| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emlögesse 1 emlõje 1 en 18 én 1200 énbelõlem 4 énbennem 5 encsem-bencsemet 1 | Frequency [« »] 1396 azt 1316 már 1229 se 1200 én 1137 ha 1104 mint 1048 még | Móra Ferenc Tápéi furfangosok IntraText - Concordances én |
Kötet, Fejezet
1 I, 1| hogy jelen van:~- Játjak!~Én akkor éppen a fejem tetején 2 I, 1| Ezért hívtam Lacikának még én is, akit pedig õ mindig „ 3 I, 1| az, amely két nap óta az én ingem derekában lappangott. 4 I, 1| nem tudott volna róla, s én vele akartam a barátságot 5 I, 1| az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam neki 6 I, 1| megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet 7 I, 1| fordult be a kamrába.~De én már akkor kívül voltam a 8 I, 1| visszaerõltette rám az ajándékom.~- Én már megettem a másik karajt - 9 I, 1| hazaér a szõlõbõl.~Azt már én nem értem ébren. A papsajttól 10 I, 1| hallottam az apám szavát. - Én el vagyok kenyér nélkül 11 I, 1| Tulajdon az a kenyér volt, amit én adtam anyámnak.~Azóta tudom, 12 I, 1| Én és a zene~Ne tessék rossznéven 13 I, 1| tessék rossznéven venni, hogy én vagyok elõbb, mint a zene. 14 I, 1| vele, hogy milyen is az én viszonyom az énekhez és 15 I, 1| lábát, hol hátrarántja. Én azonban szeretek elõírásos 16 I, 1| megbecsülni való erény. Én azonban már akkor is gyakorlati 17 I, 1| voltak szokva a padlásunkra s én már a szavukról megismertem, 18 I, 1| jött lefelé, mint ahogy én fölfelé mentem, s olyan 19 I, 1| volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha a szélpajtás 20 I, 1| Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak vertem 21 I, 1| lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról 22 I, 1| a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán megértettem 23 I, 1| Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, 24 I, 1| vagy, hanem azt: hogi vagi?~Én azonban nem találtam szép 25 I, 1| a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose 26 I, 1| akartam. Hogy ember lesz én belõlem, nem is kicsi. Címeres 27 I, 1| úr, ország bírója! Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak 28 I, 1| megtalálhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén 29 I, 1| kincsecském, úgy megtanítlak én téged írni, olvasni, hogy 30 I, 1| nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, 31 I, 1| befagyott ablak volt az én szobatáblám, édesanyám gyûrûs 32 I, 1| barátságos betûk, amiket az én ügyetlen ujjam is egyszerre 33 I, 1| hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, 34 I, 1| lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire 35 I, 1| valamelyik tanító úr.~- Nem félek én, csak a kutyáktól - mondtam 36 I, 1| égi magasok a lelkét.~- Én odaadhatnám a gyerkõcének 37 I, 1| bekecsbõl.~- Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam - hõkölt 38 I, 1| olyan nagy volt minden és én olyan kicsike! Igen, ez 39 I, 1| egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet olyan nagy, 40 I, 1| illendõeknek a kerubinok, és én már kezdtem álomba zsibbadni 41 I, 1| asszony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken 42 I, 1| sergette-pergette magát.~Én pedig nem éreztem semmit 43 I, 1| iskola volt az a mienk, ahol én a betûvetést tanultam. Se 44 I, 1| persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó 45 I, 1| még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek 46 I, 1| ugrott az egész osztály:~- Én is, én is!~Egész életemben 47 I, 1| egész osztály:~- Én is, én is!~Egész életemben büszke 48 I, 1| Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - 49 I, 1| Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, 50 I, 1| Elõször Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdõig, õ 51 I, 1| öregasszony.~Jánoska rám nézett, én meg õrá. Elõhúzta a sarokból 52 I, 1| Mikor én telkesgazda voltam~Egy minden 53 I, 1| hogy miért nem jelentkezem én földigénylõnek.~- Én? Hát 54 I, 1| jelentkezem én földigénylõnek.~- Én? Hát már hogy jelentkezném? 55 I, 1| jelentkezném? Hiszen nem vagyok én se paraszt, se rokkant katona.~- 56 I, 1| hajlamosak a humorra.) Hát én nagyon szeretem a humoristákat, 57 I, 1| megégette a kása a számat, hogy én arra még egyszer rá nem 58 I, 1| odavolt az örömtõl, hogy én a kultúrával keveredtem 59 I, 1| már diák fiunk van!