Kötet,  Fejezet

 1     I,   2| lapulevelek alatt ott aludt édesen Marika meg Milica. A nagy hadikészülõdésben
 2     I,   2|         oltáron az írott angyalok. Marika szanádi búzavirágokat szorongatott
 3     I,   2|        álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította
 4    II,   4|          így.~- Hát én azt hittem, Marika, hogy te kisfiú vagy. Mit
 5    II,   4|         vagy. Mit szoktál te enni, Marika, hogy ilyen szép erõs kis
 6    II,   4|        Reszketett a szája széle.~- Marika.~- Húgod?~- Az - mondta
 7    II,   4|            a tejet.~Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig
 8    II,   4|                                    Marika ünneplőbe tétele~I~Nem,
 9    II,   4|            nem lehet mondani, hogy Marika rossz gyerek volt, se rossz
10    II,   4|           köpött volna ki az apád.~Marika még csak ötödik esztendejébe
11    II,   4|            ura az édesanyjának, és Marika igazság szerint nem is született.
12    II,   4|    milyennek teremtett az Isten. A Marika anyját olyannak teremtette,
13    II,   4|          volt, hogy meg ne lássa a Marika bogárszemét és fekete haját,
14    II,   4|         kisgyerekek volnának, mint Marika. A harangláb mellett volt
15    II,   4|         nem szeretett fölnézegetni Marika. A kis keresztekkel tudott
16    II,   4|            sarjú ecetfák sûrejébe.~Marika azt találta, hogy a Jézuska
17    II,   4|             ha nagyon zsivajogtak. Marika úgy gondolta, hogy amint
18    II,   4|           már nem tehetett egyebet Marika, mint elszaladt, mint akit
19    II,   4|            két elapadt kis karját.~Marika sohase tett még ilyent ötesztendõs
20    II,   4|     vacokba.~Egy hét múlva meghalt Marika, mint szófogadáshoz szokott
21    II,   4|           miatt. Megképzett elõtte Marika úgy, ahogy a koporsóládába
22    II,   4|     városokban. Az ez, a valóságos Marika, csak selyembe, bársonyba,
23    II,   4|       sáros karját simogatta, de a Marika nyakára tette az ezüstmetáliát,