Kötet,  Fejezet

1001    II,   4|               sors. Hát ezért ácsorgok én deres fejjel a játékosboltok
1002    II,   4|          hiábavaló minden küzdelem. Ha én valami új játékot látok
1003    II,   4|               a házak is, mert mind az én oldalamon vannak, tudod-e,
1004    II,   4|               üveg mögött.~Arról aztán én nem tehetek, ha az emberi
1005    II,   4|            érezzék belõle, hogy voltam én ott, ha ott nem jártam is.~
1006    II,   4|               történet az õ története. Én azért mondom el a magam
1007    II,   4|             mivel õ takácsmester volt, én is annak indultam. Mindig
1008    II,   4|            hogy másnap majd fölkaparom én ezt a sok földet a kis kapámmal.~
1009    II,   4|                van a virágjának. Pedig én úgy emlékszem rá, olyan
1010    II,   4|               is tettem magamban, hogy én is mosóember leszek, ha
1011    II,   4|              nem nagyon ügyes kezemmel én csavartam ki helyette a
1012    II,   4|               is jó volt az ing, ahogy én helybenhagytam.~Fogyott
1013    II,   4|              és azt mondta:~- Kisfiam, én most kimegyek édesapádhoz,
1014    II,   4|           ecetfák zúzmaracérnás ágait, én mégis hallgatódzva néztem
1015    II,   4|           minden síron van kõ, csak az én szüleimén nincs.~Megakadt
1016    II,   4|           gondoltam magamban -, ilyent én is tudnék csinálni.~S már
1017    II,   4|             mint a taligakerék? Mondom én, hogy csikónak teremtötte
1018    II,   4|               Jönd a lelte mindönnek~S én mödfelelet ennet.~- Öszöm
1019    II,   4|                  Kocsi? Hát hol vönnék én kocsit?~Aztán fölcsillant
1020    II,   4|               születött. Hát mit tudom én, hol születött. Nem értöm
1021    II,   4|               hol születött. Nem értöm én ezt, kéröm. Hát hogyne lött
1022    II,   4|               nem magyar honos? Nem az én eszömhöz való ez. Hogy engömet
1023    II,   4|           ilyen városi úrféle is, mint én vagyok. Volt nekem valaha
1024    II,   4|             ennélfogva a nyáron megint én leszek benne nagyságos úr.
1025    II,   4|             mégse olyan értelmes ez az én emberem, mint amilyent mutat.~-
1026    II,   4|           régebben úrnak neveztek. Hát én azt nem teszem, Imris. Nem
1027    II,   4|             félelmetes diktátor.~Akkor én már nagyon öreg ember leszek,
1028    II,   4|              mezõkre látni, amelyekrõl én is a te korodban szakadtam
1029    II,   4|                Messzi Imriske, mert az én apám nem volt olyan bölcs
1030    II,   4|             aki olyan szép fehér, mint én vagyok.)~- Szófogadatlan,
1031    II,   4|             gyerek, ugye? - sugdosódok én is.~- Nem az, tudja, hanem
1032    II,   4|           örüljön neki Mák bácsi, hogy én is belátom, milyen nagyeszû
1033    II,   4|         papírdarabot fölszedeget, amit én elhajigálok. Vetélt verseket
1034    II,   4|           szenünk télire...~- Vállalok én mindent, csak egyet nem:
1035    II,   4|                az atyai szigort. Ahhoz én a magam gyerekinél se értettem,
1036    II,   4|           zseniken, akik közül csak az én tudtommal is sokkal tettek
1037    II,   4|             legalább ez legyen meg.~Az én orvosom egy kicsit elfajzott
1038    II,   4|               és azt mondja:~- Még!~És én fújom a statisztikai trombitát
1039    II,   4|            lepett volna meg így.~- Hát én azt hittem, Marika, hogy
1040    II,   4|            mondta meg, hogy kiktõl, és én nem találgatom. És azt hiszem,
1041    II,   4|                orvosnak -, azt hinnék, én találtam ki.~- Ó, dehogy -
1042    II,   4|             nevezetes emberek közé, és én voltam benne a ludas, hogy
1043    II,   4|                egy volt férges. Amikor én tudomást szereztem a dologról,
1044    II,   4|             ötesztendõs kölyköt? Mikor én ötesztendõs voltam, örültem,
1045    II,   4|           krumplit vágott hozzám. Mert én is a létminimumon kezdtem,
1046    II,   4|                Isten bocsássa bûnömet, én azt gondolom, nem is olyan
1047    II,   4|                Göncöl szekerét.~Másnap én kávéztattam Palkót. Be lehetett
1048    II,   4|        öltöztette a kis emberizinknek, én megráztam a vállát.~- Palkó,
1049    II,   4|        megráztam a vállát.~- Palkó, ha én még egyszer cipõ nélkül
1050    II,   4|            Fázol-e, Palkó?~- Nem fázok én.~- Hát az angyal járt-e
