Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       értett a pénzhez, mint én nem értek, az anyámnak kellett a kezében
 2     I,   1|        egyetlen zenemûfaj, amelyhez értek, az ujjaknak az ablaküvegen
 3     I,   2|             gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás
 4     I,   2|            a nyakát, minél közelebb értek a várhoz.~- Csak nincs neköm
 5     I,   2|             Nézte a fene, uram, nem értek én ahhoz.~Három vármegyén
 6     I,   2|             Mire a Duna fedélzetére értek, ott már egész sereg tisztelgõ
 7     I,   2|           Éppen a határdomb tövében értek össze. Nem is õk, hanem
 8     I,   2|              Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt a Kuckó király:~-
 9     I,   2|         Addig azonban, míg Aleppóba értek, sokat szenvedtek a balkáni
10     I,   2|        gallyakkal, de mire a pipáig értek velük, akkorra kinek a szél
11     I,   2|         horgosi határban enyhhelyet értek, kiderült, hogy bizonyos
12     I,   2|           csak olyan mértani testet értek, akin a kisdiákok a kristályalakokat
13    II,   1|      üldözésnek, de mire a nyomukba értek, már akkorra lefogták õket
14    II,   1|     hurcoltak eléje, akit boriváson értek, holott azért fejvesztés
15    II,   1|          hanem mikor a víz közepére értek, ráncot vetett a homloka.
16    II,   1|             besötétedett, partot is értek, a Topháné mellett, s a
17    II,   3|            régiségi becséhez én nem értek. Az anyagi értéke kilencszáz
18    II,   3|         találni.~- Hiszen majd szót értek a paraszttal, csak bejöjjön -
19    II,   4| kiszélesedett az út. Mire a ház elé értek, már olyan ész nélkül nyargalászott,
20    II,   4|          neki, mert azt hinné, hogy értek a meteorológiához. Pedig,
21    II,   4|             írtam, abból csak egyet értek, és azt se értem. Amit értek,
22    II,   4|        értek, és azt se értem. Amit értek, az az, hogy a sûrû és hosszú
23    II,   4|            tél lesz. Amit pedig nem értek, az az, hogy akkor mért
24    II,   4|             helyretyutyuzás, nem is értek egyikhez se, hanem a belsõ
25    II,   4|             az volt, hogy idõ elõtt értek be. A hold még fönt volt
26    II,   4|           föld alá. Õk maguk többet értek, mint amijük volt, szép