Kötet,  Fejezet

 1     I,   1|        megbotlik, és megmutatja az emberi alakját.~Egyszer napáldozat
 2     I,   1|          láttam olyan halálra vált emberi arcot. Fölkapott egy nagy
 3     I,   1| megrongálhattam azóta az isteni és emberi törvények szöges drótkerítéseit,
 4     I,   1|            hogy így sértegettem az emberi méltóságot, és azt ajánlja,
 5     I,   2|          ezen csakugyan nem maradt emberi ábrázat - vette fel a tanár
 6    II,   1|        griffmadarak országán, akik emberi nyelven beszélnek, és a
 7    II,   1|            akarta tenni, azt véges emberi elme meg nem mondhatja;
 8    II,   2|       András fogja vérét ontani az emberi civilizációért, amely megkívánja
 9    II,   3|    életében elõször mosolyogtak rá emberi szemek. Erre õ is elvigyorodott,
10    II,   3|            ott csetlett-botlott az emberi vakondtúrások közt, kis
11    II,   3|           szurkálja a bicskáját az emberi nem térdekalácsába, s így
12    II,   3|          le. Persze nem volt rajta emberi ábrázat, feketéllett, mint
13    II,   3|      nyilvánult.~A disznó a mûvelt emberi társadalomban is megmaradt
14    II,   4|        aztán én nem tehetek, ha az emberi együgyûségnek ez a kis képe
15    II,   4|           már nemigen maradt rajta emberi ábrázat, ennélfogva a nyáron
16    II,   4|   kiegyenlítõ hivatást teljesít az emberi társadalomban.~Másnap reggel
17    II,   4|         Mert Isten tiltja, mert az emberi érzés nem engedi?~- Mert
18    II,   4|          berendezkedéseik, mint az emberi társadalomnak, amely tudott
19    II,   4|           és destruálni akarnák az emberi törvényeket az õsi törvényért,
20    II,   4|         hogy Isten madara.~Csak az emberi fészekleveréshez többen
21    II,   4|             hogy találjanak valami emberi megoldást.~A felügyelõ kiinti
22    II,   5|            Hiszek abban a cselekvõ emberi jóakaratban, amely a fejlõdésnek