Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    legrongyosabb szabó volt, aki valaha e világon foltokat vetett
 2     I,   1|       rajta a palavesszõ. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott
 3     I,   1|     jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester,
 4     I,   1|         az öregapám járatos volt valaha. Tudniillik az öregapám
 5     I,   1|          kukucska-piacra. Volt õ valaha urak szûcse is, szemefénye
 6     I,   1|      soha, nemhogy leírtam volna valaha. Máig se tudom, mi lehetett
 7     I,   2|          királyunk szürcsölgette valaha a bivalytejet, szentsége
 8     I,   2|    tartogat a sublótfiókban, ami valaha szõke hajú, szláv rabasszonyok
 9     I,   2|          egyszeriben rátalál, ha valaha visszakerül.~Ahogy ott nézelõdik
10     I,   2|           jövünk-e még így össze valaha? Kié ez a pálca? Szeretném
11     I,   2|         háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen volt,
12     I,   2|       nincs benne semmi. Ha volt valaha gyakorlati fanatikusa a
13     I,   2| hallottam, hogy ezért a szüléért valaha megöldösték egymást az emberek,
14     I,   2|       ábrázat.~Mert én is voltam valaha kisdiák, én is tanultam
15     I,   2|        én pedagógusnak készültem valaha, s a pedagógia eltörölhetetlen
16    II,   1|     legszebb nászajándékot, amit valaha mészároscsalád látott.~-
17    II,   1|       percben ferdébb volt, mint valaha. De hát az ilyesmit bajos
18    II,   2|           hogy klasszikus legyek valaha, s ebben az a jó is megvan,
19    II,   2|    címbeli mondatot elemeztetnék valaha az unokámmal. „Vasút akar
20    II,   2|       hogy a kecskeméti embernek valaha nem volt nagyobb mérge,
21    II,   2|      kiáltotta be a kéményen.~Ha valaha öröm volt teremtett állat
22    II,   3|          tudok ráemlékezni, hogy valaha megbántottam volna az Isten
23    II,   3|      turáni népek állítottak oda valaha. Csak éppen hogy Mátyás
24    II,   3|        szó, hogy eleink lehettek valaha. Legalább Antal, a kubikos,
25    II,   4|       mint én vagyok. Volt nekem valaha szalmakalapom is, hordoztam
26    II,   4|      melyik zászlós úr járt vele valaha elsõ osztályon Károly-feredõre?~
27    II,   4|    emlékszem rá, hogy mielõttünk valaha is kiejtették volna ezt
28    II,   4|         amelyen meglátszik, hogy valaha asztal gyanánt szolgált,
29    II,   4|     õneki tulajdon földje legyen valaha.~Hanem aztán, mikor öt esztendõ