnak. 377 I, 2| fáradságáért. Fekszel-e már, fiam János?~Fiam János 378 I, 2| fiam János?~Fiam János már akkor nekivetkõzött, csak 379 I, 2| akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függõleges 380 I, 2| tudniillik úgy gondolták, hogy ha már verekedni rendelték ki õket, 381 I, 2| ideje, fiam, János.~Kezdett már deresedni a János üstöke, 382 I, 2| kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál van a dolog. 383 I, 2| úr... el találna múlni.~Már akkor csukladozott egy kicsit 384 I, 2| zsidók.) Mivel a ragadványnév már akkor is divatban volt - 385 I, 2| Csirigánnak hívta az egész város. Már hogy milyen karakterbéli 386 I, 2| legnagyobb summa. Ezután már csak egy kád arany következik.) 387 I, 2| kérõbe jöttek õk, mert már látják, hogy nincs maradásuk 388 I, 2| mindenféle fantasztával volt már dolga, de ilyen megkeveredett 389 I, 2| akinek gubancos szakállát már csipkedni kezdte a dér.~ 390 I, 2| is tudott kádenciát. Most már könyvet gombolt ki a ruhájából. 391 I, 2| két költõ. De a prózaírók már akkor is huncut emberek 392 I, 2| találnának.~A peregrinus másnap már útban volt Bécs felé. A 393 I, 2| befogott, november közepén már hó borította az országutakat, 394 I, 2| ezüstforintot! Reggel hatkor már munkába lehet venni a koránkelõ 395 I, 2| innen-onnan tíz esztendeje lesz már, ötödikes gimnazista, de 396 I, 2| papírtáblás könyvet -, megvan-e már ez magának?~- Mi az, öcsém?~- 397 I, 2| öcsém, az nincs meg, de már olvastam. Greguska tisztelendõ 398 I, 2| Azon mosolygott, hogy õ már két napja nem ebédelt; de 399 I, 2| fosztotta meg! Február végére már kilencszáznégy ezüstforint 400 I, 2| életírói eléggé méltatták is már. Maradt azonban a históriai 401 I, 2| érkezett Szegedre. Várni már augusztus elején várták, 402 I, 2| s az úgy pipál, hogy az már nem csak, hanem ugyancsak.~ 403 I, 2| is a kegyes atyákhoz.~- Már csak egy kis hirtelen-hamar-jóra, 404 I, 2| az öreg Simeont:~- Most már elbocsáthatod, Uram, a Te 405 I, 2| Duna fedélzetére értek, ott már egész sereg tisztelgõ küldöttség 406 I, 2| részvényeket. Ennyire azonban már nem ment a lelkesedés, Szegeden 407 I, 2| amilyeneket minálunk látni.~Délre már megint bent volt a hajó 408 I, 2| megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított 409 I, 2| aranyat? Ötven aranyért már csak megbillentheti a sipkáját 410 I, 2| Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki 411 I, 2| elõbb, mint kelméd nekem?~De már erre egészen meghökkent 412 I, 2| ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér köszönnék én kendnek, 413 I, 2| belementett csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin 414 I, 2| kétségbeesetten a bíró -, hanem most már az Isten legyen nekik irgalmas!~ 415 I, 2| talpon állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~ 416 I, 2| Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind a két falu odakint 417 I, 2| szemöldökkel lesték, feketéllik-e már elõttük az ellenség?~Éppen 418 I, 2| kutyák. S mikor az emberek már lekapták a vállukról a kaszát, 419 I, 2| plakettet kapott volna érte - már az mindegy, hogy bõrbõl-e 420 I, 2| méretni, mikor a mester már a kebelébe készítette az 421 I, 2| szegényeknek -, mikor Szombati uram már eléje guggolt, és az ölébe 422 I, 2| fölmérendõ lábat.~- No, ez már más - enyhült meg a kasznár. - 423 I, 2| csendesen Szombati uram -, már meg is jöttem.~- Honnan 424 I, 2| nagy tehetségérõl, s ez már egy kicsit történelem is: 425 I, 2| hanem a horvátokat is. Már csak úgy szóval, mint a 426 I, 2| tenyerébe a lábát.~- De már ezt a meszelyt itt nem hagyom - 427 I, 2| keserûséggel.~- De bizony már meg is jöttem - mondta nyugodtan 428 I, 2| horzsolt egy horvát golyó, de már csak visszafelé futtában. 429 I, 2| rajta volt a korona is, de már csak olyan fityegõsen.) 430 I, 2| tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik 431 I, 2| egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülötte:~- 432 I, 2| köpenyegét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem - 433 I, 2| dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk is - mosolygott 434 I, 2| hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy csengett, 435 I, 2| is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~- 436 I, 2| fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogott serege 437 I, 2| nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtatott 438 I, 2| Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában 439 I, 2| meglátott bennünket, de már nem menekülhetett elõlünk 440 I, 2| vegyült, régen vége volt már akkor a honvéd-dicsõségnek. 