Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        orrod elõtt az iskolakaput.~Gondolom, azért siettetett az öreg,
 2     I,   1|          az ajtón.~- No, kisöcsém, gondolom, neked is elég volt a könyvekbõl
 3     I,   1|        ennyi, ezt is csak magamban gondolom. Mit lehet tudni, hogy a
 4     I,   1|       tandem, kegyelmes urunk?~No, gondolom magamban, erre én is kíváncsi
 5     I,   1|            a fák, mint mi vagyunk. Gondolom, ebben nagy része van annak
 6     I,   2|    elintézhetõnek a trónviszályt. (Gondolom, azóta nem kedvelik a trónkövetelõk
 7     I,   2|         azóta se senki szegedi, de gondolom, nem is fog. Mert hiszen
 8     I,   2|            nagyhatú ember, mint õ.~Gondolom, ezt a szót sem árt megmagyaráznom,
 9     I,   2| Világbírónak tisztel a történelem. Gondolom, azt is névelõvel emlegették
10     I,   2|         másét még úgy se sajnálta.~Gondolom, ezek után mindenki tisztában
11     I,   2|           képzelteti a hét vezért. Gondolom, a bilincs is csak ilyen
12     I,   2|           színikritikus is. Sarka, gondolom, huszonhat van, tehát kész
13    II,   1|    gyerekek nyihároztak. Hát ebbõl gondolom, hogy ott is muszáj gólyának
14    II,   3|       királynak?~- Érckoporsó, úgy gondolom. Az ilyen jelös halottnak
15    II,   3|         urakat. Én se mondom, csak gondolom, egy suhanó pillanatra,
16    II,   3|           egy kicsit megrökönyödve gondolom, hogy a csõsz a tulajdon
17    II,   3|        legalább egy kalap aranyat. Gondolom, nagyobb urak is így tartják
18    II,   3|          Hát mibõl gondolja?~- Nem gondolom én, hanem tudom. Fogadni
19    II,   3|          magára ez a kis segítség. Gondolom, ezen nem is veszünk össze,
20    II,   4|  viszonylatukban. Lelkükben ugyan, gondolom, ma is jobban hisznek a
21    II,   4|           bocsássa bûnömet, én azt gondolom, nem is olyan nagy hiba
22    II,   4|      kedves tanító úr, akkor igen. Gondolom, olyankor még errefelé is
23    II,   4|         magyarok Magyarországon? - Gondolom, ez egész helyénvaló kérdés,
24    II,   4|           õrizte meg a pedagógiát, gondolom, senki se mondhatja rám
25    II,   4|   megvakarta a szarva tövit:~- Úgy gondolom, faragtam én annak valamikor