Kötet,  Fejezet

 501     I,   2|        Komáromnak soha. A háborúban se én lüvettem, hanem a némöt.
 502     I,   2|             néppel, s akkor hogy tudom én meg, hogy s mint csináltad
 503     I,   2|              meg minden este.~8~Törtem én azon a fejemet sokat - volt
 504     I,   2|           tudomást vennének róla, hogy én némi párhuzamot vontam köztük
 505     I,   2|                úri népek közt is, arra én is tanú lehetek, ha a kortársi
 506     I,   2|          kortársi rangról lekéstem is. Én még láttam olyan úri kaszinót
 507     I,   2|   helybenhagyást.~- Nono, hiszen tudom én azt, hogy azért az urak
 508     I,   2|             péterváradi börtönbõl - az én sorozatom éppen ott vette
 509     I,   2|       kartársaitól. Foglalkoztam volna én ezzel is, ha ennek az irkafirkának
 510     I,   2|                lehetnek, nemigen merem én most olyan nagy fába vágni
 511     I,   2|          hozott. - Most már azt kérdöm én kendtül, hogy honnan jött
 512     I,   2|                 Hát kendnek mi baja az én gazdáimmal?~- Nem ögyéb,
 513     I,   2|              Kinek mi köze ahhoz, hogy én honnan gyüvök?~- De nagyon
 514     I,   2|          szállítsa ûket. De nem hiszöm én azt, hogy vóna olyan bolond
 515     I,   2|           megnézzen kend, András, mert én is olyan vagyok. Most olvasom
 516     I,   2|      szétugatják a gulyát.~- Nem félök én attul - legyintett a vén
 517     I,   2|        összevillant az öreg béresével.~Én a sövény mögül néztem õket,
 518     I,   2|               közöm hozzá? Lehet, hogy én is csakúgy tennék az õ helyükben.
 519     I,   2|         mennyit ér a kutyája.~Most meg én mondtam, hogy „nono”. Nemcsak
 520     I,   2|             faluban a legnagyobb úr?~- Én volnék - lépett elõ a legnagyobb
 521     I,   2|                Uhrin Matyejnak hívnak. Én vagyok itt a bíró.~- No
 522     I,   2|                engedelmet.~- Mit, hogy én ezért az egy-két hitvány
 523     I,   2|         Kingyesbõl hoznánk a füvet, az én komáromi pusztámról, mert
 524     I,   2|             merek érte magam menni. Ha én azt meglátom, mindjárt hanyatt
 525     I,   2|            estig.~- No majd itt leszek én vele mindjárt - fogadkozott
 526     I,   2|                rét kibérlésére?~- Hja, én nem tehetek semmit, a szabály,
 527     I,   2|         kerületi elöljáróságnak.~- Itt én nem tehetek semmit, kérem.
 528     I,   2|          jelentést tesz a tanácsnak, s én azon leszek, hogy a tanács
 529     I,   2|         fõváros nyugalma érdekében ezt én meg nem tehetem. Hanem tudja
 530     I,   2|            gondolod te azt, fiam, hogy én megsérthetném a fõváros
 531     I,   2|               életre - maga a csõsz?~- Én vagyok, tekintetes úr.~-
 532     I,   2|               beviteli tilalom van, és én ezen hasított csülkûeket
 533     I,   2|              sok szegény rokont.~- Ezt én mind tudom, uram - rázta
 534     I,   2|         csülkûek tilalom alatt vannak. Én nagy tisztelõje vagyok a
 535     I,   2|           adnám meg az engedélyt, mert én liberálisan kezelem, ami
 536     I,   2|             könyvet?~- Az ördög tudja, én bizony meg se néztem, honnan
 537     I,   2|           megvakarta a fejét.~- Kérem, én már azt is tudom, ki küldte.
 538     I,   2|      frakk-levelet itthagyta a postás, én vettem át, át is adtam a
 539     I,   2|            küldi a nyakunkra. Márpedig én csak magyar cégtõl vásárlok.
 540     I,   2|         kalapskatulyát.~- Sajnálom, az én birtokomban már csak ennyi
 541     I,   2|    kristályalakokat tanulmányozzák.~Az én ismeretségem is még diákkoromból
 542     I,   2|            rajta mértani ábrázat.~Mert én is voltam valaha kisdiák,
 543     I,   2|              is voltam valaha kisdiák, én is tanultam testeket szerkeszteni!~
 544     I,   2|              urak udvarába. Legföljebb én voltam a malac, mire elkészültem
 545     I,   2|           bárányéból hasította, nem az én bõrömbõl), hogy legyen miért
 546     I,   2|            Persze e nélkül, de g-vel.) Én ugyan zs-vel se tudtam volna,
 547     I,   2|      ilyenformán egész az év végéig az én példányomon tanulmányozta
 548     I,   2|               nem veszek belõle.~~- Ha én most azt kérdezném tõled -
 549     I,   2|              hány körme van?”~Pedig az én kérdésem halálosan komoly
 550     I,   2|                a pókok lábával. De hát én nem lehetek normális apa,
 551     I,   2|             lehetek normális apa, mert én pedagógusnak készültem valaha,
 552     I,   2|               Honnan a pokolbul vegyek én pókot? - nézett körül kétségbeesetten. -
 553     I,   2|                  majd mindjárt kerítek én okos embert, aki megmondja,
 554     I,   2|            hány lába van a póknak.~Azt én is fölérem ésszel, hogy
 555     I,   2|            amibõl tanulni lehet.~Mikor én kisdeák voltam, minden tanárom
 556     I,   2|                ki a döntést apám. - Az én fiamnak ne fonják copfba
 557     I,   2|             hanem apámnak is.~- No hát én mégiscsak azt mondom - felelt -,
 558     I,   2|                az a herepfedény, azzal én igazán nem kezdhetek vitát.~
 559     I,   2|              négy lesz.~Most már aztán én is megharagudtam, és írtam
 560     I,   2|          cenzor megtudja, mit gondolok én õróla. A cikk csakugyan
 561     I,   2|             tárcának: Herepfedény. Biz én már ezt is elfelejtettem
 562     I,   2|              nekem megírni, mint ahogy én is elfelejtettem szerkesztõkoromban
