Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    Azzal kinyitotta a tarisznya száját, a megvadult malac úgy ugrott
 2     I,   2| teremtett volna? - tátotta el a száját a legényke.~- Azért, mert
 3     I,   2|         bíró akkorára tátotta a száját, hogy majd elnyelte a bográcsot
 4     I,   2| Bodrinak, aztán megtörülgette a száját, kiült a küszöbre, úgy várta
 5     I,   2|       ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom borocska után.~-
 6     I,   2|    kárba ne vesszen, legalább a száját megöblögette vele -, de
 7     I,   2|        Poszogány? - tátogatta a száját a lisztesfejû.~- Nini, Gyurka! -
 8     I,   2|          Tessék? - tátotta el a száját az inspektor.~- Húsz forint.
 9     I,   2|      mellére, és rászorította a száját, hogy több hang ki ne jöjjön
10     I,   2|      ujját, és mozgatta hozzá a száját.~- Hát ez valóságosan az
11    II,   1|        egész város rátáthassa a száját. Majd meglátod, mi lesz
12    II,   1|     fogta be szép Erippe az ura száját.~Mikor aztán olyan csönd
13    II,   1|   asszony kis tenyerével az ura száját. - Csak nem gondolod, hogy
14    II,   1|   Kicsoda? - pittyesztette el a száját a szépasszony. - Az a nyeszlett,
15    II,   1|        fejedelme összeharapta a száját, és kihúzta helyébõl a spinétet.
16    II,   1|   ablakon, és elpittyesztette a száját.~- Soványnak elég sovány,
17    II,   2|         ángyó elpittyesztette a száját:~- Csökélylöm.~- Kicsodát?~-
18    II,   3|       Bedugtam a nagyeszû ember száját egy rövid szivarral, és
19    II,   3|          elnémulnak, van, aki a száját is eltátja, a tudomány szemmel
20    II,   3|      most is úgy félregörbíti a száját, mintha dudálna, s én hitelt
21    II,   3|         mint ha idefönt tátja a száját.~Én már öreg munkás vagyok
22    II,   3|       tíz kubát, s a többinek a száját is helyreigazítom egy-egy
23    II,   3|    legeltem, jóember?~Eltátja a száját, és pislant egyet-kettõt.
24    II,   4|            Itt? - húzta félre a száját, mosolygósra is, harapósra
25    II,   4|    körüllobogta a láng a padlás száját.~- No, szaladjatok! Ne féljetök,
26    II,   4|    mivel beduggatta a barlangja száját. Ennyit a mostani õsember
27    II,   4|      egyszer megégette a kása a száját, hagyja a világot menni