Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     kéziratom bekerült a Békefi Antal asztalára. Olyan szerkesztõ
 2     I,   2|     Máté Antalnak hívják. Ez az Antal úgy tudja, hogy az õ öregapjának
 3     I,   2|    abban egészen bizonyos ez az Antal, hogy a némettõl akart valami
 4     I,   2|          kacsintott Körtés Máté Antal az ásónyél végérõl -, csak
 5     I,   2|      azok közt még Páduai Szent Antal is, márpedig azzal rendes
 6    II,   2| harmadik asztalnál Francia Nagy Antal koccintgat a komájával,
 7    II,   2|      meghallhatta. Francia Nagy Antal meg is hallotta, és odasúgta
 8    II,   2|         átmén az Emerikába. Ezt Antal csak félhangon mondta, de
 9    II,   2|    tudni, melyikünké keményebb.~Antal lejjebb nyomja a fejibe
10    II,   2|    Fáj-e? - kérdezte részvéttel Antal.~A koma szisszentett egyet,
11    II,   2|      mint a másiké - magyarázta Antal. - Úgy, mint a hordó, tudja
12    II,   3|       lehettek valaha. Legalább Antal, a kubikos, ilyen véleménnyel
13    II,   3|    fogtam rá a kefét a kincsre.~Antal hangja egy kis neheztelést
14    II,   3|         mink.~- Mibõl gondolja, Antal?~- Abbul, hogy még most
15    II,   3|  Szagolja csak meg még egyszer, Antal! No? Érez valamit?~Antal
16    II,   3|        Antal! No? Érez valamit?~Antal szusszantott egyet-kettõt,
17    II,   3|        szót értünk az állammal.~Antal hitetlenkedett. Fájdalmas
18    II,   3|        Persze, hiszen megmondta Antal, hogy van azoknak magukhoz
19    II,   4|                             Tót Antal körtéi~Az én gyermekkoromban
20    II,   4|       Gáspár, az öregebbnek Tót Antal lett volna a becsületes
21    II,   4|         Fütyû? - mosolyodott el Antal úr - hiszen nem tûri a te
22    II,   4|         Sebaj, Fütyû - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig
23    II,   4|      lett abból csakugyan, hogy Antal úr egyszer hiába nyúlt a
24    II,   4|        no - csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már fúratta
25    II,   4|        rámosolygott a Sebaj Tót Antal körtefájára, mert azt még
26    II,   4|    azalól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólongatott a
27    II,   4|         szalajtotta ki a száján Antal úr, de aztán megzavarodva
28    II,   4|           könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi pénzed csak
29    II,   4|      kell érte pénz - folytatta Antal úr. - Visszaadod az asztalosné
30    II,   4|     Sebaj - mosolygott szelíden Antal úr -, de van egy kikötésem.
31    II,   4|        bizonyos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt többet, ahogy
32    II,   4|        az Isten kertjében ma is Antal úrnak van a legszebb síremléke.
33    II,   4|         lapozgattam Pezenhoffer Antal nagy egyke-könyvét, s abból
34    II,   4|    hiszem, a kitûnõ Pezenhoffer Antal se kérdezné meg Zuginétõl,
35    II,   4|         is vágta a csontomat, s Antal egyetértett velem abban,