Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|     azelõtt.~Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább
 2     I,   1|         vette magába a kést. Anyám örült is neki nagyon, mert így
 3     I,   1|            rákövetkezõkön. Elõször örült neki apám is, anyám is.
 4     I,   1|            már jobb kedvvel. Annak örült, hogy olyan új inast fogadott,
 5     I,   2|       körtés embör.~- Az ám, ni! - örült neki Mátyás, s odaszólt
 6     I,   2|           is levesnek teremtette - örült neki a király. - Most már
 7     I,   2|           jámbor fejedelem nemigen örült meg neki.~- Öregember vagyok
 8     I,   2|    fejedelem a beszéden, és nagyon örült neki, mikor kiértek az útra,
 9     I,   2|              erõsítette Dória, aki örült, hogy se a jó barátját nem
10     I,   2|           visszautasításra, inkább örült neki. Víg csaholással ugrándozta
11     I,   2|            barátságosan.~- Az ám - örült neki a másik is -, no, hogy
12     I,   2|   ilyesmiért megharagudjon. Inkább örült neki, hogy megint alkalma
13    II,   1|           és bocsánatot kérni. Még örült, hogy õ nem keveredett gyanúba,
14    II,   1|            kereste senki, mindenki örült, hogy nem az embereket hurcolták
15    II,   1|          költõ, de azért alapjában örült neki, hogy a kutya ennyire
16    II,   2|         bírt a megriadt jószággal, örült, hogy maga ki bírt evickélni
17    II,   2|     tehénnel vergõdött, nem nagyon örült, hanem elkáromkodta magát,
18    II,   3|        pásztor pedig nem kérdezte. Örült neki, hogy továbbment az
19    II,   4|           leakasztotta a puskáját. Örült neki, hogy lesz egy kis
20    II,   4| kiguberálván a húsz krajcárt, igen örült neki, hogy õ most megtakarított
21    II,   4|           gondolata támadt. Szinte örült magának, hogy õbenne ennyi
22    II,   4|        nagyon vált be, s Julis még örült is neki, hogy így nem hitölhettek
23    II,   4|            kivitte a szemibül. Úgy örült neki, hogy a királyfiak
24    II,   4|             gyerököm!~A gyerek nem örült a kendõnek. El is határozta,