~Csak én nem akartam sehogy se beleszokni 60 I, 1| piros tollat. Nem akarok én írástudó lenni! Én gazdaember 61 I, 1| akarok én írástudó lenni! Én gazdaember akarok lenni!~- 62 I, 1| tenyerét.~- Mást mondok én neked, fiam-uram. Ha leteszed 63 I, 1| rajta, ahogy neked tetszik. Én bele nem szólok, mert én 64 I, 1| Én bele nem szólok, mert én csak szomszédod leszek.~ 65 I, 1| hát hogy gondolod azt? Ezt én viszem el adóba.~- Adóba?~- 66 I, 1| megveszik az adót a földemért, én is megveszem rajtad. Ilyen 67 I, 1| A ködmön~Mikor én a tanyáról bekerültem a 68 I, 1| erre olyan kacagás, hogy én azt még most is hallom. 69 I, 1| Marci kisasszony!~S arra én úgy megszégyelltem magam, 70 I, 1| mondták.~Tanultam pedig én otthon annyit, hogy a házigazdám, 71 I, 1| iskolába mégy?~- Viszem én azt magammal, Balla bácsi, 72 I, 1| anyámasszony katonája vagyok én az iskolában.~Öreg gazdám 73 I, 1| elõbb nem szóltál? Tudok én orvosságot arrul is. Majd 74 I, 1| Vadonatúj ködmön volt ez, mikor én akkora legény voltam, mint 75 I, 1| olyan komolyan mondta az én Balla bátyám, hogy eltátottam 76 I, 1| azt tudnátok róla, amit én tudok - gondoltam magamban. 77 I, 1| Nem akarta elhinni, hogy én vagyok a Marci kisasszony.~ 78 I, 1| nekikészültem az örömnek, hogy én most ennyi szép históriás 79 I, 1| nézett csúnyábban, mint ahogy én vevõmre néztem.~- No ni - 80 I, 1| magamban -, hát azért lettem én könyvkereskedõinas, hogy 81 I, 1| meggondolta a dolgot, és az én fülemnek esett neki. Megcsúfolva 82 I, 1| Elsõ gimnazista koromban én is szerettem volna pünkösdre 83 I, 1| eszit járja. Mást mondok én teneked. A pénzecskédbõl 84 I, 1| nem értett a pénzhez, mint én nem értek, az anyámnak kellett 85 I, 1| orgonabokor tövébe, segítettem én is, s nagyon elbámultam 86 I, 1| kezefejét. Felnõtt embert én addig nem láttam sírni. 87 I, 1| õszibarackvirágszínûre az én mindig bánatos szülém arcát, 88 I, 1| lesütötte a fejét.~- Látom én azt, lelkem, hiszem is, 89 I, 1| volt az anyám.~- Nem hagyom én ezt ennyiben, kisfiam. Gyerünk 90 I, 1| ám senkinek se, hogy ezt én javasoltam, mert engem úgyis 91 I, 1| ennyit ért a hazának. Az én tiszta jeles kis életem 92 I, 1| fejem ráztam. Mit értettem én még akkor a világi élethez, 93 I, 1| koromra a csizmadiák elõtt? Én csak azt tudtam, hogy a 94 I, 1| belelöknek az árokba. Hiszen ha én azt fölértem volna ésszel, 95 I, 1| de sokszor elbújnék oda én is!) Az anyám azonban az 96 I, 1| históriás könyveket olvasok én föl neki ezután vasárnaponként 97 I, 1| édesanyám kint mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál a teknõ 98 I, 1| kifelejtette a poklából!~Bújtam én színbe, ólba, padlásra, 99 I, 1| míg a sarokra érnek, akkor én is utánuk eredtem. A piacon, 100 I, 1| próbálta az õ kínszenvedését, én vagyok az!~Csakhogy Ádámot 101 I, 1| bele lehetett nyugodni. Én már a negyedik nap belül 102 I, 1| ajtajáig. Ott aztán hallottam én mindent. Azt is, amit magyaráztak, 103 I, 1| marad erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való 104 I, 1| Az az iskola, amelyikbe én nagyobbacska deák koromba 105 I, 1| piacra kipillantott. Soha én többet olyan piros almát, 106 I, 1| el nem vetted volna, az én fiacskám is ekkora deák 107 I, 1| Ebbe nincsen az, amit én keresek. Gyerünk odább egy 108 I, 1| örömmel:~- Ez az ni, amit én keresek!~- Mi az, mi az, 109 I, 1| ugye? De hiszen megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg 110 I, 1| Az utolsó lopás~Volt az én messzi keresztapámnak becsületes 111 I, 1| hosszú égimeszelõ ember volt. Én csak afféle kucóporos kisgyerek 112 I, 1| elõ a kezesek. Hanem az én keresztapám igen szigorúan 113 I, 1| megmondom elõre, hogy ezt az én legkedvesebb keresztfiamat 114 I, 1| hallottam. Pedig õ nem is az én keresztapám volt, hanem 115 I, 1| hoztad el, ugye?~- Onnan én, koma - bólintott a nagy 116 I, 1| tarisznyából. - Minek találjak én macskát, ha malacot találhatok? 117 I, 1| mintha ez egyhasi volna az én malackámmal. Mit gondolsz, 118 I, 1| eladni. Aztán minek cipelném én õkegyelmét a hátamon. Elmén 119 I, 1| könnyel a szûcsné szeme. - Én nem bánom, de akkor én is 120 I, 1| Én nem bánom, de akkor én is eladom a nagy selyemkendõmet.~- 121 I, 1| fejét, csattant a hangja:~- Én? Nem vagyok én cigányasszony. 122 I, 1| hangja:~- Én? Nem vagyok én cigányasszony. Juhász volt 123 I, 1| cigányasszony. Juhász volt az én apám, az anyám is juhászember 124 I, 1| nem neked való az, majd én teszek azzal próbát.