Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          kétfélét enni, úgy, mint máskor. Szalonnát kenyérrel.~-
 2     I,   1|              Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak
 3     I,   1|     nagyon szeretné vele kapni.~- Máskor a lábad alatt legyen a szemed,
 4     I,   1|         hiába kísértették.~- Majd máskor - mosolygott barátságosan
 5     I,   1|         fõrendiház együtt se tud!~Máskor az alkotmánytannal tettem
 6     I,   2|     gunyhóm a bodolai erdõszélen, máskor is nézzen be hozzám, ha
 7     I,   2|          elbeszélgetek én magával máskor is.~Azzal a favágó visszafordult,
 8     I,   2|    Motyogott valamit a deák, hogy máskor majd frissebb lesz. De bizony
 9     I,   2|      szépen az emberségét, amivel máskor majd él is, most azonban
10     I,   2|        elhagyott kvártélyra, hogy máskor is odataláljon, ahol olyan
11     I,   2|           az élet. Hallotta õ már máskor is tréfázni Sándor bácsit,
12     I,   2|            Szíjad csak nyugodtan, máskor se sajnálom tõled, ha rákívánsz.
13     I,   2|       igazságot keres kend, akkor máskor ne a Pávából gyûjjék kend,
14     I,   2|       Mind azt parancsolják, hogy máskor hazulról gyûjjek.~- Hát
15     I,   2|           szíves engedelmet, majd máskor is kérnek a nagyságos úr
16     I,   2|         még a politikát se, ahogy máskor szoktam, inkább végigrágtam
17    II,   1|      kívánt neki, és - mint ahogy máskor is szokta - egy kis idõre
18    II,   2|       Imre. - Vót mán negyvennyóc máskor is, de elnyomták.~- De most
19    II,   2|          falusi emberek. Az öreg, máskor a legfrissebb a réten, az
20    II,   3|           hanyatt fekve a gyepen. Máskor el szoktam õket kísérni
21    II,   3|        Láttam én már karón varjút máskor is, mégis galambnak szállt
22    II,   3|      kisütött, de a kedélyek nem. Máskor együtt költi el a népem
23    II,   4| irgalmatlanabbul uralkodott, mint máskor. Ebben pedig senki se keresse