Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|         Kögyetlen szigorú embör vót, nagy kínzást tött a szegénylegényökön.
 2     I,   2|         a szegénylegényökön. Az vót a szavajárása, hogy ûrá
 3     I,   2|            Tudod, fiacskám, nem vót az rossz hely - merengett
 4     I,   2|     daliás idõkön -, húsban nem vót semmi hiányosságunk, csak
 5     I,   2|        kínjában. Az kutya ember vót, de engem mégis kiszabadított
 6     I,   2|       magának, mikor magának is vót ölég tarka macskája?~Andrássy
 7     I,   2|  olvasót,~Nem az a tanítóm, aki vót~Ez szép is volt, magyar
 8    II,   2| százezer... Nem a’, mégse annyi vót... mögállj csak, öcsém...~-
 9    II,   2|        venné.~- Az a muszka cár vót, hallják. Úgy hallottam
10    II,   2|    történetfilozófiáját Imre. - Vót mán negyvennyóc máskor is,
11    II,   2|   melegszik mellette. Mindég ez vót a törvény e világon, ez
12    II,   2|        bent telelnek. Eddig úgy vót, hogy ha a takarmány elfogyott,
13    II,   2|         úgy lössz, mint azelõtt vót?~Itt aztán csakugyan meg
14    II,   2|    apánknak a kisujja vastagabb vót, mint egy mostani huszárkapitánynak
15    II,   2|     döccen elõre Pista bácsi. - Vót mán nekünk sok nevelt gyerökünk,
16    II,   2|       maga mondta, mikor nálunk vót, hogy abba a király is ellakhatna.~-
17    II,   3| tudósabbak:~- Átilla hun király vót...~A gyereknek fölcsillan
18    II,   3|     bátran:~- Átilla hun király vót, hun nem!~De hát ez csak
19    II,   3|   rebösgetik, mögsértötték. Mög vót ebédre híva a kórmányhoz,
20    II,   3|         csak afféle tréfabeszéd vót ez, éppen hogy a szó több
21    II,   4|      esõ lössz. De mondok, ölég vót mán az esõbül, mögriasztgatom
22    II,   4|      Mög. Az édösapám apja, aki vót, annak az obsitlevelin.~-
23    II,   4|       Itt olyan két sukkosforma vót, de fele mán kiengedött.~
24    II,   4|         az idõnek.~- Kilenc fog vót máma - mondja egy báránybõrsipkás
25    II,   4|      fáin ember.~- Hát az is az vót - bólogat a kortes. - De
26    II,   4|        mindig ilyen nagy hazafi vót - mondják az embereim, amikor
27    II,   4|      fejét csóválta.~- Jelönése vót kendnek.~- Löhetségös -
28    II,   4|        a köszörûkûnek a vályúja vót addig, még nem érvényösítöttem
29    II,   4|       mert röttentõ okos jószág vót. De már annyi esze nem vót,
30    II,   4|      vót. De már annyi esze nem vót, hogy a vadhagymát is mög
31    II,   4| Dehogynem tudja. Nagy haláleset vót az. Kihírösztölték azt még
32    II,   4|      mit ért az? Möntül nagyobb vót a hátralék, annál többet
33    II,   4|       után.~- Nem vélök rá. Nem vót vele találkozásom.~Elmondom