441 I, 2| kapuban leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is, 442 I, 2| ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség. 443 I, 2| össze magad. Indulhatunk már, akár harapni lehetne a 444 I, 2| megszólalt a Kuckó király:~- Most már egymás háta mögé álljunk, 445 I, 2| hátrafordult a Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt 446 I, 2| Méhes Bánhidy~Én már csak híribõl ismertem a 447 I, 2| nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért se ijeszthette meg 448 I, 2| s amúgy se forgolódott már akkoriban a világban. Kivette 449 I, 2| Azt hallották, hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát 450 I, 2| hogy meg se álltak Pákáig. Már akkor inkább csak Haynauval 451 I, 2| Hát aztán mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak 452 I, 2| hozzátok le a padról.~- Ördögöt már no - intette le szigorúan 453 I, 2| nagyasszony. - Hát nem tudja már, hogy régen dohányvágót 454 I, 2| kardjához kapott volna, már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~- 455 I, 2| a buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni a 456 I, 2| motyogta zavarodottan -, már éppen befogtam volna a rajt. 457 I, 2| esztendõre hõs Damjanich tábornok már a magyar szabadság vértanúja 458 I, 2| kigyullad. Amikor Magyarország már csendes volt, mint a temetõ, 459 I, 2| Szegesdi Béni leérkezett, már akkor sok volt odalent a 460 I, 2| Ó, de jó nektek, akik már holnap ilyenkor a Tisza 461 I, 2| kiáltotta el magát -, már csak a csákómat visszaveszem 462 I, 2| csak egy szempillantásig, már akkor rendet vágott köztük 463 I, 2| a fejem búbjára:~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. 464 I, 2| Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya se. Az elõbb vitte 465 I, 2| el a Kesik Jani, egyebet már nem tudtam neki adni.~Savanyú 466 I, 2| hívják, hogy bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is, 467 I, 2| öcsém, ennek egyéb hasznát már nem lehet venni.~Bizony 468 I, 2| ezt a nagy kincset, amin már egy garas ára árpacukrot 469 I, 2| tornácoszlopban. No, ilyet már mégse tennék, ha én a Kossuth 470 I, 2| tûnõdtem magamban, s most már nagyon szerettem volna a 471 I, 2| többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ 472 I, 2| kifakult, elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben 473 I, 2| áttérnek az izlám hitre, ami már Viddinben megtörtént, a 474 I, 2| Az 1850-ik esztendõ pedig már a vége felé jár. A sivatag 475 I, 2| felé jár. A sivatag arabjai már sokat nyargalásznak a városban. 476 I, 2| teste csupa sebhely volt már az erdélyi hadjárat idején 477 I, 2| kotyvalékot!~Akkor azonban már nem lehetett rajta segíteni, 478 I, 2| fejét, de fölegyenesedni már nem bírt, csak a szeme lobogása 479 I, 2| Igaz ám, Paul bácsi, már varrja is a táskát édesapám 480 I, 2| összeismerkedtem Paullal, akkorra már csak ilyen tökéletlenségek 481 I, 2| páratlan egységét, amit már akkor sok szép pátens tett 482 I, 2| szerbek tartózkodtak, azok már okosabbak voltak. Egész 483 I, 2| tombolóbb vihar ellen. Az már akkor valóságos burána volt, 484 I, 2| szorult tûzért a német!~Paul már akkor söpörgette is egy 485 I, 2| utasítást, hogy „no, most már csak szíja az úr” - akkorára 486 I, 2| rántottát. Bort nem iszom.~Ezt már a küszöbrõl mondta, végigvillantva 487 I, 2| is.~A másik pillanatban már jött is kifelé. Nem is jött, 488 I, 2| vissza futtában a hadnagy.~Már akkor negyedik napja üldözték 489 I, 2| keresztül a kun pusztákig. Ott már majdnem megszorították, 490 I, 2| a hajsza. A többit aztán már a népballada mondja el:~ 491 I, 2| méltó hangú levélben. Hogyha már minden tücsköt-bogarat összeszedtem 492 I, 2| madarásztói csárdában! De most már, hogy tudom, megírom vonakodás 493 I, 2| vállalkozás volt, de azért már csak állta az inspektor 494 I, 2| inspektor. - Nézze kend, már megyünk is!~- Nem innen, 495 I, 2| gondolta magában, hogyha már szurkálás lesz, inkább a 496 I, 2| mintha ezzel a históriával már olvasókönyvben is találkoztam 497 I, 2| harminc esztendõvel ezelõtt, már akkor megroskadt egy kicsit, 498 I, 2| szégyenlõs maradsz. Szánd mög már, Piros lelköm, a nyavalyást.~ 499 I, 2| hogy ötödik tányérra való már nem maradt a tálban. Kinézte 500 I, 2| el magát a biztos. - Hát már hogy gondolsz olyant? Csak