Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    hatalmas, szép nagy bálvány, és asszonyt, gyereket el nem engedett
 2     I,   1|         békítette a szûcs a kevély asszonyt -, hiszen éppen azért kérdeztem.
 3     I,   2|           Te! - lökte el Sándor az asszonyt. De az belecsimpeszkedett,
 4     I,   2|             Sándor megsimogatta az asszonyt.~- Akkor jó van, Kati fiam.
 5     I,   2|            köll tanú.~Elkísérte az asszonyt a vakdûlõig, aztán visszament
 6     I,   2|          Kati, te! - szólította az asszonyt, egy kicsit rekedten.~-
 7     I,   2|            szõtték, amiben a többi asszonyt.~- Tögyön vele próbát az
 8     I,   2|           A-yak, Péter úr is három asszonyt nyûtt el, s õt csak a negyedik
 9    II,   1| elhatározta, hogy megszabadítja az asszonyt, ha a világ végéig kell
10    II,   1|          elindult a négy helótával asszonyt szabadítani, árkon-bokron,
11    II,   1|            õket az, hogy Nicolette asszonyt üveghintóban járatta az
12    II,   1|           Nicolette-et? A legszebb asszonyt, a leghûbb asszonyt? - esett
13    II,   1|       legszebb asszonyt, a leghûbb asszonyt? - esett térdre a férj.~-
14    II,   1|          takács kívánta. Nicolette asszonyt a terem közepére állították.
15    II,   1|          lelkük. Egyszer egy sereg asszonyt azért hajigáltatott a Boszporusba,
16    II,   1|         aki megalázkodással szerez asszonyt.~Don Mohabim reszketett
17    II,   1|         övét.~Azzal megcsókolta az asszonyt, igaz béarni módjára keresztet
18    II,   1|            a király, és nem Bouret asszonyt hozatja fel az udvarhoz -
19    II,   1| megengedték, hogy fölkísérhesse az asszonyt a hajóra, a hajóskapitánnyal
20    II,   2|          mög akarja özvegyíteni az asszonyt.~- Minek való az a hiábavaló
21    II,   2|            el sétálni a méltóságos asszonyt. Szokatlanul elcsavarogtunk,
22    II,   3|      mesterség - nyugtattam meg az asszonyt.~- De van abba más is, az
23    II,   3|            embört! Inkább fogom az asszonyt mög a két gyerököt, oszt
24    II,   3|    Bátorítónak maga mellé vette az asszonyt is.~- Itt mögvársz - mondta
25    II,   4|      Matyikának, s megbiztatták az asszonyt, hogy nem mondják föl neki
26    II,   4|    nyalábolta át az ember karja az asszonyt.~- Én mög azt mondom, ne
27    II,   4|     órányira talált volna trécselõ asszonyt, se õrá senki ajtót nem
28    II,   4|       nyomas beszédûnek találta az asszonyt.~- Úgy nézöm, hamarosan
29    II,   4|            nézte a gödröt, a sáros asszonyt, és rekedten kérdezte:~-
30    II,   4|   Menyecske, menyecske! - rázom az asszonyt.~Az õr szalad a tócsához,
31    II,   4|            s már segítik is föl az asszonyt a kocsira.~Hiába, nem futja