Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|                nem a pénzvágy, hanem a tiszta mûvészi ambíció vezetett,
 2     I,   1|           bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest.~- No, szüle, nagy
 3     I,   1|            ennyit ért a hazának. Az én tiszta jeles kis életem nem ért
 4     I,   2|             Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre. Sûrû fekete
 5     I,   2|           szobában.~A fejedelem mindig tiszta életû ember volt, s mivel
 6     I,   2|     harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég hullajtott rájuk.~
 7     I,   2| hadiérdemrendet, hanem felakasztotta a tiszta szobában a tükör fölé, s
 8     I,   2|    beszállásolták magukat a Galambosék tiszta szobájába. Vitték magukkal
 9     I,   2|               nektek!~Aztán bementek a tiszta szobába, ott egy darabig
10     I,   2|             Amúgy a lelkiismerete most tiszta volt, egy vetélt borjú se
11     I,   2|             ember kellett, aki nemcsak tiszta, mint az arkangyal, hanem
12     I,   2|          asszony a kútgémmel jelzi, ha tiszta a levegõ. Sándor jött-ment,
13     I,   2|   figyelmeztette az asszonykát:~- Köss tiszta kötõt, Sándor bácsi jön.~
14    II,   1|          kellene köszönnöd, hogy nem a tiszta papírt fogyasztom, hanem
15    II,   1|         asztalra a nagyúr -, hiszen ez tiszta forradalom! Azt hiszik ezek
16    II,   1|                 szemében a mennyország tiszta kékje, kis sapkája alól
17    II,   1|           egyszer úgy van szoktatva.~- Tiszta õrület - gondolta a költõ,
18    II,   2|             teszi a kezét kezemre. - A tiszta szobában hálatnám, nézze.
19    II,   2|             tessék... nem szelelnek... Tiszta méreg. Tetszik látni, hogy
20    II,   2|                ami a borban volt, mert tiszta vizet ilyen elõkelõ helyen
21    II,   3|         különbség! Hiszen ez akkor nem tiszta kõkor, hanem rézkor. Egy
22    II,   4|          libegett a kislányok hajában, tiszta ing ünneplõsködött a fiúkon,
23    II,   4|             állandóan, el nem apadóan, tiszta erek csörögjenek ki a pusztákra,
24    II,   5|           hetébe értünk, és boldogok a tiszta szívûek, akik még ma is
25    II,   5|              teszi immorálissá, de sok tiszta, szelíd öröme van a meghitt