 563     I,   2|            lehetne csinálni.~Hiszen ha én tudnám, hogy mi az a herepfedény!
 564     I,   2|            társalogtunk.~- Hogyhogy?~- Én azt mondtam neki, hogy elsõ
 565     I,   2|            bõrbajuszú apádnak, mutatom én arra neki, többet ér nekem
 566     I,   2|         hajlongott a fõkövet.~- No hát én azt mondom kelmeteknek -
 567     I,   2|           Jánosnak hívnak. Nem tagadom én azt le senki elõtt.~A hajdúk
 568     I,   2|                 hol csárda asztalánál. Én meg megírom, hogy ami megvan
 569     I,   2|         remekbe készült magyar szó. Az én kisdiák koromban így hívták
 570     I,   2|            kellett költeni tandalokká. Én például csupa ilyen megnemesített
 571     I,   2|               meg kell vallanom, mi az én nótám. Ez az ni:~Lyuk-lyuk-lyuk-lyuk-lyukas
 572     I,   2|                Ne félj, fiam, nem élek én kanászhússal. Nézd, levelet
 573     I,   2|                tudna engem tülkölni.~- Én föl - csillant föl a legénynek
 574     I,   2|             alispán a legény vállát -, én rád is voksolnék szívesen,
 575     I,   2|       veszettül:~- Erisszenek be, mert én vagyok a király kanásza.~
 576     I,   2|            megállj, kutya, majd teszek én a bajodról mindjárt.~Azzal
 577     I,   2|            hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is
 578     I,   2|           Isten lelke üdvösségire.~Hát én senkitõl se kívánom, hogy
 579     I,   2|              se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa
 580     I,   2|               a búza legendáját, annak én is azt kívánom: - Adja az
 581     I,   2|                   Te vagy az, öcsém?~- Én ám, bátyám. Hát te hová
 582     I,   2|          zsákot nagy meglepetésében.~- Én bizony tehozzád indultam -
 583     I,   2|            adott. Magános ember vagyok én, kicsivel beérem; ti meg
 584    II,   1|                magad, édes uram, tudok én rajtad segíteni. Olyan az
 585    II,   1|              rajtad segíteni. Olyan az én fajtám, hogy mentül magasabban
 586    II,   1|           annyit a mi nyelvünkön, mint én az övén.~A barbár csakugyan
 587    II,   1|                 hát ilyen keveset érek én az én gazdámnak, és ilyen
 588    II,   1|               ilyen keveset érek én az én gazdámnak, és ilyen könnyen
 589    II,   1|          megvonta a gömbölyû vállát.~- Én meg nem hittem volna, hogy
 590    II,   1|         bocskorában, mind neki szántam én azt. Van-e a világnak annyi
 591    II,   1|         klasszikusabban írta meg, mint én.~
 592    II,   1|    montpellieri boltosok. Vérmedvék az én nemeseim, s mindjárt szétszaggatnak,
 593    II,   1|               tanácsnokok, de most már én is azt mondom. Megfogadom
 594    II,   1|          szarvacska került a kezébe.~- Én vagyok - hallott valami
 595    II,   1|          tiszteletemre.~- Miért tegyem én azt?~- Azért, mert nagyon
 596    II,   1|           barátságot mutatsz énhozzám, én is tejbe fürdetlek, mézbe
 597    II,   1|               az miféle szent?~- Az az én védõszentem.~Mást az ilyen
 598    II,   1|            vigyorgott a takácsra.~- Az én szerelmem teszi ezt - emelte
 599    II,   1|                nevetett az ördög. - Az én munkám ez, hé, mert én gondoltam
 600    II,   1|              Az én munkám ez, hé, mert én gondoltam rád, ha te elfelejtkeztél
 601    II,   1|             énhozzám imádkoztál volna, én már rég segítettem volna
 602    II,   1|              hogy maga se ismert rá.~- Én vagyok, drága szívem, a
 603    II,   1|           sírás-rívásra támasztottalak én fel, hanem örömre. Örülj
 604    II,   1|       bólintott Thibaut mester. - Mert én is úgy gondoltam, hogy itthagyjuk
 605    II,   1|               tarisznya aranyat. Tudok én a környéken egy falut, ahol
 606    II,   1|           mosolygott Thibaut mester -, én majd elgyönyörködök benned
 607    II,   1|                  Asszony, asszony, nem én váltottalak-e vissza húsz
 608    II,   1|                 felelte:~- Ez az, akit én választottam magamnak az
 609    II,   1|               választottam magamnak az én korom szerint, te pedig
 610    II,   1|                vagy se? Ha mondtam, se én mondtam, hanem ez a folyékony
 611    II,   1|        szippantást te, egy szippantást én. Látod, milyen hamar összetestvéresedik
 612    II,   1|            nagyúrnak több jár, s mivel én nem vagyok biztos, ki fia-csikaja
 613    II,   1|           fölment a királyhoz.~- Uram, én megmondom neked, mért haragszik
 614    II,   1|              kerestünk. Hát kívánhatok én magamnak igazhitûbb alattvalót
 615    II,   1|               De hát hogy csinálhatnám én azt meg, uram, szegény tudatlan
 616    II,   1|                   Guzman de Forgola az én nevem, kardforgatás a mesterségem,
 617    II,   1|            nyugodtan a szakállát. - Az én nagyapám volt az utolsó
 618    II,   1|               odasúgta neki:~- Señora, én meghalok érted.~- No, ne
 619    II,   1|       mosolyodott el az öreg -, ezeket én is mind szeretem.~- Én pedig
 620    II,   1|          ezeket én is mind szeretem.~- Én pedig valamennyit egyszerre
 621    II,   1|          nevemet, királynék szoktak az én madrigáljaimon elaludni.~-
 622    II,   1|    madrigáljaimon elaludni.~- No azzal én nem nagyon dicsekednék a
 623    II,   1|             kérõ rúgtatott elõre.~- Az én nevem Juan Torilla, én vagyok
 624    II,   1|              Az én nevem Juan Torilla, én vagyok õfelsége udvari csillagásza,
