Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|         magasabb lettem egy fejjel - ó, nem leszek én soha többet
 2     I,   1| Végigolvastam az egész nagy bibliát, ó és új testamentumot, beleértve
 3     I,   1|        szétkáromkodni nem lehetett. (Ó, ha nekem maradt volna a
 4     I,   2|            haza a fecskék, gólyák.~- Ó, de jó nektek, akik már
 5     I,   2| szalmazsákból kihulladozott törek.~- Ó, Sándor, Sándor, hát erre
 6     I,   2|          elõször érzek hazai szagot. Ó, Afrika!~
 7     I,   2|         minden kisdiákjai nevében.~- Ó, gonosz, gonosz, gonosz! -
 8     I,   2|      tanultam testeket szerkeszteni!~Ó, milyen öröm volt a nádtetejes
 9    II,   1|          durva vászon tunikájában.~- Ó, te szegény! - jajdította
10    II,   1|            tartasz te is, barátom?~- Ó, hogyne! - mosolygott a
11    II,   2|             is legeltetni kellene?~- Ó, lelköm, csak olyankor,
12    II,   2|           akkor is hullott a könnye. Ó, hogy ilyen csúfság érte
13    II,   2|           tõle. Ilyen ritkaságtól.~- Ó, van ott több is, ahol ez
14    II,   3|       négyezer esztendeje volt rá.~- Ó, lesz itt még több is! -
15    II,   3|      mosolyogva vágott a szavamba:~- Ó, nemcsak ott! Az egész uradalomban.
16    II,   3|        elaludni az éber rettegéstõl. Ó, tudom én azt még gyerekkoromból,
17    II,   3|           pénz tartaléknak kell...~- Ó, nem arról van szó - köhécselt
18    II,   4|            hinnék, én találtam ki.~- Ó, dehogy - törli meg az orvos
19    II,   4|             de eljajdította magát:~- Ó, te, te, te... hogy mért
20    II,   4|              jóvá, möghiggye kend.~- Ó, te szögény, te szögény -
21    II,   4|          Jánosoknak a búzakalásszal.~Ó, azért nem kell kiszántani
22    II,   4|       törvényeket az õsi törvényért, ó, dehogy! A Jánosok nem tudnak
23    II,   4| halhatatlanokkal e halandó világban.~Ó, de szép nyár volt, de szép!