Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         megmaradt, hogy szót fogadok azoknak, akik unják a nótámat. El
 2     I,   1|            én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a
 3     I,   1|             az nagyobb urakon is, de azoknak legalább hasznuk van belõle.
 4     I,   1|          kihullott az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha
 5     I,   2|          nagy embereitek, mik voltak azoknak a tarka macskái, hova lett
 6     I,   2|             tarka macskái, hova lett azoknak a híre-neve?~Mert itt van
 7     I,   2|    céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak a zsebében csörgött borravaló
 8     I,   2|              s egyéb közrendû népek: azoknak a markából hullott borravaló
 9     I,   2|            valami vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívû szegedieknek.
10     I,   2|        ismerik a magyarokat, mi esne azoknak legjobban?~A nagyeszû Kaunitz
11     I,   2|         különös passzióik vannak, de azoknak nem árt meg semmi. A palatinus
12     I,   2|            aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett. Vállra kapták
13     I,   2| egyikre-másikra. Hogy is mondta csak azoknak a szász kamaszoknak, akik
14     I,   2|             volt a hatvanas években, azoknak is az elején, mikor Ferenc
15     I,   2|        többet vért nem ont, csak még azoknak a kapcabetyároknak kivághassa
16     I,   2|             ismer a történelem, s ha azoknak megbocsát, Sándornak is
17     I,   2|               mindönre felelök. Csak azoknak a mitugrászoknak üzenje
18     I,   2|            csak az lesz belõle, hála azoknak a jótét lelkeknek, akik
19    II,   2|    könnyebben boldogulnánk. Csakhogy azoknak nincs szavuk a vének tanácsában.
20    II,   3|             gót királyok klenódiuma. Azoknak ugyan mesélhette, hogy õ
21    II,   3|            megmondta Antal, hogy van azoknak magukhoz való eszük. Nem
22    II,   4|           neki meg négy lova van, és azoknak farka is meg sörénye is.~-
23    II,   4| legalkalmasabb a nagy ágyat megvetni azoknak a pusztaiaknak, akik kilépnek
24    II,   4|          jegygyûrûnek, amilyen illik azoknak, akik sírok közül indulnak
25    II,   4|            és vidéki múzeumigazgató, azoknak pedig ez a klasszis dukál.
26    II,   4|             több örömük teljen benne azoknak, akiket belecsuknak. De
27    II,   4|            lett, és amnesztiát adtam azoknak, akiket a gonosz császárok
28    II,   4|     eresztésünk vagy: beszélj rólunk azoknak, akik közé küldtünk. Ne
29    II,   4|              mertem volna - köszönöm azoknak, akik velem sóhajtottak.