~Jól 125 I, 1| a borotvája élét.~- Hát én most már azért is Kossuth-szakállt 126 I, 1| el az isten a kezem, ha én még egyszer az életben megborotválkozok!~ 127 I, 1| Valami úri kalapot láttam én itt a múlt hetekben, Mári 128 I, 1| adják meg a becsét.~- Hm. Én úgy nézem, ez a kalap nem 129 I, 1| gyerekhez.~- Nézd-e, mit vettem én az én jó kis fiamnak, úri 130 I, 1| Nézd-e, mit vettem én az én jó kis fiamnak, úri kis 131 I, 1| az ágyra:~- Jót akartam én neked, kisfiam.~A tacskó 132 I, 1| megjelent a verandán.~- Én most Móra Ferenc vagyok - 133 I, 1| akinek ártatlan életét én is segítek rongálni az olvasókönyvében - 134 I, 1| kiábrándítani, helyette megteszem én ezzel a vallomással. Tedd 135 I, 1| olyan öreg leszel, mint én, akkor érted meg a tanulságát:~- 136 I, 1| Én szép tanárkorom...~Nemigen 137 I, 1| kellemes mandolaíze van. Én mint földrajz-természetrajzszakos, 138 I, 1| eszméltetett rá, hogy nini, hiszen én is hamisítottam valamikor 139 I, 1| is: hogy mért nem hordok én most bajuszt. Azért, mert 140 I, 1| úriruhás, vállas suhanc volt, én keskeny, keszeg filozopter.~- 141 I, 1| katedrára. Egy-kettõ!~Most már én voltam felül. A gyerek megzavarodott, 142 I, 1| katedrára.~- Úgy. Most üljön az én helyemre, én meg ideülök 143 I, 1| Most üljön az én helyemre, én meg ideülök a maga helyére. 144 I, 1| Ne mondja, édes gyerekem! Én azt hittem, kanász. Az én 145 I, 1| Én azt hittem, kanász. Az én apám foltozó szûcs, de minket 146 I, 1| Menjen a helyére.~Aztán én is a helyemre mentem, és 147 I, 1| tessék megengedni, hogy én ne éljek ezzel a jogommal. 148 I, 1| éljek ezzel a jogommal. Én a tárgyaimból nem buktatok 149 I, 1| természettudós, mint az én kezem alól.~Hogy mért hagytam 150 I, 1| megveregeti az arcocskáját. Az én legkedvesebbem valami bosnyák 151 I, 1| Egészen olyan volt, amilyen én szerettem volna lenni kisrongyos 152 I, 1| csirkefogó, jövõ esztendõre vagy én nem jövök vissza, vagy te.~ 153 I, 1| szívdobogva gondol vissza. Az én fiatalságomnak az volt a 154 I, 1| méterrudasoknak kell adnom. Azonban én húsz esztendõvel ezelõtt 155 I, 1| voltam gyakorlati ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. 156 I, 1| olyasféle lehetett, mint ami az én torkomat szorongatta, mikor 157 I, 1| kibírtam, mégpedig úgy, hogy se én nem tettem kárt õbennük, 158 I, 1| iparoktatási szaktudománynak. Én tanultam az egyetemen természethistóriát, 159 I, 1| szamár vagy, fiam”? De akkor én hazudok, azt pedig én az 160 I, 1| akkor én hazudok, azt pedig én az iskolában szégyenleném. 161 I, 1| tízszer tíz koronáért.~Az én vizsgabiztosom nagyon tekintélyes 162 I, 1| kukoricagombóc? No, majd imponálok én neked úgy, hogy megrepedsz 163 I, 1| márványkõfejfát emelgessen.~Hát én is úgy ismertem apámat, 164 I, 1| fejfa állítása most már az én jussom lett volna, csakhogy 165 I, 1| felelte a húgom.~Megijedtem én ettõl mindjárt. Kis Eszík 166 I, 1| magyarázta a dolgot, de én biztos voltam benne, hogy 167 I, 1| senkit a hitébõl kiverni, de én nem hiszek belõle egy szót 168 I, 1| apámat.~Ahelyett most már én csinálok neki olyan fejfát, 169 I, 1| Édesapám, elvihetném-e én ezt a kaszaszéket haza Szegedre?~ 170 I, 1| fogadhatok el pénzt senkitõl.~- Én pedig ingyen nem viszem 171 I, 1| ingyen nem viszem el.~- Én pedig pénzért nem adom.~ 172 I, 1| olyan akaratos, kisfiam.~- Én nem is - vettem elõ az erszényemet. - 173 I, 1| pengõért. Ebbõl faragom én most meg az apám fejfáját 174 I, 1| Duna szemlélésében - igaz, én se haragudtam érte, hogy 175 I, 1| egészen más, õ góc volt, én pedig nem szorosan vett 176 I, 1| nekiörültünk egymásnak. Különösen én voltam boldog, hogy van 177 I, 1| mekkora tüzet gyújtottam én ezzel a szál gyufával, amivel 178 I, 1| hát honnan jössz te?~- Én bizony István szent királyunk 179 I, 1| tisztölt lelkös közönség, én úgy olvastam a régi írásokban, 180 I, 1| urazzák egymást. Láttam én azt sokszor a politikában 181 I, 1| avar urak közé, mert ahogy én ismerem õket, azok meg nem 182 I, 1| vereködtek.