Kötet,  Fejezet

 1     I,   2|     Ejnye, ejnye? - tûnõdött el apó. - Hát aztán mit tegyünk
 2     I,   2|      rajt csalogatta be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba,
 3     I,   2| szeretett volna valamit Gergely apó, s neki is lódult a kecskeméti
 4     I,   2|         félre az árokba Gergely apó a rajjal.~Hát nem Haynau
 5     I,   2|        vezényelte aztán Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett.
 6     I,   2|    fölébresztettetek.~S Gergely apó úgy, de úgy meg volt ijedve,
 7     I,   2|        Az elsõ, aki kitért, Bem apó volt. Õt valószínûleg nem
 8     I,   2|   polgári élet éjszakájába. Bem apó salétromkutatásokkal foglalkozik,
 9     I,   2|     nekünk ahhoz! - legyint Bem apó, s elkezd beszélni a bagdadi
10     I,   2|        ne legyünk” - mondja Bem apó Mikese. A halotti beszédek
11     I,   2| félreértések tisztáztatván, Bem apó ezt üzente vissza a magyar
12    II,   2|                          Márton apó zálogol~Márton apó már akkor
13    II,   2|       Márton apó zálogol~Márton apó már akkor tudta, hogy még
14    II,   2|    emelte meg a kalapját Márton apó könnybeborult szemmel.~Abban
15    II,   2|        lehet - bólintott Márton apó. - Mindig mondtam én, hogy
16    II,   2|        le is út.~Szegény Márton apó már kint járt a galambosi
17    II,   2|        nem volt kalapja. Márton apó a maga nagy tasla kalapját
18    II,   2| sarkában.~- Adjon Isten, Márton apó - emelte meg a Márton apó
19    II,   2|       apó - emelte meg a Márton apó kalapját.~- Ohó - toppantott
20    II,   2|          nézett keményen Márton apó. - No, hát akkor ide hallgass!
21    II,   2|          Hát a fülemüle, Márton apó - nevette el magát a gyerek.~-
22    II,   2| szeretem - enyhült meg a Márton apó szigorú képe, s azzal ment
23    II,   4|      össze a fogát mérgesen Mák apó, mint egy lecsökkentett