Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    örökkévalóságot mímelik. Szeretnék rájuk szólni, hogy mozogjanak
 2     I,   2|            száraz falevéllel, hintett rájuk egy kis homokot is, azzal
 3     I,   2|             föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi
 4     I,   2|              megnézte-e kend, mi volt rájuk írva? - faggatta Heeger
 5     I,   2|          papírból vannak.~- No, van-e rájuk nyomtatva valami?~- Van
 6     I,   2|            vetések közt. Ahol az este rájuk borult, el is aludtak, egymásra
 7     I,   2|              tiszta kék ég hullajtott rájuk.~A két apa szét akarta rángatni
 8     I,   2|                nagyon belemelegedtek, rájuk is reggellett, s csak akkor
 9     I,   2|           ellenséget, ha az öreg bíró rájuk nem parancsol:~- Nem ürgeöntés
10     I,   2|               madarásztói parlagokon. Rájuk esteledett, mielõtt a kirendelt
11     I,   2|            Csak akkor mérgesedett meg rájuk, mikor valami bácskai úrikastély
12     I,   2|             többi gróf - nézett végig rájuk hidegvérûen a betyár, a
13     I,   2|            bujkáltak akkor, a katonák rájuk is gyújtották a nádtetõt,
14     I,   2|              is el tudott olvasni, ha rájuk tette az ujját, és mozgatta
15     I,   2|         mondták neki, hogy az ügy nem rájuk tartozik, ebben az illetõ
16     I,   2|            így könnyebben fölhívhatta rájuk a szomszédasszony figyelmét.
17     I,   2|               jó se kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan
18    II,   1|              is tudtak tartani, ha az rájuk vonatkozott.~Elég az hozzá,
19    II,   1|               elõ, mikor a darabontok rájuk estek.~- Tessék, itt a lámpás,
20    II,   1|          néztek össze, s a ház ura is rájuk hunyorított, hogy ha már
21    II,   1|                Hát tik? - merészkedik rájuk Zia Nia. - Mi jóban jártok?~-
22    II,   2|              le roi -, majd sor kerül rájuk is.~Ahogy ülünk az eperfák
23    II,   2|             csak a szavukról ismertem rájuk, ahogy tegnap becsoszogtak
24    II,   2|             vízibubák! - csodálkozott rájuk András. Andrásék így hívták
25    II,   2| virággyertyákat.~- Ez szép - mutatott rájuk a méltóságos asszony, aztán
26    II,   3|            meg kellett öregednem, míg rájuk találtam.~Mert hírébõl régen
27    II,   3|        elástunk a folyókába. Akárhogy rájuk gázoltuk a földet, még másnap
28    II,   3|              az agyagból, azt mondja, rájuk szakadt volna az a rossz
29    II,   4|            ölû mezõk felett, külön is rájuk parancsolván, hogy sokasodjanak
30    II,   4|           gyerünk!~- Csö-önd! - kiált rájuk a vezérük.~De a jövõ nemzedéke
31    II,   4|            akarnak, okos ember nem ád rájuk semmit, hanem a farkashoz
32    II,   4|         mintha valaki nagyon mérgesen rájuk kiáltott volna, s attól
33    II,   4|              is szoktak támadni, õ is rájuk talált, s azok csak úgy