Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|          mellé.~- Hát ez, koma? - mutatott rá édesapám. - Ezt mitõlünk
 2     I,   2|      kendet vigye el a markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás
 3     I,   2|     táborából, s pecsétes levelet mutatott Heiszter a hadnagynak.~-
 4     I,   2|    különben a jámbor Anton nem is mutatott semmi szándékot, várta türelmesen
 5     I,   2|        fogom fejteni a jegyeket - mutatott a távirgász egy krikszkrakszos
 6     I,   2|          kicsit. Mert külsõre nem mutatott olyan gigászt, mint Wesselényi
 7     I,   2|      szántam én ezt a kis pénzt - mutatott Laucsik az asztalra.~- Kinek
 8     I,   2|       valóságos vidéki földesurat mutatott, azért is igen meglepõdött
 9    II,   1|      kultúrtörténeti fontosságára mutatott rá, de az bizonyos, hogy
10    II,   1|         szobába.~- Parancsoljon - mutatott rá a címeres zsöllyére.~
11    II,   1|       igazán elítélve a biblia! - mutatott rá a következményekre a
12    II,   2|      virággyertyákat.~- Ez szép - mutatott rájuk a méltóságos asszony,
13    II,   3|     mellõl, de különös örömet nem mutatott. Még akkor se, mikor azt
14    II,   3|              Melyik? Hát az ni! - mutatott át a rendõr a túlsó oldalra.~-
15    II,   3|          Melyik az ura?~- Ez ni - mutatott rá egy jókötésû, ifjú emberre,
16    II,   3| Megmutattam, de Sándor más helyre mutatott. Jakab bácsi lehasalt a
17    II,   3|          kis csücsökbe csak, amit mutatott. Elpusztítjuk az árpáját,
18    II,   3|          kalcedon-dió.~A puli nem mutatott semmi bánatot, mikor nyakdíszétõl
19    II,   4|        Hol vetetted le?~- Ott a - mutatott át a kapunkra. - Imre mög
20    II,   4|          az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. -
21    II,   4|  mögértsük egymást.~- A putrit? - mutatott ki András az ablakon. -
22    II,   4|          deákimádság. Úrigyereket mutatott a szép ruhájában, a leffentyûs