~- Nono, azt én se állítom - mondja engesztelõen 183 I, 1| élõ ember, és így tanulok én magam is. Ingyen azonban 184 I, 1| kép, sokfelé megjelent, én a Weltall und Menschheit-bõl 185 I, 1| szemléltetõ, mint amilyennek én gondoltam. Könyvvel élõ 186 I, 1| Azonban telt-múlt az idõ, és én nem értem rá alkalmasabb 187 I, 1| hatóságomnál följelentettek, hogy én olyan elvetemedett mordályégetõvel 188 I, 1| dicsérhetnének érte. De én csak a Pithecanthropust 189 I, 1| gondolom magamban, erre én is kíváncsi vagyok. Nekem 190 I, 1| mondom, hogy felelhetnék én erre? Laikus vagyok én ilyen 191 I, 1| felelhetnék én erre? Laikus vagyok én ilyen tudós polémiára. Aztán 192 I, 1| Engedelmet kérek, tudom én azt magamtól amit most gondolni 193 I, 1| huszonvalahány esztendõvel ezelõtt, én csináltam a közgyûlési riportokat. 194 I, 1| Nekem sohase mondta, az én kézírásomba soha egy szót 195 I, 1| Tekintetes Tanács!” leírtam én úgy, hogy vizsgai szépírásnak 196 I, 1| csillant oda a cvikkere.~Az én szemem meg diadalmasan villant 197 I, 1| diadalmasan villant oda az én elámult drága chefemre, 198 I, 1| hogy milyen írás lehet az én írásom. Olyan apróbb esetekkel 199 I, 1| Hja, kézirat! Hiszen ha én tudnám, hogy hol a kézirat.~- 200 I, 1| De azt látom, hogy nem az én „darabom” - incselkedtem 201 I, 1| vessen a publikum, hogy én jól írtam azt, csak rosszul 202 I, 1| az övébe. Ezt a panaszt én úgy tehetném a magamévá, 203 I, 1| bûnre csábítja a kézírásom. Én csak azért vállalom belõle 204 I, 1| egyéniséget nem tetszett látni. Én valahányszor gingkófát látok, 205 I, 1| holdas erdõ, ott barátkozom én most a fákkal hajnali harmaton 206 I, 1| minden levele ezüsttallér. Én azonban mégis testvéribb 207 I, 1| hiába alakoskodnak, mert én úgyis tudom, hogy itt a 208 I, 1| hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek, 209 I, 2| meg kerekszemû volt. („Az én rózsám szeme kerek, ahányat 210 I, 2| szégyöntelen!~- Nem jártam én sehol az égvilágon - felelte 211 I, 2| éjszaka, te országos lator?~- Én? - vörösödött el a legény. - 212 I, 2| el a legény. - Nem jártam én sehol, csak éppen a vízparton, 213 I, 2| erdõstül.~- Jaj, dehogy mögyök én oda! - játszotta Mátyás 214 I, 2| nyugodtan a kis ember. - Látod, én is sokszor jártam már a 215 I, 2| Hát te tudod, ki vagyok én? - hökkent meg Mátyás.~- 216 I, 2| szegény ember a mutatóujját -, én tégöd vendégöltelek mög, 217 I, 2| tán nem is illik az, hogy én szögény obsitos közembör 218 I, 2| lesz Dorozsmán bíró, nem én! Keressetek a süvegbe más 219 I, 2| süvegbe más embert, mert én nem adom érte a fejemet.~ 220 I, 2| kisbíró -, te vagy az, akit én keresek. Téged az isten 221 I, 2| mármost tudni, mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e világon 222 I, 2| szeretne veled megismerkedni.~- Én is õvele - bólintott rá 223 I, 2| ki vagy, mit akarsz?~- Én bizony maga a dorozsmai 224 I, 2| tartózkodik most a király.~- Én vagyok - szögezte rá szigorú 225 I, 2| majd meg nem ismertem. No, én meg a dorozsmai bíró vagyok.~- 226 I, 2| adod, ami nálad van.~- Hát én azt is megtehetem - mondta 227 I, 2| Hát azt hiszed, nem tudok én különbséget tenni a rigó 228 I, 2| meg a varjú közt?~- Azt én egy szóval se mondtam - 229 I, 2| rigó.~- No, azt szeretném én hallani! - csapott a bojtár 230 I, 2| a fütyülõ varjút.~~Tudom én azt, hogy ha az ember történelmi 231 I, 2| de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy 232 I, 2| hallja” - így mondja az én gyevi emberem, akinek valahogy 233 I, 2| kivéve a gyevi bírót”.~- Én bizony nem veszem ki a gyevi 234 I, 2| szuszogott a dudaember -, én vagyok a gyevi bíró.~- Hát 235 I, 2| mert úgy járnak vele, mint én, mikor Nagy István Imrét 236 I, 2| áldása. Buckát találtam én eleget, de egyik se az volt, 237 I, 2| egyik se az volt, amelyiket én kerestem. Akárhány embert 238 I, 2| fejét.~- Sose hallottam én annak a nevit, galambom.~- 239 I, 2| sokkal szebb kimondani. S én is ezért nevezem a falut 240 I, 2| valamelyik mord hadnagyát. Én pedig még egyebet nem tudtam 241 I, 2| hogy s mint volt.~Nemcsak én nem tudom, de az öreg Bóka 242 I, 2| nem tekintetes úr, mint én vagyok, nem is nagyságos, 243 I, 2| vállat Bóka. - Nem vagyok én olyan tudatlan a világi 244 I, 2| világi életben. Szoktam én a kegyelmes istenit is emlegetni.~ 245 I, 2| Rudol? A trónörökös, tudja.~Én azt mondom, hogy az már 246 I, 2| ablakdeszkán.