Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            Nézd-e, madárlátta kenyér!~Tulajdon az a kenyér volt, amit én
 2     I,   1|        szegény a boltjába, mint aki a tulajdon fülét akarja megharapni,
 3     I,   1| siralomvölgynek tekintettem az életet tulajdon lírai költészetem alapján,
 4     I,   1|         Különben se közvagyon volt. A tulajdon könyvemet csonkítottam meg
 5     I,   2|                hogy a királyasszony a tulajdon kacsójával veregette meg
 6     I,   2|             egy ország egy-két szót a tulajdon nyelvén.)~Úgy megilletõdött
 7     I,   2|         épülésére. Pál karrierjének a tulajdon keresztapja állta útját,
 8     I,   2|        jöttment ebbel csúffá tegyék a tulajdon maga kutyáját.~Az ügy különben
 9    II,   1|     hírnökével is üzletet kötött, aki tulajdon bokáiról kölcsönözte neki
10    II,   1|      félkönyéken a Csillagos Éjszaka, tulajdon az a bikaölõ nagy brontesz,
11    II,   1|            sincs kizárva, hogy csak a tulajdon szerelmes szívére hallgatott.
12    II,   1|        találtatott egyszerre, annak a tulajdon feje tétetik a réztányérba,
13    II,   1|             meg akarná vele harapni a tulajdon állat. Ami azt jelentette,
14    II,   1|              Mihelyst azonban éppen a tulajdon tárcámban paprikás szalonnára
15    II,   2|              azonban errõl a névrõl a tulajdon szomszédja se ismer. Ellenben
16    II,   2|    keményíteni a szívét. Meg õ. Még a tulajdon unokáját is megzálogolná,
17    II,   2|             kutyát, aztán leoldozta a tulajdon nvakravalóját, abba belepólyálta,
18    II,   3|              is.~- Kend látta õket?~- Tulajdon két szömömmel. Olyan muszáj-oskolás
19    II,   3|              gondolom, hogy a csõsz a tulajdon szájából fogja megitatni
20    II,   3|             ahhoz, és értsenek szót a tulajdon hiteles zsidajukkal.~Varga
21    II,   3|               úgy elváltozott, hogy a tulajdon édesanyja se ismerne rá,
22    II,   4|          házam úrnõje, lepillantván a tulajdon cipõjére.~- Ide komolyabb
23    II,   4|           lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon bõribe. Hívom a feleségem
24    II,   4|              cipõje talpáról, hanem a tulajdon magáéról. Csakugyan mezítláb
25    II,   4|   mindnyájunknak kerül. Még ha néha a tulajdon lábunkról kell is lehúznunk.~
26    II,   4|          virág nincs a világon. Még a tulajdon édesanyja se találhatott
27    II,   4|            simogatta meg senki, még a tulajdon édesanyja se. Volt egy kis
28    II,   4|               a szõr közül. Nemcsak a tulajdon szõre közül, hanem a birkáé
29    II,   4|               eszükbe, hogy õk most a tulajdon õseikbõl élnek.~És mégis
30    II,   4|               bolondságot, hogy õneki tulajdon földje legyen valaha.~Hanem