1051    II,   4|              ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam
1052    II,   4|              mikor azt mondtam:~- Mert én ezt a körtét akarom odagurítani
1053    II,   4|          Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott
1054    II,   4|            Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.~-
1055    II,   4|             Kedves barátomuram, hiszen én se tudnám elmondani, de
1056    II,   4|               Hanem majd mást kérdezek én ettõl a híres Pétörtõl.
1057    II,   4|           körtét a Pétör markába. Mert én csak arról, akartam meggyõzõdni,
1058    II,   4|          amelyik egészen olyan, mintha én találtam volna ki. És hogy
1059    II,   4|               az a másik, a Palkó? Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelõre
1060    II,   4|              éhes kis gyomra ellen. Ha én Isten volnék, nekem nagyobb
1061    II,   4|              tökéletes nagy csalókkal, én errõl a tökéletlen két kis
1062    II,   4|           mellé.~- Régön kiszömöltelek én mán tégöd, hé - tette a
1063    II,   4|           mosolyodott el az asszony. - Én mög a kend gunyhóját szömöltem
1064    II,   4|                gyerökkel hogy löhetnék én a kend felesége?~Az ember
1065    II,   4|             ember karja az asszonyt.~- Én mög azt mondom, ne járja
1066    II,   4|                kívánt el az Úristen az én édös kisfiam helyött!~Aztán
1067    II,   4|           Értöm - bólintott a csõsz. - Én is bedughatom, nem sokbul
1068    II,   4|        Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én azért szoktam harmadik osztályon
1069    II,   4|               harmadik osztályon, mert én vidéki író vagyok és vidéki
1070    II,   4|           benne. Attól kezdve aztán az én szolgáim is kijártak Szatymazra
1071    II,   4|            félhavi fizetésébe kerül az én felmagasztalásom, hát eszeljenek
1072    II,   4|               rendült meg.~Hanem azért én nem haragszom, s a harmadik
1073    II,   4|              aztán kinyilvánítom, hogy én csak a harmadikba igyekszem,
1074    II,   4|           hallom, olvasom eleget, hogy én nem vagyok nemzetfönntartó
1075    II,   4|            követelõ gentlemant, aki az én gyerekkoromban még a kondoktor
1076    II,   4|        mindenki egyetért a kofával, és én magam is érzem, hogy igaza
1077    II,   4|               a fene - mondom - hiszen én csak esernyõcsináló vagyok.
1078    II,   4|                semmi violencia, hoztam én magammal ülést.~Azzal fogom
1079    II,   4|     esernyõcsinálónak, ide is leülhet.~Én azonban önérzetes férfi
1080    II,   4|         juhászféle atyámfia. - Ezt még én se gyõzném szusszal.~- Pedig
1081    II,   4|             mondja -, üljön mán ide az én helyemre.~- Már hogy ülnék -
1082    II,   4|              ha abba tönném a ruhámat, én mög meztelen járnék?~A kalauz
1083    II,   4|            volt - nyöszögte az öreg. - Én tudok, mert én voltam már
1084    II,   4|              az öreg. - Én tudok, mert én voltam már akkor kanászgyerek.
1085    II,   4|             egymást.~~Az nem baj, hogy én harmadik osztályon szoktam
1086    II,   4|                hogy mondja, ha akarom, én is meghallhatom. Attól függ,
1087    II,   4|                se bakternek. Tudom ezt én is, s eszemágában sincs
1088    II,   4|              nagyot fordult a világ az én gyerekkorom óta. Ugyan lehet,
1089    II,   4|           fordult, hanem fejlõdött is, én azt is beismerhetem. Nekünk
1090    II,   4|                a gyámoltalanságomat -, én nem ezzel akartam, de hát
1091    II,   4|         legkomolyabb expresszvonatnak. Én pedig tisztelgek a tollammal
1092    II,   4|      belezavarodna a nyájas olvasó, és én nagyon imponálnék neki,
1093    II,   4|             légtünettannak hívták. Még én is hallottam gyerekkoromban,
1094    II,   4|              ott is van valaki.~- Csak én vagyok - mondja egy alázatos,
1095    II,   4|                 amilyen volt neki. Hát én is ilyenformán vagyok, mint
1096    II,   4|              paraszt. Ezért keveredtem én valahogy paraszt-szakértõ
1097    II,   4|                 szociológusok, akiktõl én sokkal többet tanultam,
1098    II,   4|           bennem annyi önismeret, hogy én nem vagyok haszonra való
1099    II,   4|                akarta befogadni. Mikor én a parasztregényem kéziratát
1100    II,   4|             apa.~- Hát ezt érdemlöttem én! - kiáltja elkeseredetten. -