~- Meg is ennék én, atyámfia, akármi jót - 247 I, 2| szerint mérjétek a dicsõséget. Én azt se bánom, csak addig 248 I, 2| a fejedelemnek, hogy az én mesterségem a legkülönb, 249 I, 2| Mert hiszen nem mondom én, az is valami, ha valakinek 250 I, 2| felejtközz az édösapádról. Ha én azt mondom, haza gyere, 251 I, 2| Ösmersz-e még, fiamuram? Én volnék az édösapád, nagyon 252 I, 2| kívántalak már haza, mert nem az én öreg karomnak való már a 253 I, 2| valami regényíró mondja el. Én csak azt akartam megmutatni, 254 I, 2| csinálni, azt akkor láttam én legjobban, mikor a Tisza 255 I, 2| szakosztályának az értekezéseit. Én azonban ezzel nem látom 256 I, 2| egérrágta krónikákból. Én csak azzal bizonyíthatom 257 I, 2| kisbíró. - Hanem mondok én annál jobbat. Semmi se nõtt 258 I, 2| tüsztöljem.~- Majd tudom én - legyintett a csõsz. - 259 I, 2| embör úgy tögyön, ahogy én töszök, akkor nem lössz 260 I, 2| a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék is, 261 I, 2| járnék. Azért nem értöm én azt a sok szelekótya fehérnépet 262 I, 2| testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször három 263 I, 2| szamárszömöldöke-fû levelivel, és én addig nem okosodhatnék az 264 I, 2| Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna, 265 I, 2| ahol leggömbölyûbb vagy, és én holdtöltétõl holdfogytáig 266 I, 2| fényességében.~- Azt mondom én, ne szöröncsétlenködjünk 267 I, 2| kis hirtelen-hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán utcában. 268 I, 2| legyintett a török -, mert errõl én is tudok egy-két szurát.~- 269 I, 2| Jaj, testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok - 270 I, 2| csípõre az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, 271 I, 2| ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem eresztöm ezt a kórságos 272 I, 2| asszony, itt lakik-e az én barátom, a becsületes Pali 273 I, 2| békességben, de az egyiket én öszöm mög, ha addig élök 274 I, 2| Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok az, akit keresel.~- 275 I, 2| barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~ 276 I, 2| gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja, 277 I, 2| méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged 278 I, 2| nyitott száj.~- Megõrzõm én a pénzed, Máté gazda, úgy 279 I, 2| tette a pénzét. No, akkor én is tehetem az enyémet.~Betakargatta 280 I, 2| amikor kihúzta.~- Ez nem az én zacskóm! - nézegette bosszúsan.~ 281 I, 2| helyettük valamit. Márpedig én csak hiteles dolgokat szeretek 282 I, 2| Isten sokáig köhögtet, írok én még regényt is Móra Balázsról, 283 I, 2| a nyargalót.~- No, azon én is ott akarok lenni - állt 284 I, 2| No, melyiktek a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes basa - 285 I, 2| se mondasz egyebet, akkor én mindjárt a lábadhoz tétetem 286 I, 2| törvénynap ősapámnál~Írtam már én egyszer arról az õsapámról, 287 I, 2| szétszaladtak ész nélkül, csak az én õsapám várta be nyugodtan 288 I, 2| Megállj, majd megtanítalak én téged tisztességre! Mars 289 I, 2| tolvaj, úgy haramia, hát biz én úgy vágtam tarkón Császárt, 290 I, 2| ember a felkeléssel. - Ha én azt mondom, hogy... hogy... 291 I, 2| jövevény gõgösen válaszolt:~- Én nem vagyok kendnek kend, 292 I, 2| vagyok kendnek kend, mert én nemes ember vagyok, láthatja 293 I, 2| közé!~- Ohó, azt szeretném én látni! - dölyfölt vissza 294 I, 2| rókaprémes. - Nemes ember vagyok én, engem csak országos dekrétummal 295 I, 2| fejit a bíró. - Nohát majd én megmutatom, hogy senki istenfia 296 I, 2| mesélgették ezt a fosztókban, s ha én olyan jámbor ember vagyok, 297 I, 2| mesemondásában? De mikor aztán én adogattam tovább õsapám 298 I, 2| Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni, mit 299 I, 2| vont vállat:~- Mit tehetek én arról, hogy ez a leghívebb 300 I, 2| aki neki tetszett~- No hát én megmutatom, hogy megugatja 301 I, 2| mosolyodott el Apaffy. - Adok én neked ennél hasznosabb munkát. 302 I, 2| fertály-tallért.~- Adok én neked kettõt, ha kivezetsz 303 I, 2| kivezetsz az erdõbõl.~- Ki én. Egy tallérért akár Erdélyországból 304 I, 2| kegyelmed, hogy ilyesmivel él?~- Én bizony udvari vadász vagyok 305 I, 2| elégedve a gazdájával?~- Meg én - nevetett Apaffy -, de 306 I, 2| hiszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak 307 I, 2| ki az úr a háznál, csak én volnék a fejedelem!~Bosszankodott 308 I, 2| szívesen elbeszélgetek én magával máskor is.~Azzal 309 I, 2| fogva hallgass a neved! Én vagyok az úr a háznál, ahogy 310 I, 2| mondta. Ne félj, tanultam én attól!~- Hát az micsoda 311 I, 2| az is igazság lesz ám, ha én most téged megkenetlek mogyorófahájjal.