Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|   elnyelte Jancsit meg Juliskát.~Édes szülém aggodalmasan csóválta
 2     I,   1|       tanár úr.~- Eszembe jutott édes szülém - zokogtam keservesen.~
 3     I,   1| gyanakodva.~- Fölveszed biz ezt, édes öcsém, száz forint nélkül
 4     I,   1|        fejét:~- Mi lesz belõled, édes fiam, ha még elsõs gimnazista
 5     I,   1|     tanári szavát:~- Álljon föl, édes fiam.~Rántott egyet a vállán,
 6     I,   1|         hangjával.~- Menjen föl, édes fiam, a katedrára.~Most
 7     I,   1|    kezemet.~- Hogy hívják magát, édes fiam?~Megmondta a nevét.
 8     I,   1|          a fejemet.~- Ne mondja, édes gyerekem! Én azt hittem,
 9     I,   2|         a bujdosó kurucok éneke:~Édes hazám, Magyarország,~De
10     I,   2|       szeretnék.~- Nem ellenzem, édes gyerekem.~- De a méltóságos
11     I,   2|        más, mint a katonaság, az édes közanyja mindnyájunknak.~
12     I,   2| Haynaunak, hogy nincs több olyan édes méz a világon, mint a mienk.~-
13     I,   2|       oda:~- Nagyapó, mi a baja, édes nagyapó?~Nagyapó csak a
14     I,   2|       asszony.~- Mind a tied ez, édes cselédem, csak éppen azt
15     I,   2|         Maga pedig jegyezze meg, édes fiam, hogy nem az iskolának,
16     I,   2|     hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának.
17    II,   1|       borult.~- Ne emészd magad, édes uram, tudok én rajtad segíteni.
18    II,   1|  elõadásokra herdálta el.~- Hja, édes fiam - magyarázta elkeseredetten -,
19    II,   1|        megköszönni.~- Dehogynem, édes asszonyom - vette az ölébe
20    II,   1|    cifraságnak, csak a csudatevõ édes urának.~- Annál jobb - bólintott
21    II,   1|          azt mondta neki:~- Jaj, édes uram, de csak sajnálom mégis,
22    II,   1|        asszony a mestert:~- Jaj, édes uram, hátha még az aranypapucsom
23    II,   1|      nemen lévõ fiatalok.~- Jaj, édes uram - ugrott az ura nyakába
24    II,   1| szépasszonynak:~- Gyere már föl, édes asszonyom, tudod, a jóból
25    II,   1|  üzenetét közölte a kalmárral.~- Édes fiam, csak terajtad áll,
26    II,   1|      paskolja tenyerével, nevezi édes galambjának, döfködi bottal,
27    II,   1|          te az enyém, én a tied, édes szívem, ásó, kapa válasszon
28    II,   3|   pillanatra szeretnék belerúgni édes atyámfiába, de rögtön a
29    II,   4|      bánnak az emberrel, hogy az édes szülõje se keresi annyira
30    II,   4|       hol sárga, hol szürke, hol édes, hol olajos, s ránézni is
31    II,   4|        mondta volna neki:~- Hja, édes cselédem, késõ bánat ebgondolat!
32    II,   4|          ezt mondhatnák neki. Az édes jó Istenbe vetette tehát
33    II,   4|  mosakodó kisgyerek, csakhogy én édes vizet vehettem a számba.