Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         elment adóba - vette elõ anyám a kanapé sarkából az abrosszal
 2     I,   1|       hazugság ilyen nehezemre.)~Anyám meg azon erõsködött, hogy
 3     I,   1|      tudod mit? - törülgette meg anyám a szemét - eltesszük a kenyeret
 4     I,   1|        se féltsen - kevélykedett anyám, s belecsúsztatta a kenyeret
 5     I,   1|         nem vette magába a kést. Anyám örült is neki nagyon, mert
 6     I,   1|        próbálta mentegetni apám, anyám az urakat, ha ismerõst láttak
 7     I,   1|          falunkba?~- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott
 8     I,   1|           kisfiam - nézett be az anyám a konyháról -, apád csak
 9     I,   1|      kezek napján.”~Íratkozni az anyám vezetett föl az iskolába.
10     I,   1|      ezek az értetlen asszonyok!~Anyám összetette a fakéreg-formájú,
11     I,   1|      Most már mit csináljunk? Az anyám életében kocsmában nem volt.
12     I,   1|      Nagyakaratú asszony volt az anyám.~- Nem hagyom én ezt ennyiben,
13     I,   1|          elbújnék oda én is!) Az anyám azonban az ölébe húzott,
14     I,   1|     tányérrózsa-képe, de mire az anyám a végére ért a jajveszékelésnek,
15     I,   1|       elszakadt minden kötél. Az anyám is azt kérdezte tõlem, hogy
16     I,   1|      szívvel mondtam, és erre az anyám is fölvidult egy kicsit.
17     I,   1|      Elõször örült neki apám is, anyám is. Hála Istennek, csakhogy
18     I,   1|       Juhász volt az én apám, az anyám is juhászember lánya.~Márton
19     I,   2|       volna a helyük, de szegény anyám így könnyebben fölhívhatta
20    II,   4|          szemmel alszik.~Csak az anyám jajveszékelésére fakadtam
21    II,   4| ijedelemmel szorított magához az anyám.~- Lelkem-gyermekem, akkor
22    II,   4| túlságosan is ügyetlen voltam, s anyám üzletfelei, többnyire mesterlegények,
23    II,   4|   kenyerünk, mint a holdvilág, s anyám fogyott, mint a megszegett
24    II,   4|        parasztasszonyok, mint az anyám, csak még szomorúbbak; apjuk