Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    pénteken egy.~- No most már azt mondd meg, legénykém, miben szeret
 2     I,   1|           az udvarra, térden állva mondd el mind a hármat. Mire készen
 3     I,   2|              No, szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a
 4     I,   2|         Legyen a tied, barátom, ne mondd, hogy mindig én szedem le
 5     I,   2|          arany. Hanem most már azt mondd meg nekem, hogy nem féltél,
 6     I,   2|         pocakja.)~- Most már aztán mondd el, fiam, hogy hogy történt
 7     I,   2|        hangján a bíró -, hanem azt mondd meg inkább, mi járatban
 8     I,   2|        ismertem a csorba fogadról. Mondd már no, hol lebzselnek a
 9     I,   2|            Ember vagy, csikós; azt mondd meg most már, melyik a legjobb
10     I,   2|        mutasd ki a tudományod, azt mondd meg nekem, becsületes emberek-e
11     I,   2| magyarkovácsul a szikrát hívják.~- Mondd meg a gazdádnak, fiam, cseréljünk
12     I,   2|       tarisznyábul.~- No hát akkor mondd meg nekem, Zebedeus két
13     I,   2|         állított az asztalra. - Ne mondd, Jóska, hogy úgy veszejtelek
14     I,   2|      beszélj, lelköm-gyerököm. Azt mondd el, hogy mi volt az a legutóbbi
15     I,   2|         Majsa.~- Jó pipa, ösmeröm. Mondd csak tovább.~- Penecilus
16     I,   2|          Abban is neki lesz igaza. Mondd meg neki, hogy azét a bolondét
17     I,   2|           se uraltasd magad, hanem mondd el, mit tudsz a vasútról.~-
18    II,   1|            még hátra van.~- Ne úgy mondd, hogy „nekem”, hanem úgy,
19    II,   1|          költõ elébe állt.~- Uram, mondd meg nekem, bûn-e a rózsát
20    II,   2|          csak a füle marad. No azt mondd meg, ha te olyan nagy legény
21    II,   4|           azt a barna papirost, és mondd meg neki, hogy ki ne hajítsa.
22    II,   4|            úr a legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam,
23    II,   4|        ettõl a híres Pétörtõl. Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e
24    II,   4|      üzente tõle:~- Anyádnak pedig mondd meg, hogyha ilyen idõben