 625    II,   1|            fénylett a csizmád, mint ha én pucolom.~Az öreg eretnek
 626    II,   1|               és onnan pusmogott ki.~- Én úgy szeretném, apám, ha
 627    II,   1|               sincs róla, Don Mohabim. Én csak a lányod ura és szolgája
 628    II,   1|                is?~- Tudd meg, hogy az én ereimben régibb királyok
 629    II,   1|           régibb királyok vére folyik. Én a Boabdil unokája vagyok.~-
 630    II,   1|                  Te meg tudd meg, hogy én meg annak a borbélynak az
 631    II,   1|             ennyi gõg szorult beléd?~- Én Aeneas Parafucillo vagyok,
 632    II,   1|          Micsoda drága jó szagot érzek én itt, te zsidó? - kérdezte
 633    II,   1|      pecsenyegõz megcsapta az orrát.~- Én meg nem mondom, szidi -
 634    II,   1|               hogy ha te eszed meg, az én fogam törik bele.~- Csak
 635    II,   1|               haza, mire megterítenek, én is otthon leszek.~A másik
 636    II,   1|                  Ne félj te semmit, az én emberem szeme láttára nem
 637    II,   1|         bevádolnak nálam mint bírónál. Én pedig majd eligazítom a
 638    II,   1|           tanította ki a bíró. - Mikor én azt kérdem a két kutyahitû
 639    II,   1|               szamárnak a fejét?~- Azt én húztam, uram.~- Biztos ez?~-
 640    II,   1|             még nagyobb lator, mint az én gazdám, az isten tüze égetné
 641    II,   1|          Ferenc. - Te lennél a király, én meg a bolondod, mi?~- Azt
 642    II,   1|        bolondot a jobb oldalamon.~- De én igen - ugrott át Karafula
 643    II,   1|         beszélek, mert a nagy számokba én mindig bele szoktam zavarodni.
 644    II,   1|           Ezután már a te firkáidat is én tartsam számon?~A harmóniák
 645    II,   1|               a világon az úrnak, mint én vagyok.~Haydn elmosolyodott.
 646    II,   1|           muzsikát komponálni. Arra az én lányom olyan büszke lesz,
 647    II,   1|                mészárosmester.~- Uram, én hallottam arról, hogy császárok,
 648    II,   1|             ráírtam. Ott megkeresed az én nagybátyámat, aki selyemtakács,
 649    II,   1|               nagy vásárt csinálhatsz. Én pedig megígérem neked, hogy
 650    II,   1|          eladtad a portékádat. Mert ha én kaszáltatok elõbb, mint
 651    II,   1|          kötõjébe, mikor elénk tartja. Én majd csak a keresztelõre
 652    II,   1|             vagy legalábbis addig, még én a rendõrinspektort elõkerítem.~
 653    II,   1|           hiszik ezek a pugrisok, hogy én nem tudom, miben sántikálnak!
 654    II,   1|      felsõbbséget! No, majd megmutatom én ennek a csõcseléknek, hogy
 655    II,   1|                csak az kell, majd adok én nektek világosságot, de
 656    II,   1|                tesz a törvénynél, arra én tízet vágatok, és azellen
 657    II,   1|              magát, hogy „te az enyém, én a tied, édes szívem, ásó,
 658    II,   1|            itthon. Senki sincs itthon. Én se vagyok itthon. Mondtam
 659    II,   1|            annak, ami: ostoba libának. Én üzenem neki, a cár.~Másnap
 660    II,   1|             volna mondani:~- Mehetünk. Én már megtisztálkodtam, s
 661    II,   1|              jó ízlése van, uram.~- Az én kutyámnak? - ugrott fel
 662    II,   1|           hiszi, hogy az ön kutyája az én kutyám? Ez az utálatos szörnyeteg?~-
 663    II,   1|           hittem, a gróf úr kutyája.~- Én pedig a költõ kutyáját tiszteltem
 664    II,   1|    halhatatlanság természetrajzához, s én érdemesnek tartottam utánamesélni.
 665    II,   1|              mint elmeháborodottat, és én magát mint elmeháborodottat
 666    II,   1|            angyalok. Otthon nem vagyok én ilyen naiv, de itt úgy körül
 667    II,   1|                éppen négyhetes volt, s én otthon se igen szoktam frissebben
 668    II,   1|           Olyan öreg újságírónak, mint én vagyok, meg lehet ezt bocsátani,
 669    II,   1|        virágcsatát értem Nizzában, hát én is megnéztem. Már csak úgy
 670    II,   1|            mutat meg mindent, ami van. Én még sose láttam a vászonbeli
 671    II,   1|              áll, aki úgy csinál, mint én csináltam.~Elõször is az
 672    II,   1|           ferde toronnyal.~Utóvégre az én maradékaimtól igazán nem
 673    II,   1|              lóról. Különben is, ahogy én ismerem magamat, inkább
 674    II,   1|             vittem. A beszélgetést nem én kezdtem, hanem õ. Én csak
 675    II,   1|               nem én kezdtem, hanem õ. Én csak néztem a zöld fûbõl
 676    II,   1|    meszelõnyeleket láttak maguk elõtt.~Én nem tudok a pemzlivel bánni,
 677    II,   1|     beleütöttem a toronyba. Nem mintha én törekedtem volna a magasba,
 678    II,   1|            toronynak? Mivel szolgáltam én rá erre a gyalázkodó gúnyolódásra?~-
 679    II,   1|              az egész Pisa ferde, csak én vagyok az egyenes.~Olyan
 680    II,   2|             mielõtt püspök lett volna. Én még szegény nagyanyámtól
 681    II,   2|                bosszúsan. - Nem vagyok én még annyira az ördögé, hogy
 682    II,   2|          férfiúi következetességgel. - Én író vagyok, nem lakatos.~
 683    II,   2|          kacagta a mester elégedetten.~Én azonban rosszat sejtve,
 684    II,   2|               is adhatnám neki, de hát én csak olyan „célszörû szögény
 685    II,   2|                jobban, hogy micsodája. Én csak úgy mondom, hogy az
 686    II,   2|             asszonytól. Csakhogy abban én nem vagyok illetékes, az
 687    II,   2|        megrántja a vállát.~- Mit tudom én? Erõszakosan jött be a tanyába.~