1101    II,   4|                az úr, csavargót akarok én nevelni a gyerökömbül?~~
1102    II,   4|            Most követválasztás van. És én véletlenül megint itt csellengek
1103    II,   4|               koldusa. Ilyentõl vettem én is a múzeumnak egy faekét.
1104    II,   4|               A gazda kért két pengõt, én ajánlottam neki hármat,
1105    II,   4|             uram - csóválta a fejét. - Én még ebben az esztendõben
1106    II,   4|                magát -, nemigen vagyok én az ilyesmikkel beismerkedve.~
1107    II,   4|              pártnak az embere maga?~- Én? Izé... Hogy is csak...
1108    II,   4|              senki. Lehet, azért, mert én is úr vagyok, s az egyik
1109    II,   4|                 hogy hohó, hogy mertem én két kocsit összekapcsolni,
1110    II,   4|              Mondom, hát honnan tudjam én azt, hogy tilos? Közhírré
1111    II,   4|                 Megengedem, mondom, de én harminc kilométerre vagyok
1112    II,   4|             kilométerre vagyok ide, az én tanyámon nem dobolták ki.
1113    II,   4|           nekem öt pengõ bírságot. No, én el is csendesedtem erre,
1114    II,   4|            volna.~- Nem értem.~- Pedig én nyomon beszélek, hallja.
1115    II,   4|                asszony?~- Nem is tudom én a nevit, valami pesti lehet,
1116    II,   4|               maga is elhiszi magának.~Én azonban, aki nem vagyok
1117    II,   4|           sohase fogok törvényt hozni, én sohase találkozhatok többet
1118    II,   4|                II~Az a népvizsga, amit én rendeztem, nem volt virágszagú
1119    II,   4|                nem volt napsugaras. Az én Pétereim, Antalaim, Szilvesztereim
1120    II,   4| világtörténelmi tételnek. Végre is, az én napszámosaim már tudnak
1121    II,   4|             paraszttömegeinek, ameddig én járatos vagyok, nincsenek
1122    II,   4|        jobbágyok nem tudnak semmit. De én se tudom, hogy csakugyan
1123    II,   4|              után egy konkrétum:~- Hát én nem tudom, hallja, de én
1124    II,   4|               én nem tudom, hallja, de én az öregapámtól úgy hallottam,
1125    II,   4|             nevezetû, azt mondta, hogy én is állom vagyok.~- Miért,
1126    II,   4|            hogy bolond beszéd ez, mert én úgy dolgoztatok, hogy fizetek
1127    II,   4|             csak a szó volt vele több. Én pedig az állami tekintély
1128    II,   4|                ilyen a magyar paraszt. Én is ismerek kivételt, fájdalom,
1129    II,   4|              fájdalom, nagyon keveset. Én is tudok olyan parasztot,
1130    II,   4|            pénzt kívánni. Hiszen tudom én, hogy ebben az országban
1131    II,   4|            csak a kultúrára.~Fájdalom, én nagyon kevés ilyen parasztot
1132    II,   4|          tudunk. Aki ezt mondja, annak én azt felelem: minek akkor
1133    II,   4|              ember, aki úgy érzi, hogy én itt az õ mesterségét bántottam
1134    II,   4|        országban, mint amilyenbõl való én vagyok. A testvérbátyám,
1135    II,   4|           segítenek embert teremteni”. Én sokkal több tanyai tanítót
1136    II,   4|          tanító.)~Nem a tanítót okolom én, nem az embereket, hanem
1137    II,   4|       testi-lelki elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani
1138    II,   4|             fölköszönsz a bérlettel?~- Én föl.~- Pedig ez jó kis homok.
1139    II,   4|                vagy 1300 pöngõ. Mög az én kauciómat is mög köll téríteni
1140    II,   4|               mert másképp hogy tartom én el magamat? - mondja a város
1141    II,   4|          istenadta.~Csönd lesz. Megint én szólalok meg.~- Ti mindnyájan
1142    II,   4|    szõlõkaróval.~- Hát erre neveltelek én tégöd, te szöm nélkül való,
1143    II,   4|              Az ágyunkat odaadhatnánk. Én mögalszok a kuckóban is,
1144    II,   4|                liter eperpálinka.~- Ha én nem károsodtam, ne károsodjon
1145    II,   4|                   Mit akar itt kend?~- Én vagyok, Julis - mondta az
1146    II,   4|             nem jár? Hiszön nem töszök én semmi rosszat.~- Nem ám,
1147    II,   4|            neköd mög olyan embör, mint én vagyok. A te bérletöd is
1148    II,   4|               egy kicsit vonakodott.~- Én nem bánnám, mert tudom,
1149    II,   4|           mönnénk a nagyobb földön. De én ötödmagammal vagyok, tudja
1150    II,   4|    szétválasztani.~~Szodoma és Gomora? Én azt hiszem, rosszabb, mert
