Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    kincsecském, úgy megtanítlak én téged írni, olvasni, hogy püspökkorodban
 2     I,   2|          vagy az, akit én keresek. Téged az isten is dorozsmai bírónak
 3     I,   2|         addig élök is!~- Egyen meg téged a fekete ábrázatú Harut
 4     I,   2| megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged nyírfavesszõvel.~- Majd
 5     I,   2|        milyen éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor egymás
 6     I,   2|       bársonykanapé.~- Hogy hívnak téged, gyaúr barátom?~- Engem?
 7     I,   2|      Megállj, majd megtanítalak én téged tisztességre! Mars az áristomba,
 8     I,   2|        igazság lesz ám, ha én most téged megkenetlek mogyorófahájjal.~
 9     I,   2|        becsültelek, vagy veslek én téged a kezsembe többet, vagy
10     I,   2|           azokkal csapatlak én meg téged, kint a ház elõtt az utcán.
11    II,   1|            megtetszettél nekem, és téged választottalak ki arra,
12    II,   1| hempergetlek, lángosba törülgetlek téged.~Thibaut mester értelmes
13    II,   1| megkérdezte tõle:~- Menyecske, nem téged hívnak?~- Kicsoda? - pittyesztette
14    II,   1|         szegény emberek úgyis mind téged szolgálnak, mindenféle mesterek
15    II,   1|     ropogóspiros bõrét, mert akkor téged húzunk nyársra, és addig
16    II,   1|           mi lesz velem addig, míg téged nem látlak? Mit mondjak
17    II,   1|           kis mogyorófahájjal! Hát téged mi lelt, te subickolt nyelvû
18    II,   3|        írást ád róla, hogy õ ismer téged, mint magyar állampolgárt.
19    II,   3|            meg az orrával -, éppen téged kerestelek, giliszták császára.~
20    II,   4|         városban. Behozott magával téged is, hogy hadd láss egy kis
21    II,   4|       bejött Szegedre, és behozott téged is. Átvitt Újszegedre is.
22    II,   4|         Messzi Pálnak, mutasson be téged a találmányoddal együtt
23    II,   4|       férges gesztenyével fizessen téged. Megértetted-e?~Megértette.
24    II,   4|       Julisnak, mikor ráért.~- Hát téged mi hurcolász itt ilyen korán?~-