~ 312 I, 2| ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék 313 I, 2| Hej, hegedû, hegedû, akit én soha meg nem becsültelek, 314 I, 2| becsültelek, vagy veslek én téged a kezsembe többet, 315 I, 2| Régen szalonnát pirítottam én már annál - füllentette 316 I, 2| nem szabadul.~- Bánom is én - vont vállat a kuruc hadnagy. - 317 I, 2| kiabálta haragosan.~- Én meg szavamra mondom, hogy 318 I, 2| volna, hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám, ha a tied lenne 319 I, 2| labanc hadnagy.~- Mondanék én egyet, kettõ lesz belõle!~- 320 I, 2| szavát megszegni.~- Hát én akkor erre fölülhetek, mert 321 I, 2| úgy, mint akkor az övé.~- Én pedig azt mondom kegyelmeteknek, 322 I, 2| mézes levegõbõl. - Soha én ilyen szép szagot nem éreztem.~ 323 I, 2| életembõl tíz esztendõt, ha én még egyszer olyan kakukkszót 324 I, 2| mosolyodott el fanyarul Csáky -, én itt még sohase láttam kakukkot. 325 I, 2| fejedelem õnagysága.~- No én csak annyit mondok - vont 326 I, 2| vont vállat a deák -, hogy én igenis kakukkot láttam a 327 I, 2| Máriássy -, kék vadgalamb. Azt én is láttam.~A deák ráhagyta, 328 I, 2| próbálod megfogni?~- Meg én, ha addig élek is! - csosszant 329 I, 2| Bécsöt. Jobb lössz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~ 330 I, 2| azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs 331 I, 2| királynõkének!~~- Mivel hálálhatnám én meg a magyaroknak hozzám 332 I, 2| beszélgessünk, nem az enyémekrõl. És én újra azt ajánlom, hogy szelídítse 333 I, 2| meg öreg fa is vagyok már én az átültetéshez - próbált 334 I, 2| nem komédiásnak adtalak én ide benneteket! Hát a sugár 335 I, 2| össze a bokáját:~- Fölség, én Buzogány András vagyok, 336 I, 2| hátha nem menni fognak?~- Az én fiaim?~- Az enyém hívek!~- 337 I, 2| az istennyilát csináljak én ezekkel a dögökkel?~- Meksimókatni - 338 I, 2| Este megnézni õket, mikor én eszem vacsora. Enyém macskák 339 I, 2| királyasszony vagy nem, hogy tudjam én azt annyi idõ után megmondani? 340 I, 2| annyi idõ után megmondani? Én csak abban vagyok biztos, 341 I, 2| sanda gyanú, s egyébként se én vagyok az, aki szõnyegre 342 I, 2| szittyák látástól vakulásig az én szolgálatomban állanak mint 343 I, 2| generálisai.~Most már beleszólok én is, s megpróbálok egy kis 344 I, 2| százhatvankettõ, csakhogy én itt százhatvannyolc embert 345 I, 2| Nem gondolja, ezredes?~- Én találtam benne érdekességet 346 I, 2| királyt.~De ezzel megint az én tekintélyem csökkent le, 347 I, 2| derítette a társaságot, mint az én történetem.~Erre aztán elõvettem 348 I, 2| vél rá, hogy látta volna, én meg bizonyosan tudom, hogy 349 I, 2| fegyverrel eltart engem az én jó királyném, szeretõt pedig 350 I, 2| királyném, szeretõt pedig tudok én szerezni pénz nélkül is.~ 351 I, 2| sarkantyúját:~- Engedelmet kérek, én is mondanék egyet, kettõ 352 I, 2| mondom meg a népemnek, hogy én írtam azt a történetet valamikor. 353 I, 2| megint? Ha énrám volna bízva, én egész más népoktatási reformot 354 I, 2| babonából, hogy „elvész az én népem, mert tudomány nélkül 355 I, 2| tizenkettõt fog egy kalap alá.~Hát én az ilyen tizenketted-prófétának 356 I, 2| rendõrfõnök ügykörébe tartozik. És én nem engedem magam kompromittálni 357 I, 2| hova tette az írásokat.~- Én? Az írásokat? - dörgölgette 358 I, 2| a fene, uram, nem értek én ahhoz.~Három vármegyén keresztül 359 I, 2| a perzekútor -, de ehhez én hatökör vagyok.~Heeger úr 360 I, 2| Olvasta a hóhér, nem vagyok én se pap, se kosta - felelte 361 I, 2| minden betûjét.~- Nem értem én ezt - csóválta a fejét a 362 I, 2| mozdulatokat tesznek a lécen. Én majd ezen itt feljegyzett 363 I, 2| mint Budának Bécs. Azt én jobban tudom, domine.~Mindazonáltal 364 I, 2| könyvem? Három garast fizettem én azért a Mencel fazekasnak.~ 365 I, 2| hajdút, azokkal csapatlak én meg téged, kint a ház elõtt 366 I, 2| kell statuálni.~- Értem én azt - bólintott a spektábilisz. - 367 I, 2| õméltóságának. Helybehagyták az én hajdúim azt a vén csoroszlyát, 368 I, 2| keresete nincs.~- Szeretném én azt a végzést látni, spektábilisz.~- 369 I, 2| éjszakának számít.~- De én, mint a szent korona tagja, 370 I, 2| a katonaság nem. Azellen én a törvény nevében tiltakozom.~- 371 I, 2| törvény nevében tiltakozom.