Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|    egy-két krajcárt el bírt lopni magától, azt mind a ponyván árult
 2     I,   1|           hol messzire eltartotta magától, hogy jobban gyönyörködhessen
 3     I,   1|  testi-lelki elhagyatottságnak, a magától való és tenyésztett durvaságnak
 4     I,   1|     magyarázó fölírás ide, valami magától beszélõ könyvillusztráció
 5     I,   2|           híres? - rebbentette el magától Mátyás haragosan a madarakat. -
 6     I,   2|   kelepelését is hallja. Ilyenkor magától szalad a penna a papíron,
 7     I,   2|      Bécset?~- Persze. Pest aztán magától is utánamegy Bécsnek.~-
 8     I,   2|    Damjanich szelíden hárított el magától.~- Nem fogadhatom el, jó
 9     I,   2|           pedig mindig elkergette magától azzal, hogy nem élt õ soha
10     I,   2|     cselédfélével szóbaáll. Olyan magától értetõdõ barátságos gõggel.~-
11     I,   2|        elsõt még negyvennyolcban, magától Kossuth Lajostól. Aztán
12    II,   1|     gallusra, de az ellibbentette magától.~- Ide hallgass, jó ember -
13    II,   1|           esze volt, az kotródott magától is esze nélkül. Veszélyes
14    II,   2|       akarta senki, csak úgy lett magától, mint a fûrészporból a bolha.
15    II,   3|         bogárszemével elhárította magától az anyját, ha az csókkal
16    II,   3|      Ugyan aki ránéz Mihályra, az magától is kitalálja, hogy ez nem
17    II,   3|          én ezt el nem fogadhatom magától.~- Én meg pénzt nem fogadhatok
18    II,   4|           büszkeség nélkül, olyan magától értetõdõ természetességgel,
19    II,   4| fekete-Mária súgta ezt neki? Vagy magától röpült a mindig magános
20    II,   4|          mint belátó ember, tudta magától is, hogy ezt mondhatnák
21    II,   4|          a Jánoséba szúrni. János magától gabalyodott bele a barna
22    II,   4|   esztendeig aztán nem követelünk magától semmit - teszi hozzá az