1151    II,   4|               löhet mönni érte.~- Majd én! - ugrik föl a gyerek, és
1152    II,   4|            Énutánam hiába jöttök, mert én nem tudlak hol hálatni benneteket.~
1153    II,   4|               az apja, aki létrehozta! Én nem akartam, én akkor is
1154    II,   4|            létrehozta! Én nem akartam, én akkor is mondtam, hogy akasztani
1155    II,   4|          nyilatkoztatta ki néköm, hogy én vagyok az õ kiválasztott
1156    II,   4|          lehettek Áttila nagyurunknak. Én magam e tekintetben nem
1157    II,   4|  legcivilizáltabb macskák szemében is. Én addig, míg a magam ura voltam,
1158    II,   4|                kezdett csepegni a köd. Én pedig benyitottam a csárdába,
1159    II,   4|            hivatali mulasztást egyedül én követtem el. De ez csak
1160    II,   4|            veszett volna.)~Most már ha én irodalmat írnék, akkor itt
1161    II,   4|               csak találgatás volna. S én most történelmet írok, nem
1162    II,   4|               az erdõ fõnyiladékának. (Én ugyan csak fõútnak mondanám,
1163    II,   4|              idevaló illemtan kívánja, én adtam föl a kérdést.~- No,
1164    II,   4|               nem idevaló ember vagyok én. Nem tudom, mikor halt meg
1165    II,   4|            kemencébe, bele is égett.~- Én szödtem ki a csontjaikat
1166    II,   4|               szöröztek rúla, hogy nem én vótam a falopó, csak az
1167    II,   4|              falopó, csak az ülletõ az én nevemet mondta be.~Fordulnak
1168    II,   4|            magányos embör úgyis mögél. Én most is éltem vóna, de a
1169    II,   4|              lehetett szép, nem vagyok én olyan lekisebbítõs ember,
1170    II,   4|                 Úgy gondolom, faragtam én annak valamikor fûzfasípot.~-
1171    II,   4|           Olimpuszon ilyesmi történik. Én már rég megtanultam ásatás
1172    II,   4|               régi öregek az idõt? Sõt én már arra is rájöttem, hogy
1173    II,   4|           többet megállítani, mióta az én kezembõl kigurult - nem
1174    II,   4|           köszönet benne vagy nem, azt én nem tudom. De mindenesetre
1175    II,   4|                végig, csak azért, hogy én kegyesen bánjak a halhatatlanokkal
1176    II,   4|              el. Ember se nagyon. Csak én meg az istenek! Akik voltak
1177    II,   4|                 Már tudniillik, akiket én teremtek, ha az olimpuszi
1178    II,   4|         viszemei vannak.~Hát itt éltem én az istenekkel együtt az
1179    II,   4|              be kell vallanom, hogy az én jóváhagyásommal. Sõt mint
1180    II,   4|                megváltozott a világ az én paradisómban. Nemhogy engem
1181    II,   4|             kis bamba kölykök, amilyen én lehettem, mikor végrehajtót
1182    II,   4|              ijedtebbek.~Nem kérdeztem én tõlük semmit, csak hallgattam,
1183    II,   4|              teremtése az Istennek, de én már hallottam sírni is.
1184    II,   4|                acitofozánon élni, mert én is azt szürcsölök. A Földhözragadt
1185    II,   4|       forrásból, ahol az életem eredt. Én is voltam szájból mosakodó
1186    II,   4|           mosakodó kisgyerek, csakhogy én édes vizet vehettem a számba.
1187    II,   4|           törülközõje csupa keserûség. Én is bukdácsoltam a hóban
1188    II,   4|      csillagfényes téli hajnalokon, de én hihettem, hogy elérem a
1189    II,   4|              Az a kérdés mármost, hogy én, aki kétségbeesett optimista
1190    II,   4|              ne féltsen. A politikából én csak annyit tudok, hogy
1191    II,   4|               szükség se volt rá, hogy én is fölcsapjak a földhözragadtak
1192    II,   4|             tudna, hát megfulladna. Az én igénytelen cikksorozatom
1193    II,   4|                találkozott, mint ahogy én számítani mertem volna -
1194    II,   5|        jelentene, mint azt tenni, amit én akarok, azért, mert nekem
1195    II,   5|      megsokasítja az örömet e világon!~Én tudom, hogy nem illik fütyürészni,
1196    II,   5|                haldoklót virrasztanak. Én tudom azt, hogy nagyon sok
1197    II,   5|              lovagja amiatt, ami lesz. Én tudom azt, hogy a kálváriának
1198    II,   5|           ötödfél esztendõn keresztül. Én tudom azt, hogy itt még
1199    II,   5|                csóvavetõi voltunk - és én mégis hivõ hittel kiáltom,
1200    II,   5|        rémképeit állítja szembe, annak én egy újsághírrel felelek.