Kötet,  Fejezet

 1    II,   4|       irigység se mondhatja, hogy Julis rossz asszony volt, addig,
 2    II,   4|          miért kívánta el, azt se Julis nem tudta, se az ura. Honnan
 3    II,   4|           belõle, mi se, azt csak Julis tudta volna megmondani,
 4    II,   4|            Mert mi tagadás benne, Julis is hallhatta a csengettyûszót
 5    II,   4|  hazaeresztették a népeket. Járta Julis sokat a városi urakat, sírt-rítt
 6    II,   4|           õ az ura papucsát. Erre Julis is elkezdett nevetni, s
 7    II,   4|           bekapcsolt konyhaajtót.~Julis sose volt félõs természetû,
 8    II,   4|       akar itt kend?~- Én vagyok, Julis - mondta az ember csendesen,
 9    II,   4|          mán, ki bánt bennetöket.~Julis elmosolyodott, hogy õ ilyen
10    II,   4|         volna az esküvõjük, mikor Julis bentjárt a városban a hadisegély
11    II,   4|         el a városi urak. S ahogy Julis ott elnézte ácsinkózás közben
12    II,   4|            Nem, azt nem állította Julis. De sántának az is sánta.
13    II,   4|        prókátorkodsz érte?~Amikor Julis megmondta, hogy az lesz
14    II,   4|          holt, se eleven nem volt Julis, mire hazakerült. Szerencsére
15    II,   4|           amihöz jussod van!~Nem, Julis nem volt olyan bolond. Nem
16    II,   4|       volna.~Három esztendeig élt Julis egy kenyéren a sánta béressel,
17    II,   4|          bika elül, agyongázolta. Julis most már három gyerekkel
18    II,   4| megváltoztatják a segélytörvényt, Julis úgy gondolta, hogy addig
19    II,   4|    számítás nem nagyon vált be, s Julis még örült is neki, hogy
20    II,   4|       mindig részegeskedett.~Mire Julis negyvenesztendõs lett, akkorra
21    II,   4|           vele, akkor odább állt. Julis nem sokba vette volna, csak
22    II,   4|           lehetett volna tartani. Julis maga fohászkodott neki a
23    II,   4|   magabíró öregember:~- Hallod-e, Julis, ilyen asszony köllene neköm,
24    II,   4|      egyikünknek se fájna a feje.~Julis egy kicsit vonakodott.~-
25    II,   4|     fizetni. Úgy határozták, hogy Julis ne köszönjön le a hadisegélyrõl.
26    II,   4|       rázza a legény a fejét. - A Julis.~- Jó, jó, de miféle Julis?
27    II,   4|        Julis.~- Jó, jó, de miféle Julis? Kicsodád neked a Julis?~-
28    II,   4|           Julis? Kicsodád neked a Julis?~- Az asszony.~Rámeredek,