Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|       tudott volna róla, s én vele akartam a barátságot helyreállítani.~
 2     I,   1|    lenyelni a többit, amit mondani akartam. Hogy ember lesz én belõlem,
 3     I,   1|        diák fiunk van!~Csak én nem akartam sehogy se beleszokni a tudományos
 4     I,   1|           a második kérdés.~Ha meg akartam kapni a cukorból való halat,
 5     I,   1|      odapillantott az ágyra:~- Jót akartam én neked, kisfiam.~A tacskó
 6     I,   1|      gyakorlati ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. Azt hittem,
 7     I,   1|          jó pajtásomnak világítani akartam. Másnapra megírta a riadót
 8     I,   2|           is fájt, komám. Csak azt akartam megmutatni, hogy a Nikodémus
 9     I,   2|   regényíró mondja el. Én csak azt akartam megmutatni, hogy van itt
10     I,   2|          szól! Már éppen jelentést akartam tenni õnagyságának, hogy
11     I,   2|     Összeszorítottam a számat. Nem akartam, hogy ránk törje Sándor
12     I,   2|          Mikor Ferenc Jóskát rabbá akartam tönni. Mert möghiggye, löhetett
13    II,   1|            Tulajdonképpen csak azt akartam megtudni, hogy Ibériában
14    II,   2|     ajánlom, tekintetös úr. Én jót akartam.~- Möghiggye, jót akart -
15    II,   3|  gráciájából. Valahogy kifejezésre akartam juttatni a részvétemet.
16    II,   3|     levettem. Nem mintha színházat akartam volna játszani, hanem, mert
17    II,   4|         mesterségbe tanulnom, akár akartam, akár nem. Szülém elkezdett
18    II,   4|       markába. Mert én csak arról, akartam meggyõzõdni, hogy csakugyan
19    II,   4| gyámoltalanságomat -, én nem ezzel akartam, de hát ezzel a szegény
20    II,   4|           a belsõ megérzés.~Próbát akartam tenni, mi maradt meg a felnõttekben
21    II,   4|        szivárványa is. Bántani nem akartam senkit, se természetem nem
22    II,   4|    elhagyatottságát. De én csak el akartam jajdítani magam, hogy emberek,
23    II,   4|             aki létrehozta! Én nem akartam, én akkor is mondtam, hogy
24    II,   4|          fejem a hõseimbe, hogy át akartam õket engedni a hóhérpallosnak,
25    II,   4|       valamit, csak a magam lelkén akartam könnyíteni. Ahogy mifelénk