Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       ketyeg az óra, és mit gondol magában az az oroszlán, aki rá volt
 2     I,   1|          amiket már elrendezgetett magában.~De azért Mártonnak tovább
 3     I,   2|         népet életedben - gondolta magában a király, de szólni semmit
 4     I,   2|          amit itt kapsz - gondolta magában a borbély.~Ahol ni, emeli
 5     I,   2|     emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik
 6     I,   2|          meglátta. És azt gondolta magában:~- Fáj neki itthagyni a
 7     I,   2|        legjobban, mert õ se szeret magában aludni, mindég turbékolhatnékja
 8     I,   2|           Mindegy az - sóhajtozott magában a nagyasszony -, mégiscsak
 9     I,   2|           Ahogy ezt így elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek
10     I,   2|          inspektor úr azt gondolta magában, hogyha már szurkálás lesz,
11     I,   2|          olyan fényes is.~De Ráday magában nem lett volna elég. Címernek,
12     I,   2|         van a tetõ. Meg is fogadta magában, hogyha még ez egyszer segedelmére
13     I,   2|        mondták.~- Ej - gondolhatta magában, mikor ijedt kis arcomat
14    II,   1|         Éjszaka székvárosában, sõt magában a királyi palotában. Persze
15    II,   1|            sütnek elevenen.~Ez így magában is szívderítõ program volt,
16    II,   1|            nagy számvetést végzett magában. Ha a fia élve született
17    II,   1|          az udvarhoz - számolgatta magában a jövendõt.~Azonban gazda
18    II,   1|          meglepte. El is határozta magában, hogy inkább a nyaktiló
19    II,   1|      negyvenéves korára fölfedezte magában, hogy õ tulajdonképp az
20    II,   2|            Szépen kitervelte már õ magában, hogy ha majd õ is fölkerül
21    II,   2|        megriad a jószág - gondolta magában reménykedve.~De bizony hiába
22    II,   3|        mint azt, hogy megcsalódtam magában.~A naptól kicserzett arcok
23    II,   3|           londoni börze - gondolta magában.~Az aranyfibula is mosolyog
24    II,   3|         télen hányta-vetette õ azt magában.~- Nagyeszû ember maga,
25    II,   4| cigányéletbe, s azt is felgondolta magában, hogy a két gyerek két nehéz
26    II,   4|  Üdvözlégyet, a Hiszekegyet, aztán magában az Isten tíz és az anyaszentegyház