Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     áldott szeme.~- Attól félek - mosolyodott el, mikor meglátott -, hogy
 2     I,   2|           Tiszába?~- A papucsot - mosolyodott el a király, akirõl föl
 3     I,   2|          macska, majd megmondod - mosolyodott el a király a furcsa néven,
 4     I,   2|        Hát csakugyan kelmed az? - mosolyodott el barátságosan a bojtár. -
 5     I,   2|         akit nem akar megugatni - mosolyodott el egyszer a huncut szemû
 6     I,   2|         is veszkõdj vele tovább - mosolyodott el Apaffy. - Adok én neked
 7     I,   2|           szándékban jársz itt? - mosolyodott el Thököly.~- Be akarok
 8     I,   2|        járt az esze.~- Hiába no - mosolyodott el fanyarul Csáky -, én
 9     I,   2|            ahogy odalépett, el is mosolyodott a nagy tüzességen.~- Meg
10     I,   2| természete van a szegedi lúdnak - mosolyodott el a koronás szép asszony.~-
11     I,   2|          De hiszen ókút volt az - mosolyodott el Tóth János. - Nem talál
12     I,   2|       piculáját.~- Habet rectum - mosolyodott el a palatinus, és kivett
13     I,   2|           nagyobb kár sose érje - mosolyodott el a grófné, s ami ezüst
14     I,   2|           megebédelni.~- Nincs? - mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott,
15     I,   2|          Nem feledtem én semmit - mosolyodott el a gróf -, csak úgy vagyok,
16     I,   2|         nagyasszony, s csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki
17     I,   2|  jezsovitát?~- Dehogynem láttam - mosolyodott el édesanyám. - Szép nagy,
18     I,   2|       csinálni.~- Azt már látom - mosolyodott el a szolgabíró, s vállon
19     I,   2|           járok Hontban.~- Úgy? - mosolyodott el az alispán. - No, igen
20     I,   2|   testvéri szeretet megszentelt - mosolyodott le az Isten az égbõl.~S
21    II,   1|           siesd úgy el a dolgot - mosolyodott el a lány -, kérdezd meg
22    II,   1|      bülbül dalát?~- Nem hinném - mosolyodott el az öreg -, ezeket én
23    II,   1|     látásától is.~- No látjátok - mosolyodott el a polgármester -, akkor
24    II,   2|         sarkának.~- Tökért tök! - mosolyodott el a másik, és elõkereste
25    II,   3|         folyamvíz.~- No, az nem - mosolyodott el. - Nem is jó volna, ha
26    II,   3|          ilyen üzletember vagy? - mosolyodott el a Város, részben az igazgató
27    II,   3|    Madzagot fûzött a bocskorába - mosolyodott el az emberem. - Az van
28    II,   4|       Minek az neked, te Fütyû? - mosolyodott el Antal úr - hiszen nem
29    II,   4|       vállára a kezét.~- Engöm? - mosolyodott el az asszony. - Én mög