Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|      könyveket. Jó lesz‑e így?~Hát hogyne lett volna jó? Az apám csakúgy
 2     I,   1|   olvastunk róla?~- Nem tom.~- Hát hogyne tudnád. Miféle ember az
 3     I,   1|           neki fölszólalni?~- Hát, hogyne volna szabad! - lelkesítette
 4     I,   2|      szólítani, érti-e kend?~- Hát hogyne érteném - vont vállat Bóka. -
 5     I,   2|        Mátyás királyról is tudnak?~Hogyne tudnának, mikor az volt
 6     I,   2|           mondást! Hát akkor engem hogyne hozott volna ki a béketûrésbõl,
 7     I,   2|     százegy aranyat?~- Adok, fiam, hogyne adnék - nyújtotta oda Heiszter
 8     I,   2| kutyaháziak.~Szót fogadott a deák, hogyne fogadott volna szót, nagy
 9     I,   2|            is régebben volt!~- Hát hogyne lett volna régebben - vegyül
10     I,   2|         látott-e már ilyent?~- Hát hogyne láttam volna - vont vállat
11     I,   2|        Mögyök én, tekintetös uram, hogyne mönnék - mondta készségesen,
12     I,   2|     kérdezte szuszogva a kalauz.~- Hogyne, nagyszerûen sikerült, pompásan
13     I,   2|          az erdõkerülõk.~- Hát már hogyne tudnánk! - vontak vállat
14     I,   2|      tudják-e a Simon nótáját?~Hát hogyne tudták volna. Az a legismertebb
15    II,   1|       húztam, uram.~- Biztos ez?~- Hogyne volna biztos, hiszen még
16    II,   1|        vele, hogy elfogadja.~- Hát hogyne fogadnám el, jó ember -
17    II,   1|       tartasz te is, barátom?~- Ó, hogyne! - mosolygott a gróf, mint
18    II,   1|          kapott a szón a bíró.~Hát hogyne tudták volna! Egyszerûen
19    II,   2|            ezért a vörösért?~- Hát hogyne adnék? - veszi elõ a vadonatúj
20    II,   2|         bácsi.~Meghiszem, lelkeim, hogyne hinném - nézek eltûnõdve
21    II,   3|     nyomravezetésért.~- Tudom hát, hogyne tudnám. Hát kend tudja-e,
22    II,   3|            Volt maga katona?~- Hát hogyne. Mégpedig ténybeli. A Doberdõben,
23    II,   3|           holnap az ásatást.~- Hát hogyne - tüsténkedett Mihály. Sõt
24    II,   3|      régészeti tevékenysége.~- Hát hogyne volnának - felelte egy kicsit
25    II,   4|           értöm én ezt, kéröm. Hát hogyne lött volna magyar honos,
26    II,   4|            a vigasztalással:~- Mán hogyne adott volna - igazgatta
27    II,   4|         akkor kikergeti.~Hát igen, hogyne, a harangozónak is igaza
28    II,   4|       csuknák be kendöt?~- Hát mán hogyne csuknának, ha abba tönném
29    II,   4|          Ura is van magának?~- Hát hogyne. Õ vezeti a kontóskönyvet.~-
30    II,   4|        hogy éljen vele. Él is, hát hogyne élne, mégpedig többféle