Kötet,  Fejezet

 1     I,   1| fölmérgesedett.~- Mit reszel a fene ilyenkor benneteket? Aztán úgy tudom,
 2     I,   1|             találkozni. A szerencse ilyenkor ott kukorékol az embertelen
 3     I,   2|          ember, de kár, hogy tegnap ilyenkor nem jöttél, akkor ettük
 4     I,   2|          polgármester úr, hogy érzi ilyenkor magát, mikor az egész kormány
 5     I,   2|     nagyurak közül, hogy hogy érzik ilyenkor magukat. Pedig el lehet
 6     I,   2|            már tapasztalásból, hogy ilyenkor legokosabb hallgatni. Nem
 7     I,   2|         elvadászgatott az erdõkben.~Ilyenkor esett meg vele egyszer,
 8     I,   2|        malom kelepelését is hallja. Ilyenkor magától szalad a penna a
 9     I,   2|      hánynivaló havat a bécsieknek. Ilyenkor a peregrinus a könyvkirakatokat
10     I,   2|            volna? Azt szólták, amit ilyenkor mondani illik. Huncut portéka.
11     I,   2|             nektek, akik már holnap ilyenkor a Tisza vizében nézitek
12     I,   2|   mestörségöt.~- Nem is való mán az ilyenkor - döfött a tányérba Jóska
13     I,   2|          érdekeltek elõtt -, holnap ilyenkor már Pesten mondják nektek
14     I,   2|        könnyû.~Most már mit mondjon ilyenkor a magamfajta ember, aki
15     I,   2|          Hát már hogy verhetnénk ki ilyenkor az álmot az olyan finom
16    II,   1|         Montpellieri Mária -, éppen ilyenkor van legnagyobb szükség az
17    II,   1|         János-áldást, urak - mondja ilyenkor a király, s erre valamennyi
18    II,   1|         semmi gõg sincs - kérkedett ilyenkor keserû mosolygással a férj. -
19    II,   1|            cár ígérkezett be teára. Ilyenkor aztán nem tehetett egyebet
20    II,   1|       fenvén a fejét. A dámák ugyan ilyenkor összerezzentek, de a gróf
21    II,   2|            feleségem.~- Mért szólsz ilyenkor nekem? - fakadtam ki utoljára
22    II,   3|          pihenõjüket fogyasztották. Ilyenkor szokta a principálist bizalmasan
23    II,   3|           hogy mindig parasztoktól. Ilyenkor nyelni szoktam egyet, mielõtt
24    II,   4|       Matita dódoz, Matita dódoz.~S ilyenkor egy fadarabbal õ is úgy
25    II,   4|           tarisznya. Hát mit csinál ilyenkor a kis kanász? Azt, amit
26    II,   4|         bent piacozik a városban, s ilyenkor a legnagyobb vakmerõséggel
27    II,   4|        mégiscsak megszólaltam, mert ilyenkor megint ezt kívánja az illendõség.~-
28    II,   4|              Mért ne hozakodnék elõ ilyenkor e két különös csalóval?
29    II,   4|           csak azért parancsolja el ilyenkor a napot az égrõl, hogy addig,
30    II,   4|           anyjukkal temetést nézni. Ilyenkor megesett, hogy egy-egy barátságos
31    II,   4|           mögyök.~- Mi dolgod benne ilyenkor?~- Szolgálatba állok.~A
32    II,   4|            hozzáteszik azt is, mint ilyenkor szokás, hogy sok jó ember
33    II,   4|         jött rá, hogy az életbõl is ilyenkor semmizik ki.~~A plakátragasztó