Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           termett a cseresznyefa - vágta a sarokba esténként az apám
 2     I,   1|           pajtásunktól elvett: azt vágta hozzá.~Cintulának meg egyéb
 3     I,   1|  csikorította össze a fogát, s úgy vágta fültövön a metszõkés fokával
 4     I,   2|         többi tápéi követ is hasra vágta magát, és szórta szanaszét
 5     I,   2|           darab sült-tökért, s úgy vágta azt a saját kegyelmes kezével
 6     I,   2|    galléron kapta a németet, s úgy vágta keresztül az alacsony kapu
 7     I,   2|         megüti a bokáját!~- Úgy? - vágta szügyébe a fejit a bíró. -
 8     I,   2|      nagyon alvós.~A deák szügyébe vágta a fejét, és olyan bánatosan
 9     I,   2|        csorbafogú.~Az öregúr utána vágta volna a kardját, ha a fiai
10     I,   2|    császáré.~A szolgabíró szügyébe vágta a fejét, és loholt Schillerhez,
11     I,   2|    rajzolattyát”, és az asztal alá vágta.~- Megyek, gyerekek! - kiáltott
12     I,   2|    KAOE-nak, s alighanem a fejéhez vágta volna a csirizestálat annak,
13     I,   2|           kinevetni! - s azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez,
14     I,   2|          illõ komolysággal földhöz vágta, mondván: - Szittim gyaúr!~
15     I,   2|            fölágaskodott, szügyébe vágta a fejét, és úgy vitte vissza
16     I,   2|             Igya mög az úr maga! - vágta rá Sándor az ajtót a bíróra.~
17     I,   2|        temperamentum. Az asztalhoz vágta a kosárkát.~- Verje meg
18     I,   2|          plajbász mindig miszlikbe vágta a frontot az ólomszérûkön.
19    II,   1| búcsúpohárra került a sor, földhöz vágta a kupáját.~Mindenki egyszerre
20    II,   1|           magával hozta volna. Nem vágta miszlikbe a gólyaijesztgetõt,
21    II,   1|     csörömpölt és tombolt. Földhöz vágta a hajsütõvasat, és nem törõdött
22    II,   3|         úrforma.~- Az Istenüket! - vágta Imre a szárvágót mérgesen
23    II,   4|     körtefát, a bátyja emlékét nem vágta ki vele az emberek szívébõl.
24    II,   4|             Vessz mög gazdástul! - vágta utána a csõsz a botját.~
25    II,   4|            a világ sora, hogy szûr vágta a fát, ködmön hordta rakásra,
26    II,   4|            Fölkent leselkedéssel - vágta ki fennkölt lelkesedéssel.~
27    II,   4|           a havat a szeme közé nem vágta a szél.~Ha tudta volna,
28    II,   4|            a földre. A bundában is vágta a csontomat, s Antal egyetértett