 688    II,   2|                ángyi. Hivatalos voltam én oda éppen akkorára, mikor
 689    II,   2|                 de mán mögengedjön, az én fejem mégis erõsebb a kendénél.~-
 690    II,   2|             úgy vöszöm észre, akkor az én fejemben ügön kevés löhet,
 691    II,   2|          odanéz.~- Tudja-e, mi lesz az én végrendeletem, szentatyám?~-
 692    II,   2|               mán te felezd el, öcsém. Én mán nem gyõzöm az ujjam
 693    II,   2|           Azért is ehun a forintom, az én pénzömbül ne parancsolgasson
 694    II,   2|       pártkassza esett rá.)~- Ügön is, én vagyok jelönleg - feleli
 695    II,   2|                  hát kend az a báró?~- Én ám - mondja a szûrös szittya
 696    II,   2|      kapitányra.~- Nem? Hát igazán nem én vagyok?~- Nem ám, hallja
 697    II,   2|               parasztok -, báró vagyok én, csak most nem folytatom...~-
 698    II,   2|                csakugyan nem az vagyok én. Sas Mátyás vagyok én, Majsárul.~
 699    II,   2|           vagyok én. Sas Mátyás vagyok én, Majsárul.~A sokadalom szétszivárog.
 700    II,   2|                 hallják. Úgy hallottam én, ez a Poin cár francia nemzet.~-
 701    II,   2|              akárki szerkesztette.~Hát én elhárítok magamtól minden
 702    II,   2|                többieken. - Mögmondtam én, hogy azért csinálik az
 703    II,   2|         eschatológiánál tartunk, akkor én is szót kérek.~- Nézzék,
 704    II,   2|          szembe a mérnök.~- Hát nézze, én telente bent lakok a városban,
 705    II,   2|             Akkor is barkácsolt, mikor én megismertem, vagy tizenöt
 706    II,   2|          hallhatott vóna, mert ezt nem én tanáltam ki. Az urak is
 707    II,   2|             levelezi ûket, ugye?~- Nem én - lepõdtem meg nagyon õszintén. -
 708    II,   2|              az ábécéskönyv, amelyikbe én is belesegítettem, elkerült
 709    II,   2|                ajánlom, tekintetös úr. Én jót akartam.~- Möghiggye,
 710    II,   2|               földben terem, másik is. Én ugyan egyet se lépnék az
 711    II,   2|                reggel majd föltekintem én azt.~- Jaj, jó ember, csakhogy
 712    II,   2|                mászni.~- No, akkor hát én hazafelé is fordíthatom
 713    II,   2|               kecskeméti ember -, mert én éppen oda tartok hagymát
 714    II,   2|              makai ember. - Azt mondom én kendnek, bátya, forduljon
 715    II,   2|          öregapó, vagy csak a lelke?~- Én ám, angyalka, csókolom a
 716    II,   2|                  No, majd útbaigazítom én kelmedet, csak azt mondja
 717    II,   2|                szeme az angyalkának.~- Én bizony a kis unokámat keresem,
 718    II,   2|           Márton apónak. - No, mondtam én, ebbõl lesz az a nagy öröm.~
 719    II,   2|        galambosi határt.~- Hogyhogy?~- Én meg a Vigyázz kutya.~- No,
 720    II,   2|           Márton apó. - Mindig mondtam én, hogy van a jószágnak magához
 721    II,   2|              nádban?~- Megfogtam volna én azt már régen - villant
 722    II,   2|       disztingváljunk, megtudtam, hogy én nem én vagyok.~Börcsöknek
 723    II,   2|                 megtudtam, hogy én nem én vagyok.~Börcsöknek hívják
 724    II,   2|               mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok, õ jobban tudja,
 725    II,   2|           jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem
 726    II,   2|                hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem nekem
 727    II,   2|               szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam.~- Mondja mán
 728    II,   2|              mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a röttentõ
 729    II,   2|               a városi úrféle.~- Tudok én mindönt, kéröm. Maguk azt
 730    II,   2|     kedvetelten Börcsök - nem csinálok én semmit, csak disztingválok.~-
 731    II,   2|           kövér, tömzsi kezével. - Azt én a kezembe se vöszöm, hacsak
 732    II,   2|           ilyen falusi borbélyszájból. Én ugyan jobban szeretném,
 733    II,   2|     Népszövetségben keverné a habot.~- Én mögmondom kegyetöknek, miben
 734    II,   2|             mesternek jól fog az esze. Én már azt is tudom, hogy jobban
 735    II,   2|         feleselést.~- Hát termöttek az én földemön az õszön akkora
 736    II,   2|               Nem kérködésbül beszélök én. De ami az én földemön termött,
 737    II,   2|     kérködésbül beszélök én. De ami az én földemön termött, azt se
 738    II,   2|            egyet a nadrágszíjon.~- Hát én kitaníthatom kendöt, mert
 739    II,   2|              kitaníthatom kendöt, mert én nem vagyok rossz szívvel
 740    II,   2|              csak kend! Szerettem vóna én azt a hírös tököt mögemelni!~-
 741    II,   2|     nagyhatalom kezet adott egymásnak, én vágtam szét a kötést. Ezzel
 742    II,   2|             cirógassa kend az ölibe!~- Én? - veselkedett neki a kertész
 743    II,   2|            vetni az idén a földjibe?~- Én még várakszok.~Nem a végrehajtót
 744    II,   2|               még azt se tudom, holott én könyvben is megírtam, milyen
 745    II,   2|          fillérrel se mindig jobbak az én rövid szivaromnál. Azoknál
 746    II,   2|             üveget, az egzotikumot. Ha én egy pápai kubát úgy dugok
 747    II,   2|                bácskai menekült vagyok én, nevem ez, meg ez, tán tetszett
 748    II,   2|                hallani, színész voltam én valamikor.~Úgy, akkor egy
 749    II,   2|               ez a Szerémségben, mikor én.~- Ez nem, hanem az elõbbi.
