Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj kincsecském,
 2     I,   1|           Nem látott biz engem egy vén varjúnál egyéb, az is azt
 3     I,   1|               No hát szégyentelen, vén lator kend!~- Ejnye, ejnye
 4     I,   1|            tányérral is megeszik a vén lator.~De hiába vártuk,
 5     I,   1|     indulat. A homokpuszták búsuló vén betyárjai õk, maholnap hírmondó
 6     I,   2|       aztán te csúfoljad majd ki a vén Sibriket.~De hogy a deák
 7     I,   2| megilletõdött erre a kegyességre a vén sas, hogy alig tudta elmotyogni
 8     I,   2|        ahogy a mérgét kiadta. S ha vén vállát megveregette az imperator-rex
 9     I,   2|  Helybehagyták az én hajdúim azt a vén csoroszlyát, úgy, hogy az
10     I,   2|           mint katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~-
11     I,   2|          nekik:~- Gyertek be csak, vén cimborák, mit mutatok én
12     I,   2|            a kérdést. Hiszön ilyen vén fejjel már csak nem kezdök
13     I,   2|           bácsi nevû, Ráday-viselt vén betyár, aki engem fia gyanánt
14     I,   2|      lefogásról se lehetett szó, a vén zsivány eltûnt valami ismeretlen
15     I,   2|   gyerekasszony meg a cserzettbõrû vén betyár, arról írhatna regényt
16     I,   2|            lett az aranycsipkéje a vén betyárnak - a szemfedõjén.~
17     I,   2|          személyesen kereste fel a vén tigrist, mégpedig azon nyomban,
18     I,   2|     törvény csúffá tevõjének. Ha a vén bába, akit az emberek sorsnak
19     I,   2|            én attul - legyintett a vén gulyás. - Nagy böcsben tartják
20     I,   2|             Hogy is hívják kendet, vén rõzsérevaló?~Tutajbajuszú
21    II,   1|        Mária, hogy kerülsz ide, te vén pemete?~Thibaut mester boldogan
22    II,   1|     szépasszony. - Az a nyeszlett, vén pemete? Örülök, ha nem látom.~-
23    II,   1|     polgármesterükkel.~- Szidják a vén tolvajt, mint a bokrot -
24    II,   1|            csak tovább. Nekiállt a vén szamár a lépcsõt súrolni,
25    II,   1|          Azt bizony - magyarázta a vén cseléd fülig vigyorodó szájjal. -
26    II,   2|      fejtegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szolgám azonban
27    II,   2|            a kanalával. Ha látná a vén ember mosolygását a bajusz
28    II,   3|          lelkes ifjabb nemzedék. - Vén szamár már az öreg, nem
29    II,   3|           tekintetös úr velembeli.~Vén szamár, gondoltam magamban,
30    II,   3|    tituláltam én az elõbb magamban vén szamárnak ezt a kortársat?
31    II,   4|            a felesége nagyanyja.~- Vén ebre már kár a korpa - mondta
32    II,   4|            úgy emlegették, hogy: a vén huncut. Kiprédikálta az