~- Én pedig fellebbezek a helytartó 372 I, 2| házasodhatsz, fiam, tudom én, hogy becsületes ember vagy, 373 I, 2| Méltóságos gróf úr, úgy nézem én, hogy hiába várjuk mink 374 I, 2| is, aztán kinek számolok én el akkor, ha, teszem azt, 375 I, 2| ki ezt az epitetont, azt én meg nem tudom mondani, s 376 I, 2| ez merõ kitalálás, mert én azt nem tudhatom, hogy száz 377 I, 2| méltóztatott fogadni. Az én hitem szerint a lakatosmûhelyek 378 I, 2| muzsikát fogja hallani, amit én föntebb lekottáztam. Legföljebb 379 I, 2| Tatár lakatos is. - Bizony én is jobban szeretnék bankót 380 I, 2| ezekhez a kontárokhoz, inkább én fizetem a munkadíjat.~Az 381 I, 2| német beszélgetések.~- Ezt én írtam, tessék megnézni az 382 I, 2| kend röviden, mit akar.~- Én szobát kérnék az iskolaépületben, 383 I, 2| az iskolaépületben, hogy én ott összegyûjthessem vasárnaponként 384 I, 2| igazgató úr.~- Nem feledtem én semmit - mosolyodott el 385 I, 2| tövirõl hegyire. Csakhogy amit én építenék, az erõsebb lenne 386 I, 2| másnap reggel, szeptember 5-én hagyta el Szegedet. A kerékház 387 I, 2| se billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék: 388 I, 2| hát akkor mért köszönjek én kelmédnek elõbb, mint kelméd 389 I, 2| Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres 390 I, 2| mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett 391 I, 2| úrlovasnak a kortársa volt az én stafétafutóm: Szombati uram. 392 I, 2| kálomista fejének, hát ha én a harmadik határból kendhez 393 I, 2| tálban? Majd megtanítom én kendet urakkal bánni! Azt 394 I, 2| tekintetes úr. Hanem, ahol én kaptam, ott az úr is kaphat, 395 I, 2| Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak 396 I, 2| fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok a hazámnak. 397 I, 2| csinálna maga a kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a 398 I, 2| olyan kis legényke voltam én, hogy a Mitetszik boltos 399 I, 2| voltam, mégiscsak voltam ám én a Kossuth Lajos katonája, 400 I, 2| volna belõlünk egy század. Én megtettem magamat generálisnak, 401 I, 2| hiányzol még.~- Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta 402 I, 2| belõle:~- Jaj, dehogy megyek én oda! Gyönge vagyok én katonának. 403 I, 2| megyek én oda! Gyönge vagyok én katonának. Jobban szeretem 404 I, 2| katonának. Jobban szeretem én itt a kuckóban olvasgatni 405 I, 2| Várjatok csak, majd megfizetek én még ezért nektek!~Hanem 406 I, 2| lábáról a másikat. Majd én megyek legelöl.~A Tiszán 407 I, 2| Méhes Bánhidy~Én már csak híribõl ismertem 408 I, 2| ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról 409 I, 2| a fiatalok.~- No repülni én is megtanítalak benneteket, 410 I, 2| mit tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak gondolnám, 411 I, 2| akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc. Csak 412 I, 2| Béni megcsóválta a fejét:~- Én ugyan kardot nem rántok 413 I, 2| lesz a millió~Tilió, filió.~Én csak egyszer kiabáltam utána 414 I, 2| hogy bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is, csakhogy 415 I, 2| Titulász.~Meg is becsültem én a bankót, szaladtam vele 416 I, 2| venni.~Bizony úgy mentem én haza, mint akinek az orra 417 I, 2| ilyet már mégse tennék, ha én a Kossuth katonája lettem 418 I, 2| vén cimborák, mit mutatok én nektek!~Aztán bementek a 419 I, 2| mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két 420 I, 2| és a Kossuth Lajos neve.~Én üveg alá tétettem, úgy tartom 421 I, 2| könyvben, amelyikbõl az én nemzedékem tanulta a haza 422 I, 2| belõlük, amelyek, amennyire én meg tudom állapítani, soha 423 I, 2| követelte.~~1850. december 10-én a halálangyal csakugyan 424 I, 2| patikaszerrel.~December 10-én reggel azonban mosolyogva 425 I, 2| képviselõháznak:~- Nagyon köszönöm, én továbbra is megteszem a 426 I, 2| zavarba lehetett volna hozni. Én semmi esetre se tudtam okosabb 427 I, 2| fõzik a halpaprikást.~Mire én összeismerkedtem Paullal, 428 I, 2| a házban?~- Ki van? Hát én mög az asszony mög az öregtata.~- 429 I, 2| félek, azt csak kielégíteném én valahogy, hanem a jelenkori 430 I, 2| szép tõlem, de nem egészen én vagyok benne a hibás. Hiszen 431 I, 2| de avas.~- Palástul vetem én a gyomrom annak is. Hát 432 I, 2| hernyós.~- Annak is megfelelek én.~Biz ez egy kicsit meggondolatlan 433 I, 2| uramnak!~- Azt szeretném én látni, hogy az én csárdámban 434 I, 2| szeretném én látni, hogy az én csárdámban valaki a magáét 435 I, 2| meggyõzõdéssel Paplógó uram. - Inkább én adok a tekintetös úrnak 436 I, 2| mondja K. Szabó Ambrus úr. Én meg elhiszem neki, ámbár 437 I, 2| a mi határunkban. Mikor én összebarátkoztam vele, harminc 438 I, 2| legideálisabb leves a világon.