Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        aztán felelt:~- Háromfélit: kenyeret, haját, bélit.~Azt mondtam
 2     I,   1|          az abrosszal letakart fél kenyeret. - Örüljünk, hogy a mindennapi
 3     I,   1|        Örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja a jó Isten.~Arról
 4     I,   1|    asztalnál, elmorzsolt egy karaj kenyeret, megivott utána egy kancsó
 5     I,   1|        Visszakívántam a mindennapi kenyeret, hajával, bélivel. De bizony
 6     I,   1|        munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba.~- Megállj,
 7     I,   1|       anyám a szemét - eltesszük a kenyeret apádnak. Szegény ki lesz
 8     I,   1|          anyám, s belecsúsztatta a kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten,
 9     I,   1|         hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencébõl
10     I,   1|        Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg
11     I,   1|        deák úrfi, ilyen kakastejes kenyeret nem eszik ám otthon még
12     I,   2|    többieket.~- Okos embernek adsz kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás
13     I,   2|           ravasz embernek is adott kenyeret. Akinek õ a fülébe súgott,
14     I,   2|        hogy minek hívják tatárul a kenyeret meg a vizet?~Egy kicsit
15     I,   2|           vacsoránál õ karajozta a kenyeret mindenkinek, de hálásra
16     I,   2|           meg fakéregbõl õrölték a kenyeret. Mert mindig olyanok voltak
17     I,   2|       fiunk, lányunk, aki segítsen kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi,
18    II,   1|         zeneszerzõt. (Az is magyar kenyeret evett akkoriban, Patachich
19    II,   1|             és nem kell bele annyi kenyeret tömködni.~Olyan jó ember
20    II,   1|             és ezután keress nekik kenyeret te!~A borgomastro visszaugrott
21    II,   1|            másikban vesz egy darab kenyeret, a harmadikban vesz két
22    II,   2| tarisznyájából a szalonna mellõl a kenyeret.~Az ám, csakhogy ugyanakkor
23    II,   2|         esze, akibe kend tömködi a kenyeret.~Azzal aztán az egyik is
24    II,   2|            legyen a veszõdség, hat kenyeret sütött egyszerre, fölrakta
25    II,   2|  kánikulától félteni, mind a három kenyeret az ágy alá dugta.~Mire az
26    II,   2|      Fölvitte a subáját, az utolsó kenyeret, a maradék szalonnáját,
27    II,   3|        tömik befelé a sós-paprikás kenyeret, mintha attól nem tudnának
28    II,   3|        Isten, azóta nem tudok vele kenyeret szegni. Hiszen tudom, hogy
29    II,   3|  megképzenek elõttem a tetemek, ha kenyeret vágok a bicskával. Hát csak
30    II,   4|            olcsó ajánlattevõ volt, kenyeret, szalonnát kért magának
31    II,   4|       viszi a macska a feje alól a kenyeret. Elfelejtkezett a bajáról,
32    II,   4|            a kis markába szorított kenyeret, mikor Hajnalné este fölszedte
33    II,   4|       arcra bukva feküdt ott. De a kenyeret nem eresztette el. Kemény
34    II,   4|           te okosabb embernek adsz kenyeret.~Verka mindkét keze két