Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        az volt, hogy nõi keblen fogja össze a kabátot. A Lacika
 2     I,   2|      elõtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bákomos papírt a
 3     I,   2|    kótyi iskolát is, s Bóka ott fogja meginstálni mint a kótyi
 4     I,   2|         ül a nyakára, és el nem fogja elõle a napot, akkor ma
 5     I,   2|       fenséges úr kurtábbra nem fogja a magyarok gyeplõjét, az
 6     I,   2|       nádor õfelsége érthetõnek fogja találni, ha legkisebb szolgája
 7     I,   2|     szóról szóra ezt a muzsikát fogja hallani, amit én föntebb
 8     I,   2| hetvenhetedik évfordulóján haza fogja hívni halhatatlan fiát az
 9     I,   2|         hit szerint a golyó nem fogja azt, aki ilyennek a birtokában
10     I,   2|    kellene õket biztatni. De ki fogja ezt a pogány népet megmuzsikáltatni
11    II,   1|       lojalitásáról, és most se fogja azt engedetlenséggel bemocskolni.
12    II,   2| egymásra tanácstalanul. Az öreg fogja az üveget, teleönti kettejük
13    II,   2| belátják, hogy az emböriség azt fogja ellopni, amelyik több élvezködést
14    II,   2| jelentett, hogy most már András fogja vérét ontani az emberi civilizációért,
15    II,   2|       no, hátha valaki pártodat fogja!~A ló megiramodott, de az
16    II,   3|       csõsz a tulajdon szájából fogja megitatni a pulit.~Nem,
17    II,   3|   princtõl, aki egykor örökölni fogja a Máderék családi címerét,
18    II,   3|   vétkezik, aki káromolja. Erre fogja magát a szél, lekapja Jakab
19    II,   3|    paraszt, akitõl elvettem, be fogja érni kétszázötven pengõvel.
20    II,   3|        hogy igazgató úr ezt meg fogja kérdezni tõlem. Itt van
21    II,   3|   népének csontjait az eke vasa fogja széthányni. A nagy leépítéseknek
22    II,   4|        ti tanyátok ólja tetején fogja karrierjét befejezni mint
23    II,   4|          hogy szüléd rosszallni fogja annak. De bízom az édesapádban,
24    II,   4|       de szerencsére ezt nem is fogja rám senki. Akik rám bízták
25    II,   4|       azt bizonnyal méltósággal fogja viselni. Sorsunk intézõje
26    II,   4|         már csak becsületbõl is fogja marékra az eszét mindenki.~