Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|           az ántivilágban történt, hallja, az pedig még Kossuth atyánknál
 2     I,   2|         maga kitöhetné az újságba, hallja!~Ki is teszem. Hátha a népjóléti
 3     I,   2|        atyánknál is régebben volt, hallja” - így mondja az én gyevi
 4     I,   2|          öreg malom kelepelését is hallja. Ilyenkor magától szalad
 5     I,   2|            úgy hallotta, mint most hallja.~
 6     I,   2|      kacagás, hogy tán még most is hallja kevély Kereki, pedig lóhalálában
 7     I,   2| csizmadiamester lett volna, akkor „hallja kend Jánosnak” hívták volna.~
 8     I,   2|        fonják copfba a haját.~- No hallja! - nevetett szegény szülém -
 9    II,   1|     másnapra. Ahogy vetkõzni kezd, hallja, hogy nyílik és csapódik
10    II,   1|           a huncutság, hogy sohase hallja meg a harangszót se a rézdoktor,
11    II,   2|           nem én vagyok?~- Nem ám, hallja kend.~- Ugyan mondja mán
12    II,   2|         embörnek fábul is jól van, hallja - nézett le kevélyen, aztán
13    II,   2|        ismeri ám, aki a muzsikáját hallja.~Ángyó szemmel láthatólag
14    II,   2|     Kecskemétre. Mert azt mondják, hallja, ott akkora barackok teremnek,
15    II,   3|           No?~- Az aradi vértanúk, hallja.~- Az aradi vértanúk? Itt,
16    II,   3|          súgva mondja, hogy meg ne hallja - a német.~- Hallja-e? Levelet
17    II,   3|               Nem is úgy lössz az, hallja. Beleülünk négyen egy csónyikba,
18    II,   3|          Kár magának itt vergõdni, hallja, mert nem ebben a szõlõben
19    II,   3|          De hisznek arrul mást is, hallja. Mert, tudja, különös törvénye
20    II,   3|      tegyük, hogy a malacka meg ne hallja, mert esetleg neki is lehet
21    II,   3|           el.~- Majd én mondom el, hallja - lökte odább az embert,
22    II,   3|        hozzá a múzeum.~- Akkor se, hallja - mondta Illés csöndesen. -
23    II,   3|            nem érzök rajta semmit, hallja. De tudja-e, miért?~- Mondja,
24    II,   4|       Ehhöz is marha tüdõ köll ám, hallja - mondja õszinte elismeréssel
25    II,   4|          Pedig én nyomon beszélek, hallja. Azt határoztuk itten a
26    II,   4|     konkrétum:~- Hát én nem tudom, hallja, de én az öregapámtól úgy
27    II,   4|        magát a homoki erdõ, ha azt hallja, hogy õneki fõnyiladéka