 750    II,   2|                kérnem?~Nekem szólt, de én betakartam a poharat a tenyeremmel.~-
 751    II,   2|                  De a negyedikbül...~- Én már kóstoltam azt is.~-
 752    II,   2|            Szatymazi rizling.~Most már én diadalmas világnézet gyanánt
 753    II,   2|               A tizennyolcadikban! Hát én, mint szakértõ, már a második
 754    II,   2|         csempésztörténet azonban, amit én tudok, nem egészen megy
 755    II,   2|                Nem velem történt, mert én már sok mindent próbáltam
 756    II,   2|         idejebeli ponyvaregényeket. Az én képviselõm bolondja Edgar
 757    II,   2|       barátságosan:~- Tudja mit, uram? Én nem molesztálom önt tovább.
 758    II,   2|            Tetszik látni, hogy izzadok én is. Széngázmérgezés. Nikotinmérgezés...
 759    II,   2|               mosolygott az ellenõr -, én még sose voltam megmérgezve.
 760    II,   2|        energiájával tiltakozott:~- Azt én a lelkemre nem vehetem.
 761    II,   2|             tudja mit, kérem? Holnapra én már visszajövök. Becsületemre!
 762    II,   2|               megérdemli. De kérem, ha én mondom! Becsületistenemre!
 763    II,   2|          dohányost nem látott ön, mint én vagyok. Én még mikor eszem
 764    II,   2|             látott ön, mint én vagyok. Én még mikor eszem is, dohányzom.
 765    II,   2|         dohányzom. Becsületemre! Aztán én éjszaka érek haza, mit csinálok
 766    II,   2|               nem tetszett látni, mint én vagyok. Énrólam már elõadást
 767    II,   2|            abban a skatulyában? Hiszen én nem akarom halálba kergetni,
 768    II,   2|        skatulyástól, ami benne maradt, én meg visszaadom ezeket, ön
 769    II,   2|        szorította ki helyébõl a kávét.~Én azonban sohase szoktam zúgolódni
 770    II,   2|              az szíven talált, hogy az én asztalomat a virágdíszbõl
 771    II,   2|            számára szerkesztett tej az én föltevésemet igazolja. Azt
 772    II,   2|               asztalok hölgyei mind az én asztalom vidámsárga virágcsillagait
 773    II,   2|                került az ökörfarkkóró. Én pedig, mikor másnap délben
 774    II,   2|                másnak is juttattam, de én nem mutattam semmi megbánást.
 775    II,   2|              úrral, és minden hölgynek én fejtettem meg az álmát freudi
 776    II,   3|                lefekszik, mire virrad. Én például a világon mindenre
 777    II,   3|                török posta, nem vagyok én rossz szívvel ahhoz se.~
 778    II,   3|              énrólam van itt szó, mert én itt most csak íródeák vagyok.
 779    II,   3|           Hallja-e, ezt nem jól tudja. Én mögmondom magának, kik voltak
 780    II,   3|               ha más nincs, szóbaállok én az úrral is.~Azt kérdezte
 781    II,   3|            tõlem, hites ember vagyok-e én?~- Megkereszteltek, csakúgy,
 782    II,   3|              hogy bizodalmas löhetök-e én magához?~- Mi tekintetben?~-
 783    II,   3|                ki se lehet mondani. Az én fizetésem akkor egy hónapra
 784    II,   3|            száz pengõt.~- Nem igénylöm én az úr pézit - rántott egyet
 785    II,   3|               darabig, de nem akart az én emberem emlékezni semmire.~-
 786    II,   3|                   Nézze, nem tudok mán én arrul, amit maga beszél,
 787    II,   3|           Küsmödi bácsit, s nyilván az én memóriámban is hiba esett,
 788    II,   3|      letérdepöltek a népek, nem láttam én ott olyan csizmát, amelyiknek
 789    II,   3|          mondok, mégiscsak fölokosítom én magát.~Azzal közelebb hajol
 790    II,   3|   kiflaszterozni az ország útját.~Most én mondom, hogy „ejnye, hejnye”.~-
 791    II,   3|              énrajtam kívül nem tudja, én is csak az édösapámtul hallottam,
 792    II,   3|             azért. Csak a hazát akarom én fölkarolni, ha mán úgy maradt,
 793    II,   3|            jussa nincs hozzá. Mánpedig én úgy ítélöm, hogy ahhoz csak
 794    II,   3|             belé, aki kitanálta, ugyan én nem élök vele.~
 795    II,   3|          figurázás volt. S különben se én csináltam, hanem a csókai
 796    II,   3|                magát velem. Igaz, hogy én is hibás lehetek benne,
 797    II,   3|                is megtiltotta, hogy az én ásóm alá kerüljön.~Aki figyelemmel
 798    II,   3|               a régészetben. Aztán meg én nem is vagyok olyan rossz
 799    II,   3|                 még akkor is, ha az az én rovásomra megy. Mert be
 800    II,   3|             beütött a hun divat, azóta én nagyon lecsökkentem szaktekintetben.~-
 801    II,   3|                volna Attila, de hát az én szobámban nem sok bizánci
 802    II,   3|             sok bizánci stílus van, és én se nagyon formázom Theodosius
 803    II,   3|                ugye?~- Nem, kéröm, nem én láttam, hanem a két körösztfiam.
 804    II,   3|        nappalunk.~- Aztán mit tehetnék én ebben, bácsikám?~- Hát ha
 805    II,   3|             mély ám, bátya. Nem vagyok én vízibúvár.~- Nem is úgy
 806    II,   3|            helyen volt eltörve. (Amire én gyújtottam rá, azt három
 807    II,   3|             olyan elesött öregök, mint én vagyok.~- Üsse part - mondom -,
 808    II,   3|                 csodálkozott Sándor.~- Én be - erõsködtem. - Tudja,
 809    II,   3|          szólok - mondom -, nem vagyok én beszédes olyan nagy urakkal.~
 810    II,   3|              ki õket.~Az egyik úrforma én vagyok, a másik Kotormány
 811    II,   3|               velünk, azok már mind az én zsoldomban vannak, három
