Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        leszel, hogy azzal a nagy ésszel szabó is lehetnél. Látod,
 2     I,   1|         ha én azt fölértem volna ésszel, hogy a lökdelõdzõ embereké
 3     I,   1|        suszter.~Így okoskodik az ésszel élõ ember, és így tanulok
 4     I,   2|     marhapásztor voltam, de mint ésszel élõ embör, hamarosan rágyüttem
 5     I,   2|           De azt fölérheti az úr ésszel, hogy én hatökör vagyok
 6     I,   2|        póknak.~Azt én is fölérem ésszel, hogy erre való a lexikon,
 7     I,   2|     szolgálhatnánk egy kis tápéi ésszel, ha a magáéval nem volna
 8    II,   1|          Csak okosan azzal a kis ésszel - tanította ki a bíró. -
 9    II,   2|      lehetne, ha a falusi nemzet ésszel élne.~- Ez a belterhes töktermelés,
10    II,   2|  jelenségek, amikbõl érteni kell ésszel élõ embernek. A réti ember
11    II,   3| hullámnak mondják a hullát, akik ésszel élnek, mert ennek legalább
12    II,   3|   pecsétviasszal. Azt is fölérte ésszel a puli, hogy ha ezt a foltot
13    II,   3|         Azt is mindjárt fölértem ésszel, hogy ez nagyon haszonravaló
14    II,   3|       hívják mekekukának, amirõl ésszel élõ ember ki nem találhatja,
15    II,   3|      kotrógépek, csakhogy õ több ésszel él, mint azok. A törött
16    II,   3|       azzal?~- Istenem, hát õ is ésszel élõ ember. Kétszáznegyven
17    II,   3|    nagyobb a becsülete. Most már ésszel élõ ember vagyok, és nem
18    II,   3|          csinálta. Azért csakúgy ésszel élt az, mint mink.~- Mibõl
19    II,   4|         tanultsággal és paraszti ésszel...~- Hallod-e, fiam - mondom
20    II,   4|          tisztában volt azzal az ésszel élõ ember, hogy ha betegnek
21    II,   4|      úriember még ezt se éri föl ésszel!~- Te mezítláb jársz, te
22    II,   4|          oktalanul nem érték föl ésszel, hogy haszonra való kárt