Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|             kutyája volt a Cicke, a szultán küldte neki egyszer ajándékba,
 2     I,   2|          rendeztetett be számukra a szultán, francia szakácsot küldött
 3     I,   2|          fiai lázadásra készülnek a szultán új fermánja miatt, amely
 4     I,   2|          piasztert szórtak szét.~~A szultán türbét állíttatott a hõs
 5     I,   2|             elküldték Sztambulba, a szultán múzeumába, ma is ott van,
 6     I,   2|           után, úgyhogy ezeket is a szultán kapta meg. Az aztán meg
 7    II,   1|             feje nem füge~IV. Murad szultán Bethlen Gábor idejében viselte
 8    II,   1|           kezûleg statuált példát a szultán. Elég gyakran megesett,
 9    II,   1|     szénásszekér állította meg, s a szultán nem dühöngött, egy haragos
10    II,   1|        azonban sohase vette vérét a szultán, mert az nem illett volna
11    II,   1|           és nevettek a réten. Ez a szultán csak a csöndet szerette.
12    II,   1|           és a forradalomnak. Murad szultán tudott kádenciát errõl is.
13    II,   1|          maradt az utókorra. S ez a szultán nem volt se féleszû, se
14    II,   1|  kutyától-szakadt - kérdezte tõle a szultán -, hogy te engem részegen
15    II,   1|         vigyorogva meglötyögtette a szultán elõtt:~- Mit tudom, igazhitûek
16    II,   1|       látnivaló, hogy nem volt ez a szultán bolond ember, csak éppen
17    II,   1|        süketnémák. Ha a nagyvezír a szultán elõszobájában találkozott
18    II,   1|             meg lehetett elégedve a szultán, de õ az éjszakák rendjérõl
19    II,   1|            asszonyzsibongás, hogy a szultán egész elégedetten ballagott
20    II,   1|     Anadoliban.~A jókedvében talált szultán felvette a katonát, aki
21    II,   1|           jaldas, baj lesz ebbõl. A szultán ideláthat az ablakából,
22    II,   1|     Mérgesen pöffentette a füstöt a szultán arcába, annak egyszerre
23    II,   1| kecsegtetõen tudta a szpáhi, hogy a szultán kínjában elharapta a pipaszárat.
24    II,   1|         jaldas - kapott a karjába a szultán, akinek azt a szép jelmondatát
25    II,   1|        csontjai is ropogtak belé.~A szultán még azon az éjszakán lenyakaztatta