 812    II,   3|           nehézség üsse mög üket.” „Ha én mondom, nem löhet a gránicon.”~
 813    II,   3|              ingderékból.~- Ehun-e, az én acskóm.~Szóval Imre is korrumpál.
 814    II,   3|           Tekintélyismerõ ember vagyok én, tudom, kinek mi dukál.~-
 815    II,   3|                az egész társaság, csak én nézek a János összeszorított
 816    II,   3|             egy aranycsat.~- No, akkor én is mutatok madarat! - mosolygom
 817    II,   3|               amott szállnak a darvak!~Én is odafordítom János felé
 818    II,   3|           elszomorodás sora. Bizony az én fejem alighanem nagyobb
 819    II,   3|           legeltessük addig a tehenet. Én magam állok be tehénpásztornak.
 820    II,   3|         magamban nekiszánom Imrének az én angol bicskámat. - Hát kezdhetjük?~-
 821    II,   3|              velem, aztán majd vezetem én, ahová akarom.~Sok nehéz
 822    II,   3|              az Átillátul?~- Nem félök én.~- Mondja meg hát, miért
 823    II,   3|          csúffá tette az Úristen, hogy én jobban el nem csúfíthatom.~
 824    II,   3|                ér kendnek száz pengõt. Én elõre adok kendnek kétszázat,
 825    II,   3|               már kend ne törõdjön. Ha én olyan bolond vagyok, hogy
 826    II,   3|               a napot lopni, mert csak én vagyok úr, és mégis egyedül
 827    II,   3|            vagyok úr, és mégis egyedül én követek el fegyelmi vétséget,
 828    II,   3|       ragaszkodik a tradíciókhoz, mint én.~Hát ezek mind megengedett
 829    II,   3|                vétség részemrõl, mikor én magam parancsolom a népeknek,
 830    II,   3|           szabta a csövet a kénesõnek. Én magam állom a meleget, de
 831    II,   3|            énértem nem lenne kár, mert én destruktív ember vagyok.
 832    II,   3|                kommenció.~Erre mondtam én aztán, hogy no, emberek,
 833    II,   3|             más lett belõle, mint amit én vártam. Nem érdekelt a nagy
 834    II,   3|                érdekelt a nagy eset az én embereim közül egyet se.
 835    II,   3|         embereim közül egyet se. S nem én vizsgáztattam õket, hanem
 836    II,   3|               halottakat spiritusszal. Én erre azt vetem, hogy az
 837    II,   3|                 mint az enyém. Viszont én is tudok olyant, amit õk
 838    II,   3|            szerint a kegyelmes urakat. Én se mondom, csak gondolom,
 839    II,   3|             lössz abbul, ha egyször az én öregapámat mögtanálják az
 840    II,   3|               különös törvénye volt az én öregapámnak. Nyolcvanhárom
 841    II,   3|            fogai. Hát azon mosolyogtam én most, hogy milyen kitalálás
 842    II,   3|               az nem megy el a háztól. Én meg ahogy az alföldi nemzetet
 843    II,   3|               kellene róla kitöltenem, én okvetlenül királynak írnám
 844    II,   3|              száját, mintha dudálna, s én hitelt adok nekik. Hiszen
 845    II,   3|         ezelõtt élték világukat, pedig én se igen tudnék bizonyítani.
 846    II,   3|                meg a kaszakõ is, amire én azt mondom, hogy balta.
 847    II,   3|              ördög volt a hibás, hanem én.~Csak úgy köröm közül ebédeltem
 848    II,   3|            Elõször megvakkantott, arra én rámosolyogtam, és megkérdeztem
 849    II,   3|              hiszen nem tudhatta, hogy én másnap szalámit fogok ebédelni,
 850    II,   3|                rajtam, hogy haragszom. Én is elhallgattam, õk is.
 851    II,   3|                lepõdtem meg. Hallottam én azt már a pesti könyvkereskedõmtõl,
 852    II,   3|                azt az öregurat, akinek én a múlt esztendõben elszedtem
 853    II,   3|            Mert hírébõl régen ismertem én Máder bácsit, sokkal elõbb,
 854    II,   3|       szembesültem vele. Hiszen még az én hajam is koromszínû volt,
 855    II,   3|               Mért volna nehéz? Láttam én már karón varjút máskor
 856    II,   3|              is érdeklõdtem. Szõreg az én régészeti diáriumomban vagy
 857    II,   3|              régészeti kézikönyv, s ha én gazdag ember volnék, megvenném
 858    II,   3|                hogy nehéz ember, azzal én nem vesztem a lelkem.~Tavaly
 859    II,   3|             örök nyugodalom ágyából. - Én átnézek hozzá.~Bennem megmozdult
 860    II,   3|                üket, igazgató úr. Otan én már felaskaltalak üket,
 861    II,   3|              Nem eszetertem, dehogyse. Én nem terem essze semmit.
 862    II,   3|              Megmondta, hogy kicsodák. Én is megmondtam, hogy nem
 863    II,   3|            Máder úr is haragudott, meg én is, de nem egymásra haragudtunk.
 864    II,   3|              meg már hogy lehet? Mikor én csak tízet fogadtam, azt
 865    II,   3|                idefönt tátja a száját.~Én már öreg munkás vagyok a
 866    II,   3|            emberek ügyet se vetnek! Ha én ezt kiírnám az újságba,
 867    II,   3|             önérzetesen. - Otan vóltam én legén a mesterségbe, magyarul
 868    II,   3|                egy cseresznyefát. Mert én ott méltóságos urat is ismerek
 869    II,   3|              derék magyar embert, akit én mindjárt megtennék felsõházi
 870    II,   3|               nem általánosítok. Tudok én olyan országnagyot is, aki
 871    II,   3|        semmivel, méltóságos uram, mert én ezen a vidéken teljesen
 872    II,   3|       vallásfilozófiai térre.~- Tudja, én azt tartom, amit az Isten
 873    II,   3|         sietett a nevemet elfelejteni. Én se teszem nevezetessé az
 874    II,   3|            ember, hiszen maga a gazda, én kérek szívességet. Azt megígérem,
