Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          harsogva-zúgva kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~
 2     I,   1|       nagyon sok esztendõ megette egymást: de a tenyerem tán még ma
 3     I,   1|           ki a templomból kifelé, egymást érik az emberek, s az ilyen
 4     I,   1|        sértés, mintha így urazzák egymást. Láttam én azt sokszor a
 5     I,   2|            már rég megettük volna egymást is.~Ugyan ami azt illeti,
 6     I,   2|            pedig ugyancsak néztük egymást.~Átilla nagyurunk volt az
 7     I,   2|           és egy álló hétig nézte egymást a hun király meg a szegedi
 8     I,   2|    kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást két olyan nagyeszû embör,
 9     I,   2|              Emberek, szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtõ mindnyájatokat
10     I,   2|            s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~
11     I,   2|   meglapuljon.~A két barát kezdte egymást nagyon elszótalanodva nézegetni,
12     I,   2|       hogy, kölcsönösen becsülték egymást. Aki diplomaták memoárjait
13     I,   2|       szüléért valaha megöldösték egymást az emberek, azt nagyon érthetõnek
14     I,   2|        van ma is. Emléknek. Nézik egymást az óriáskígyóval.~
15     I,   2|        nyelvét, akkor nem értenék egymást félre a népek, és mikor
16     I,   2|    sikerült, pompásan megértettük egymást, pedig igen elvont témákról
17     I,   2|           No, mester, megértették egymást a némettel?~- Remélem, hogy
18    II,   1|        szájjal biztosították róla egymást az emberek, hogy „ez már
19    II,   2|       rend, hogy majd összetörték egymást az emberek a cédulaház elõtt
20    II,   2|        aztán mindjárt megértették egymást, noha az egyik csak szûrben
21    II,   3| keresztdûlõig, s aközben tanítjuk egymást mindenféle szegényemberes
22    II,   3|     ebédet figurázva, nevetgélve, egymást ugratva, de most kettes-hármas
23    II,   4|           és véresre marcangolják egymást az illúzióért, a látszatáért
24    II,   4|        Gyere, kisfiam, melegítsük egymást egy kicsit.~Már akkor tudtam
25    II,   4|           hát majd csak mögértsük egymást.~- A putrit? - mutatott
26    II,   4|       népek csakugyan megöldösték egymást.~~Az nem baj, hogy én harmadik
27    II,   4|       állam két szolgája köszönti egymást, s mire észbekapok, a vonat
28    II,   4|         fordított tüskékkel nézik egymást, mint a vadgesztenyék az
29    II,   4|        ismerjük, mert nem akarjuk egymást ismerni. Bizonyára gazdasági
30    II,   4|            mire Istennek ajánljuk egymást. A szentjánosbogarak gyújtogatják
31    II,   4|         sanyarú, ha szánni tudjuk egymást.~Mint mikor egyik koldus
32    II,   5|      üvöltõ farkasok marcangolják egymást. A forradalomból született