Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|            tette a tenyerét.~- Mást mondok én neked, fiam-uram. Ha
 2     I,   1|           csak az eszit járja. Mást mondok én teneked. A pénzecskédbõl
 3     I,   1|            a nagy báránybõrsapka. - Mondok, úgyse kell ez nektek semmire
 4     I,   2|             szögényöknek való misét mondok. A szép palástomat csak
 5     I,   2|            möhetsz, fiam, de annyit mondok, akármire viszöd, mög ne
 6     I,   2|             az igazságot, hogy amit mondok, úgy láttam, mint most látom,
 7     I,   2| aggodalmaskodott a kisbíró. - Hanem mondok én annál jobbat. Semmi se
 8     I,   2|      õnagysága.~- No én csak annyit mondok - vont vállat a deák -,
 9     I,   2|       huszárnak:~- Hallod-e, vitéz, mondok neked egyet, kettõ lesz
10     I,   2|        mérgesen. - Hát mit akarnék, mondok, szögény hajcsár vagyok,
11     I,   2|            elõbb még a tandalóráról mondok valamit, hogy félreértés
12    II,   1|       mindenesetre hálás köszönetet mondok e helyen, szíves feledékenységéért,
13    II,   2|        lólevélbe a Sztirinya bárót. Mondok, akkor majd nem szorongatik
14    II,   2|            lakik.~Igenis, parasztot mondok, nem kisgazdát. A kisgazda
15    II,   2|    Szeretnénk délre otthon lenni.~- Mondok, ha mögvárnák, még tisztát
16    II,   3|            Isten panaszul ne vögye. Mondok, ide tán be se szabad mönni
17    II,   3|            velem egyet a világ, no, mondok, mégiscsak fölokosítom én
18    II,   3| frontáttörésre. - Hát nézze, Döncõ, mondok én maguknak valamit. Itt
19    II,   3|     viszonzom, hogy nem név szerint mondok érte köszönetet, nehogy
20    II,   3|           az a kögyetlen sok levél, mondok, az nem jelönthet jót.~-
21    II,   4|            röpködnek, esõ lössz. De mondok, ölég vót mán az esõbül,
22    II,   4|       búzácskát hoztunk be, de mán, mondok, ha betöreködtünk, csak
23    II,   4|          szánt velük. Hát beviszem, mondok, miért ne vinném, úgyis
24    II,   4|         Azért nyitogattam az ajtót, mondok, mögnézöm mán, ki bánt bennetöket.~
25    II,   4|             hanem a csontokat -, de mondok, hadd örüljön nekik Bartucz
26    II,   4|            nem tudtam tartani. Hát, mondok, mit kínlódjon, szögény