 875    II,   3|               akárhogy fordul a dolog, én állok helyt mindenért.~-
 876    II,   3|            mert Dusán kertészember, de én bizony elfelejtettem, csak
 877    II,   3|           borulok rajta. Mikor lesz az én vér szerint való fajtámnak
 878    II,   3|                megint jó világ lesz, s én már most gratulálok neki
 879    II,   3|                azért bizonyosan kijár. Én készen hagyok rá mindent,
 880    II,   3|          utóvégre, ha nekiveselkednék, én is össze tudnék szedni egy
 881    II,   3|    parasztrégészhez, meg nem is vagyok én olyan telhetetlen ember,
 882    II,   3|        áldozatot is meghozza Dusán. De én még most se vagyok megelégedve.~-
 883    II,   3|               akkor se hiszik el, hogy én nem kincset keresek a Fehértóban.
 884    II,   3|          bosszant, ismerem a fajtámat, én is ilyen volnék, ha köztük
 885    II,   3|                tüske-ruha.~Hanem azért én mégis kifogtam a véreim
 886    II,   3|              Értsék meg, emberek, hogy én nem kincskeresõ vagyok.
 887    II,   3|                 az a maguké lesz, csak én elõbb föltekinthessem meg
 888    II,   3|              fölösleges ígéret. Hiszen én fizetek, én parancsolok,
 889    II,   3|             ígéret. Hiszen én fizetek, én parancsolok, és az enyém
 890    II,   3|            kocka. Mért fájjon azért az én fejem, mit hisz a paraszt,
 891    II,   3|              kiásott smukkjait. De hát én semmit se akarok lopva csinálni.
 892    II,   3|              se akarok lopva csinálni. Én nem teszem bolonddá a népemet.
 893    II,   3|                 hogy nem huncut vagyok én, csak olyan bolondforma.
 894    II,   3|           lábamrul, akárhogy tömködsz. Én tudom, hogy csak úr vagy
 895    II,   3|       határozottan van tekintélye. Még én is respektálom, aki mindig
 896    II,   3|               õ csinálta a bajt, hanem én magam. Akkor, amikor Jánost,
 897    II,   3|             akarta húzatni az árkokat, én meg hosszában, s mivel a
 898    II,   3|             Csak ott szabad ásni, ahol én kijelölöm. A maga szakállára
 899    II,   3|                nyúl, a föltakarítás az én dolgom. Míg én ki nem érek,
 900    II,   3|         föltakarítás az én dolgom. Míg én ki nem érek, semmit megbolygatni
 901    II,   3|             Csak nem kívánhatják, hogy én kérdezzem meg õket, nem
 902    II,   3|               tartózkodik benne, s azt én mind az ellenséggel etetném
 903    II,   3|                után munkába állunk, az én szavam is keményen pattog. „
 904    II,   3|        szeretnénk tudni.~- Mit ígértem én? - kérdem õszinte csodálkozással.~-
 905    II,   3|       megmondtam. Ki talált aranyat?~- Én tanáltam, kéröm - mondja
 906    II,   3|             népvándorlás boszorkányai. Én ellenben egy triumfátor
 907    II,   3|               Hát nézze, Döncõ, mondok én maguknak valamit. Itt az
 908    II,   3|               óra múlva foszlott szét. Én még csak annyit láttam,
 909    II,   3|          poprétolni, ugye?~- Nem tudom én már. A mi õrmesterünk is
 910    II,   3|             nézzenek kendtök, embörök! Én mög ilyenöket áskáltam az
 911    II,   3|        embereim szedelõdzködnek, hanem én magam is bokrétolok. Én
 912    II,   3|                én magam is bokrétolok. Én többek közt ezt a latin-germán-tót-kiskun
 913    II,   3|               eltiedelhette egymástól, én is pártját foghatom. Egyebet
 914    II,   3|             pénzügyminiszter úr, akkor én bizonyosan elsõ virilista
 915    II,   3|          adókat gondoljon ki kínjában. Én inkább mákot fõzetnék neki
 916    II,   3|               gondolja?~- Nem gondolom én, hanem tudom. Fogadni is
 917    II,   3|            kezdtek hangosan derülni, s én is az a századik ember vagyok,
 918    II,   3|           magamban, ez azt hiszi, hogy én is együtt gyerekeskedtem
 919    II,   3|            Milyen alapon is tituláltam én az elõbb magamban vén szamárnak
 920    II,   3|                 Nézze, bolonddá töttem én ezzel mán a végrehajtót
 921    II,   3|             sokkal okosabb ember, mint én vagyok. Kiolvasom az öregnek
 922    II,   3|              vágja ki a szót.~- Kiásom én azt egymagam is, nem köll
 923    II,   3|          berángatták a hosszú árkokat, én meg a napszámkimutatást
 924    II,   3|          micsoda. Más körülmények közt én is nagyot ugrottam volna
 925    II,   3|                a vállát.~- Löhetségös, én még egyiket se próbáltam...
 926    II,   3|            persze hogy ilyen az ember. Én se vagyok kivétel. Ahelyett
 927    II,   3|             nem érünk több tavaszt, se én, se az olvasó, mindnyájan
 928    II,   3|             szeretett puszta kedvéért. Én úgy képzelem, hogy ugyanazon
 929    II,   3|        önzetlenségi alapon. Nem vagyok én politikus, ennélfogva engem
 930    II,   3|               Mihályok kiásatására, ha én megszerzem neki a magyar
 931    II,   3|           testi szenvedelmét.~Megírtam én azt akkor, és akkor szerepelt
 932    II,   3|              jusst az italméréshez, és én is megkaptam az õsökhöz.~
 933    II,   3|                munkája válogatja. Amit én kívánok, abba nem törik
 934    II,   3|           panaszbíróságnak.~- No, majd én is ott leszek. De hát a
 935    II,   3|             elvesztette az egyensúlyt. Én is fölháborodtam, de az
 936    II,   3|           haragszom. Hétfõn reggel már én osztogattam a parancsot
 937    II,   3|             szabadult volna el.~- Majd én mondom el, hallja - lökte
