Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|  tudomány láttára, és alázatosan megkérdezte Gergulics urat, mit néz
 2     I,   1|   kivárjuk szépen. Az elõfogatos megkérdezte, mi járatban vagyunk, s
 3     I,   1|      becsületes kalaposmester is megkérdezte, hogy szabad-e neki fölszólalni?~-
 4     I,   1|       egy szegedi színmûvész, és megkérdezte tõlem, hogy az állás nélkül
 5     I,   2|  dorozsmai deputátus, s mindjárt megkérdezte a madaras embert, merre
 6     I,   2|      hogy azokkal nem boldogult, megkérdezte a bécsi szolgáit:~- Mondják
 7     I,   2|  dolgozik az, mi a haszna, aztán megkérdezte az embereket, mit szólnak
 8     I,   2|         csirizestálat annak, aki megkérdezte volna tõle, hogy mint „lábon
 9     I,   2|   végzetlen ne térjen nyugovóra, megkérdezte a csárdást, hogy mivel tartozik.~-
10     I,   2|  udvarára, bezáratta a kaput, és megkérdezte tõlük, hogy tudják-e a Simon
11    II,   1|        nekik, mi járatban van, s megkérdezte tõlük, nem látták-e, akiket
12    II,   1| tüsszentés lett belõle. Utoljára megkérdezte honfitársait, hogy nem lehetne-e
13    II,   1|         neki, amit megtudott, és megkérdezte tõle, ennyi hûségért csak
14    II,   1|        formáz.~Kétséget kivetni, megkérdezte az elsõ tisztelendõt, aki
15    II,   1|  Nicolette-tel járta a gigue-et, megkérdezte tõle:~- Menyecske, nem téged
16    II,   1|    sörbettel a pálmafák alatt, s megkérdezte tõle, nem volna-e kedve
17    II,   1|          folyásáról. Többek közt megkérdezte tõle, hogy hogy vannak megelégedve
18    II,   1|     éppen arra menvén, jókedvûen megkérdezte Karafulát:~- No komám, miféle
19    II,   1|      egész pokoli teljességében, megkérdezte tõle, mitévõ legyen ezzel
20    II,   1|    szûkösen, amit õ keres. A cár megkérdezte, hogy nem kompromittáló-e
21    II,   1| legelhagyatottabb háza kapujában megkérdezte a lányt, hogy nem kísérhetné-e
22    II,   2|       Bimbó.~A végrehajtót pedig megkérdezte:~- Hát a Keselyt nem viszi
23    II,   2|  Szétmérte az elsõ kis üveget, s megkérdezte, ki mit szól hozzá.~- Nna.~-
24    II,   3|      megint hozzánk. Akkor aztán megkérdezte tõlem, ahogy a sírokat számolgattam:~-
25    II,   3|   partból. Nagyon csöndes szóval megkérdezte, hogy kellene-e még napszámos,
26    II,   4|        derült ki, mikor a finánc megkérdezte tõle:~- Hogy hívják a kutyát,
27    II,   4|       borzasztóság volt hallani. Megkérdezte tõlük, mit nevetnek, és
28    II,   4|         van.~Mikor sorra került, megkérdezte az illetõ városi urat, aki
29    II,   4|    kiitta egy hajtásra, és aztán megkérdezte szokás szerint, hogy „no,