Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|                 volt a bérem azért, mert Vak Márinak, a zöldséges kofának
 2     I,   1|                 voltak - hogy segíthetne vak a világtalanon?~Azon az
 3     I,   2|                 a tiedben is járhatna!~- Vak veti világtalannak - heherészett
 4     I,   2|              tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy bürgét viszek-e a
 5     I,   2|                 uram, ma reggel, ahogy a vak Császár Andrissal ülünk
 6     I,   2|             rézgaras, felezd meg ezzel a vak kolduskával.” De ezt csak
 7     I,   2|                  dudás. Erre elkezd ám a vak ember lökdelõdzni, hogy
 8     I,   2|           választ:~- Az, ahol az asszony vak, az ember meg siket.~Most
 9     I,   2|               nem nevetteti valami.~Öreg vak koldus botorkált hozzája
10     I,   2|              mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott,
11     I,   2|               egyet, megint elõtte áll a vak koldus.~- Tábornok úr -
12     I,   2|          kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent össze.~-
13     I,   2|               felé robogott serege élén. Vak Csiha boldogságtól ragyogó
14     I,   2|              nagykíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája volt. Csontnyaka
15     I,   2|              katona vakon lépett utána a vak éjszakában.~Odaveszett mind
16     I,   2|               lüvettem, hanem a némöt. A vak Schlick.~Egy hét múlva tarackokat
17    II,   1|               barettja mellett, amibõl a vak is láthatta, hogy írástudó
18    II,   1|                 mint magával tehetetlen, vak és süket aggastyánt. Malesherbes,
19    II,   3|                  arany szemû homoktól, a vak sziktõl, a szittyós értõl,
20    II,   3| lelkiismeretfurdalást így nem éreztem. A vak macskakölykök jutottak eszembe,
21    II,   4|                 cigányra mostam már, aki vak volt, vezetgetni kellett,
22    II,   4|               bánat ebgondolat! Nem vagy vak, láthattad a magad szemivel,