~Én nemcsak ravaszul mondtam, 439 I, 2| vetett rá árnyékot.~- Mögyök én, tekintetös uram, hogyne 440 I, 2| hanem hogy mivel érdemöltem én mög ezt az embörségöt?~- 441 I, 2| megvidámodva a halbicskával. - Én is suttyó gyerök voltam, 442 I, 2| madarászi csárdába.~- Emlékszök én arra, Jóska. Te is emléközhetsz 443 I, 2| Ne káromold az Istent!~- Én? Hogy káromolnám? - tiltakozott 444 I, 2| tiltakozott a betyár. - Nem vagyok én káromkodós embör. Osztán 445 I, 2| Akinek egy-két ökre van, azét én sose bántottam, a nagygazdának 446 I, 2| Nem nagyon számolgattam én azokat. De nem sok híja 447 I, 2| panyókára a vállát.~- Nem én vagyok ügyes, tekintetös 448 I, 2| helyei.~- Azokat szeretném én tudni, Jóska.~- Azokat nem 449 I, 2| Azokat nem mondhatom én mög, tekintetös úr. Böcsület 450 I, 2| Köszönöm a szívességöd.~- Én is a tekintetös úrét - nézett 451 I, 2| az ablakot...~- Ki az?~- Én vagyok. Szöröncsés Fekete 452 I, 2| A Sándor körül~1~Tudom én azt, ha meg nem szólnak 453 I, 2| tisztában van vele, hogy én itt a Rózsa Sándor dicsõségét 454 I, 2| szentelni.~Sokat írtam már én a Sándorról, de leginkább 455 I, 2| kapta, amit a többi, mert én nem vagyok olyan udvarias 456 I, 2| hiteles dolog lehet, mert én már ölbeli koromban is hallottam 457 I, 2| ez az Urbán bácsi volt az én elsõ forrásom a Sándor viselt 458 I, 2| Szûz járt értem közbe, mert én soha el nem mentem lopni 459 I, 2| napvilágot. Tudom magamról, mert én is júliusi termés vagyok. 460 I, 2| megéljenezték -, nem töttem én olyan különösebb dolgot, 461 I, 2| kurjongattok énrám? Nem akarok én követ lönni.~Mert mi tagadás 462 I, 2| így volt-e, nem-e, azért én nem harapom meg az ujjamat, 463 I, 2| elülem, szedte-vedte fattyai, én nem vesztegetem rátok többet 464 I, 2| Hogyhogy?~- Tudom is én, mögmászta ezöknek a lelkit 465 I, 2| rázta meg deres fejét.~- Én annyira vagyok ûhozzá, mint 466 I, 2| katona vetette rá magát. Én úgy hallottam a mendemondát, 467 I, 2| odalöszöl, majd vigyázok én a házra, hogy gazda nélkül 468 I, 2| kialhatod magad, ne félj, ha én elmögyök. Csak elõbb játsszunk 469 I, 2| helyedbe hozzam üket, és én igazítsak egyet a kezedbe, 470 I, 2| is csak ilyen hiteles, de én senkinek az örömét se szeretem 471 I, 2| áhítattal a csorba téglákat. Én egy szóval se mondom neki, 472 I, 2| tovább Laucsik. - Nem vagyok én neked rossz embered. Aztán 473 I, 2| tehozzád. Majd megoldom én annak a nyelvét, ne félj!~ 474 I, 2| Sándor.~- A Katiét? Maga?~- Én.~- Hát fúrt-e már az úr 475 I, 2| mögszólaltatni.~- Azt mondom én neked, Sándor, a te Katidat 476 I, 2| ha van hozzá kurázsija, én nem ellenzöm.~De egyelõre 477 I, 2| Sándor, hogy nem vonok én meg tõled semmi tisztességet, 478 I, 2| kapott a szón Laucsik.~- Azt én nem mondtam. De azt fölérheti 479 I, 2| fölérheti az úr ésszel, hogy én hatökör vagyok az ilyesmihöz.~- 480 I, 2| öleget tösz a kötelességinek, én is azt töszök. Vállalom, 481 I, 2| esik; attul ne féljön, hogy én a magam dolgában valami 482 I, 2| volt, félegyházi, mikor én ismertem, akkor már szakállas 483 I, 2| Sándor, jó embered vagyok én neked.~Az is volt. Õ rendelte 484 I, 2| hozassa el a Katitul az én subámat.~Laucsik ezt a barátságot 485 I, 2| nem rossz helyre szántam én ezt a kis pénzt - mutatott 486 I, 2| szeme.~- Neked, fiam. Tudom én, mi jár a Rózsa Sándor babájának, 487 I, 2| fölcsattant.~- Akkor fusson ki az én két szömöm, ha azt elmondom.~- 488 I, 2| hogy eddig se tartottam én hamvába holt embörnek Sándor 489 I, 2| ha az lött volna.~- Nono, én is azt mondom, Kati, hogy 490 I, 2| holtig ember az ember. De ha én neked volnék, mégse védenék 491 I, 2| ilyen kutyahitû embert~- Én se védöm. Csináljanak vele, 492 I, 2| Csináljanak vele, amit akarnak. De én nem juttatom akasztófára.~- 493 I, 2| megjött-e?~- Azt hiszöm, ügön. Én nagyon ügyeköztem rajta, 494 I, 2| Kati, jóra szántad magad?~- Én a Sándor ellen nem mondhatok 495 I, 2| Hát ez valóságosan az én böcsületös nevem - ismerte 496 I, 2| Laucsiknak:~- Szeretném én azt az újságot azzal olvastatni, 497 I, 2| azzal olvastatni, akivel én akarom.~- Lehet, Sándor, 498 I, 2| fantáziának látszik, de nem az. Az én fiatal diákkoromban, mikor 499 I, 2| emberség? Nem is hiszem én azt, hogy terád keresztvizet 500 I, 2| sok, annyi kárt se töttem én annak a Komáromnak soha.