 938    II,   3|                elkezdett hadonászni. - Én okosítottam föl ezt az illetõt,
 939    II,   3|                járt volna erre.~- Nem, én se hiszem - ráztam meg én
 940    II,   3|              én se hiszem - ráztam meg én is a fejem. - Tudja, ez
 941    II,   3|                veszik föl a napszámba. Én nem kendet kérdezem, hanem
 942    II,   3|                a baj, tudja.~Nem tudom én, honnan az ördögbõl tudnám.
 943    II,   3|              velem. Hát ezt érdemöltem én a magyar állomtul?~Volt
 944    II,   3|              Mostanában sokszor hallom én ezt gerendás szobákban és
 945    II,   3|        misztikus hatalom nevét.~De hát én nem vagyok magyar állam,
 946    II,   3|               a mákonyos dobozt. - Hát én tisztöljem azt a törvényt,
 947    II,   3|         folyamatba akar mártani, mikor én semmit se vétöttem?~- Mit
 948    II,   3|             éber rettegéstõl. Ó, tudom én azt még gyerekkoromból,
 949    II,   3|            Hallgasson ide, ember, majd én olvasom el. Érti már? Nem
 950    II,   3|              így írják?~Vállat vontam. Én se tudhatok mindent. Bölcs
 951    II,   3|                  Adja neköm, édösapám, én tanáltam.~- Megállj, jó
 952    II,   3|                 mennyit ér.~- Azt majd én mondom meg - vette elõ a
 953    II,   3|           valamit. A régiségi becséhez én nem értek. Az anyagi értéke
 954    II,   3|            pengõt, mint nyolc fillért. Én azonban meg tudom szerezni
 955    II,   3|     leszamaraztak, hogy mit szaladozok én a múzeumba, ahelyett hogy
 956    II,   3|             földedben termöttek?~- Nem én - nézett rám a szeme sarkábul
 957    II,   3|           értelme, hogy tudja a hóhér. Én elfordítottam a fejemet.
 958    II,   3|            terítjük alulra. Nem teszek én kárt senkinek, csak hasznot.~-
 959    II,   3|                a feleletet kapta, amit én.~- Majd mögmondja, ha akarja.~-
 960    II,   3|            Illés a fejét.~Most meg már én voltam meglepve. Meg is
 961    II,   3|         nagyszívû ember ez az Illés.~- Én jó szívvel adnám, nézze.
 962    II,   3|                  Micsoda törvény?~- Az én törvényöm. Hogy azt csinálok
 963    II,   3|         mennyire saccolja a kárát, azt én megfizetem, ha méltányosnak
 964    II,   3|           lögyön.~- Nem értem.~- Pedig én magyarán mondom. Maga fölásati
 965    II,   3|              töri ki benne a nyakát.~- Én nem, hanem a lovam kitörheti
 966    II,   3|                  Hát aztán mirõl tudom én azt meg, hogy csakugyan
 967    II,   3|             nála, reggelre kint leszek én is, s kiszabadítjuk az õsöket.~
 968    II,   3|                mögtötte a törvényt.~De én értettem, s most már úgy
 969    II,   3|               is idevaló nemzet vagyok én - magyarázta Cuci. - Csak
 970    II,   3|        vándorolt be ide Klárára, mikor én még csak egy-két esztendõs
 971    II,   3|              mindenféle halmon aludtam én Sztarizombortól a Doberdóig,
 972    II,   3|           közbe Cuci:~- Majd elvezetem én egy darabig az igazgató
 973    II,   3|               elszalad az artézikútra, én meg addig megkeresem az
 974    II,   3|                s mire az elõkerült, az én vonatom rég elfütyült. De
 975    II,   3|             nekividámodva -, mit adjak én ezért magának?~- Semmit
 976    II,   3|               eddig semerre se. Ingyen én ezt el nem fogadhatom magától.~-
 977    II,   3|              nem fogadhatom magától.~- Én meg pénzt nem fogadhatok
 978    II,   3|                 Cuci, majd megköszönöm én még ezt magának.~- Nincs
 979    II,   3|                még rám.~- Nem felejtem én el az ilyen rendes embert,
 980    II,   3|              ennek a Molnár Józsefnek, én nem hagyom magam, hát te
 981    II,   3|             többihez.~- Mivel tartozom én maguknak mindezekért, Cuci?~-
 982    II,   3|             vagy fogcsikorgatás. Pedig én ezt a dalt himnusznak szántam
 983    II,   3|        közigazgatási etikát? Mit tudom én, nincs-e arra valami utasítás,
 984    II,   3|                Maga még pipás ember?~- Én még az - mondja némi kényességgel,
 985    II,   3|          rongyos ember. A rossz példán én is fölbátorodok, megyek
 986    II,   3|               enyim. Nincsetlen vagyok én.~- Maga a csõsz?~- Nem,
 987    II,   3|               Maga a csõsz?~- Nem, nem én vagyok.~- Hát akkor mit
 988    II,   3|       rendelkezik itt? Kicsoda maga?~- Én? - mondja fölemelt fejjel
 989    II,   3|        fölemelt fejjel és szigorúan. - Én a csõsznek a körösztapja
 990    II,   3|         embereim. Nem õk kezdik, hanem én. Kérdezem, hogy fújt-e már
 991    II,   3|     napszámosom, fiatal legényke. - Az én édösapám se tudja még máig
 992    II,   3|           kapni?~- Nem, hála Istennek, én nem kaptam, miúta a háborúbul
 993    II,   4|                    Tót Antal körtéi~Az én gyermekkoromban két gazdag
 994    II,   4|               atyámfia, megtámasztalak én addig, míg a magad lábán
 995    II,   4|            város kösön azs úrnak, csak én nem kösönhetek, mert már
 996    II,   4|             természetû, azért az utcán én nemigen szoktam ácsorogni.
 997    II,   4|           egész másról van itt szó.~Az én gyerekkorom úgy telt el,
 998    II,   4|          voltam - a mi utcánkban, ahol én nevelkedtem, még tán ma
 999    II,   4|                 Elég az hozzá, hogy az én játékosládám az az árok
1000    II,   4|                 hogy játék dolgában az én gyerekkoromat nem nagyon