Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|           fölfelé. De a kinyitott ajtón a szél sebesebben jött lefelé,
 2     I,   1|       iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak,
 3     I,   1|       kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel
 4     I,   1|          és kitessékeltem vele az ajtón, magam pedig újra felvettem
 5     I,   1|          mikor kívül helyezett az ajtón.~- No, kisöcsém, gondolom,
 6     I,   1|          az idõt, amikor belép az ajtón a nagy vadász, a halál...~
 7     I,   2|          úristen! - billent be az ajtón a dorozsmai deputátus, s
 8     I,   2|         csöndesen elfüstölgött az ajtón. Kótyi bíróéknak kisebb
 9     I,   2|      tántorgott ki csukladozva az ajtón.~Mire visszatért, sárga
10     I,   2|    követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram - mondta
11     I,   2|        tologatta ki mosolyogva az ajtón.~A népírót azonban nagyon
12     I,   2|          egy pisztoly, a golyó az ajtón keresztül a falba fúródott,
13     I,   2| angyalotok ne legyen!~Azzal ki az ajtón, kigyulladt arccal, pisztollyal,
14     I,   2|      nyöszörögve támolygott ki az ajtón. A perzekútor pedig boldogan
15     I,   2|       kifelé a fõbíró huszárja az ajtón, úgy, hogy a szemben levõ
16     I,   2|          úgy, hogy a szemben levõ ajtón beesett a nótáriushoz.~No,
17     I,   2|           uram - kukkantott be az ajtón -, csak azt akarom mondani,
18    II,   1|           s már kopogtattak is az ajtón. Haydn áttámolygott a másik
19    II,   1|        táncolt be a lelkecském az ajtón, hogy no dadus, mit szólsz
20    II,   1|   gubancos kalandor kisuttyant az ajtón, és eltûnt az élet vadonában
21    II,   2|           meglepõdve néztem ki az ajtón. Tán búcsúsok mennek keresztül
22    II,   2|        azért beviaskodta magát az ajtón.~- Hamm-hamm-hammar! - köszöntötte
23    II,   2|      étterem sarkában, amely négy ajtón keresztül kapta az üdítõ
24    II,   3|       után azzal csoszogott ki az ajtón, hogy majd hírt ád, ha meglappad
25    II,   4|        visszajön, és bekurjant az ajtón.~- No gyerünk, embörök!~
26    II,   4|           János, kibotladozván az ajtón. Pedig nem értette meg.
27    II,   4|            fordult ki az ajtótlan ajtón -, hun az a szalma? Hamar,